Bűnmegelőzés Visegrádon
A Dunakanyar meghódítása…
Két héttel ezelőtt Esztergom Búbánatvölgy, öt napja pedig Visegrád – úgy látszik, a Dunakanyar vonzásában telik az ősz. Véletlenül jött ki úgy a lépés, hogy tíz napon belül kétszer mentem ugyanarra a környékre tréninget tartani. És ezzel egyúttal az ismét országos turném is kezdetét vette. Decemberig további három országrész vár még meghódításra: a Somogyi-dombság, Tokaj-Hegyalja és a Karancs-hegység. Őszi kirándulások gyönyörű célpontjai is lehetnének ezek a helyek, de ezekről nyilván nem itt számolnék be. Hogy pontosan hová és miért megyek majd, azt egyelőre még nem árulom el: mindent a maga idejében.
Most maradjunk Visegrádon, ahol a királyi fellegvár tövében ezúttal nem a várkapitány, hanem a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság hívta össze a megyei bűnmegelőző kollégákat, és nem tanácskozásra, hanem továbbképzésre. A Bűnmegelőzési Osztály szervezett rendőrök számára egy háromnapos tematikus képzést. A fő megvitatandó szakterület a gyermekvédelem volt. Ehhez válogatták a meghívott szakembereket, előadókat is. A cél elsősorban a módszertani fejlődés volt, közelebbről az, hogyan tehető még hatékonyabbá az a bűnmegelőzési tevékenység, amelyet a rendőrök a legkülönbözőbb célközönségek körében végeznek. Óvodásoktól kezdve (Ovizsaru) az alsó és fölső tagozatos általános iskolásokon (D.A.D.A.) és a középiskolásokon keresztül (ELLEN-SZER) a felnőttekig, sőt, az idősekig. Ahány korosztály, annyi módszer, ahány módszer, annyi stílus, és ahány stílus, annyi és annyi kihívás. Mert valamennyi bűnmegelőzési céllal létrejövő találkozás új és új kihívások elé állítja az előadót, amelyeknek csak akkor tud megfelelni, ha mondandója tartalmilag és formailag is professzionális. Ennek megteremtéséhez szeretnének hozzájárulni az ilyen továbbképzések, mint amilyen a visegrádi volt. Gyermekvédelemről lévén szó, a módszertani igények között ezúttal a pedagógiai felkészültség fejlesztése volt a leghangsúlyosabb.
A három nap programja egyfajta keretes szerkezetet követett. Az első nap az élménypedagógiával való – stílszerűen – élmény szintű ismerkedés jegyében zajlott. Sajnos erről – idő hiányában – megint lemaradtam, pedig jó ideje tervezem, hogy végigcsinálok egy ilyen kurzust. De ami késik, nem múlik. Ez talán a legfrissebb darabja a hazai bűnmegelőzési repertoárnak. A diákok körében egyre gyakoribbak és természetéből adódóan a legnépszerűbbek az élménypedagógiai foglalkozások, táborok.
A második nap inkább ismeret alapú volt: a résztvevők a gyermekek sérelmére elkövethető bűncselekmények jogi, pszichológiai és egészségügyi hátterét tekintették át a szakma jeles előadói segítségével.
A harmadik (fél) nap pedig arról szólt, mitől és miként lesz hatékony egy bűnmegelőzési szakember előadóként, foglalkozásvezetőként, D.A.D.A.- vagy ELLEN-SZER-oktatóként. A rendelkezésre álló rövid, mindössze három órában ennek hozzávalóit vettük sorra, meg is ízlelve a tárgyalt módszerek, kommunikációs technikák, retorikai fogások egyikét-másikát. Mégpedig, amennyire a körülmények engedték, ezt is élményszerűen.
Hogy mindez mennyire volt érdekes, hatásos, hatékony és hasznos, arról persze a húsz résztvevőt kellene megkérdezni. (E helyütt ismét megjegyzem: két és fél éve írogatom ezt a sorozatot itt a honlapon, de eddig alig-alig sikerült elérni, hogy ilyenkor a megszólítottak meg is szólaljanak, s az egyáltalán nem költőinek szánt kérdésre valóságosan válaszoljanak. Ráadásul itt van rá a felület is: azt a pár gondolatot, ami ilyenkor megfogalmazódik, rövid kommentként be kell gépelni és egy kattintással elküldeni – ennyi az egész. De hátha majd most…) Ott a csoportzáráskor elégedett mosolyaik, a kedves taps, majd az együtt elköltött ebéd közbeni vidám beszélgetés jelezték, hogy talán nem volt ellenükre sem a tartalom, sem a kissé rendhagyó forma.
A bűnmegelőzés érdekében a rendhagyó kommunikációs stílus nemcsak hogy megengedett, de egyre inkább kívánatos. Hiszen ennek a szakterületnek is folyamatosan meg kell újulnia, mert a veszélyek és a felnövekvő generációk sajátosságai is egyértelműen ezt igénylik.
A preventív szemlélet az efféle módszertani, pedagógiai továbbképzésekre egyáltalán nem érvényes, sőt. Itt kifejezetten kívánatos, hogy terjedjenek a tanult módszerek! Jó alkalmazást kívánok tehát minden kedves bűnmegelőzési kollégának, akik ezúttal is meggyőztek arról, hogy minden nehezítő körülmény ellenére – mert ezekből aztán bőven van mifelénk – a bűnmegelőzés az egyik legmodernebb szegmense a magyar rendőrség tevékenységének. S ez nem másnak, mint az e szakterületen dolgozó kollégák készségeinek és motivációjának köszönhető. Ahogy ők szokták mondani: Vigyázzunk értékeinkre!
