Egy újabb megvalósult álom…
Éljen a készségfejlesztés!
Az egyetem Bárka Színházzal közös projektje kapcsán már beszámoltam egy álmom váratlan megvalósulásáról. Szintiszta_dramajatek Most meg itt van egy újabb! Ez se ment könnyen, sőt, még többet, éveket kellett várnom rá. Korábban egy pályázat apropóján elmélkedtem a rendőri ügyeletesek munkájának nehézségeiről és szépségeiről Hogyan_kommunikalnak_a rendorok?_1, majd megírtam elképzeléseimet a képzésük megújításáról.
A_rendorsegi_ugyeletesek_kepzesenek_megujitasa Legfőképpen arról, hogy az ismeret alapú tanfolyamok helyett inkább a készségfejlesztés felé kellene végre elindulni. Eddig ez nem tudott megvalósulni. Most azonban a 112-es segélyhívó kényszerű átalakítása adott okot arra, hogy a rendőrségi ügyeletesek szerepét újragondolják. A munka jórészt az elején tart, van még némi bizonytalanság, de mindenesetre az új évben az új képzések elindultak.
Eddig mindössze 8 óra állt rendelkezésre ahhoz, hogy a körülbelül 25 fős hallgatósággal elbeszélgessünk a kommunikáció szerepéről az ügyeleti munkában. Igen, jól olvassák. A legtöbb, amit tehettem, hogy érdekessé, élvezetessé és emlékezetessé tettem azokat a szakmai beszélgetéseket, amelyekre az egynapos találkozás lehetőséget adott. Az első tanfolyam 1998-ban indult, azóta folyamatosan, évente több alkalommal találkoztam a beiskolázott rendőrökkel. Egyfelől persze jó és hasznos volt megismerni az ország legkülönbözőbb részeiben dolgozó ügyeletes kollégákat. Rengeteg információt megosztottak velem, érdekesebbnél érdekesebb eseteket meséltek, amelyeken keresztül betekintést nyerhettem ebbe a különösen nehéz, mégis szépnek mondható munkába. Másfelől viszont fél-civilségemmel talán sikerült valamit becsempészni a szemléletmódjukba mindabból, amit a lakosság vár tőlük.
Még azt sem mondhatom, hogy nem jól fogadták: kifejezetten kellemes napok voltak ezek az ő számukra is. Főleg egy zömében elméleti jellegű, ezért leginkább száraznak mondható tanfolyami tematikában. Ám a dolog hatékonyságáról egyikünknek sem lehettek túlzottan nagy illúziói. Miközben az ő részükről egyértelmű volt az a vágy, hogy jó lenne mindazt, amiről beszélgettünk (tudniillik a kommunikációs készségek fejlesztését), ki is próbálni, ez soha nem tudott megvalósulni. Legfeljebb torzó formájában, de az is csak olyankor, ha véletlenül, nagy ritkán a létszám 25 fő helyett 15 körül volt. Maradt tehát az álmodozás, a „Mi lenne, ha igazi tréningre volna mód?” egyre inkább feszítő érzése, kölcsönösen.
Ehhez képest következett be most egy fajta áttörés. Már azzal, hogy az eddigi 8 óra hirtelen megháromszorozódott. Ehhez már társulhatott egy kooperatív tanulási módszer: a tréningfoglalkozás, a maga sokkal élvezetesebb – és persze hatékonyabb eredményekkel kecsegtető – módján. Az első kurzus februárban mindössze 12 fővel indult. Egyenesen ajándéknak bizonyult az a három nap, amelyet a „kísérleti nyulaknak” számító kollégákkal eltölthettem. Nyilván „próbaüzem” volt ez, de annál értékesebb. Én is, ők is izgalommal vártam-várták ezt a sok órát. Az első napon a csoport egyik felével, a második napon a másik felével gyakoroltunk (közben a csoport többi tagja ügyeletlátogatáson vett részt), s egy hét kihagyással a harmadik napon az egész csoport együtt lépett a következő lépcsőfokra. A kiscsoportos, mondhatni intimebb alapozás után egy elmélyültebb edzés következhetett, amelyek így együtt üdítően hatottak a trénerre és a résztvevőkre egyaránt. Ráadásul, hogy minden kerek legyen, a csoporttagok ritkán tapasztalt, komoly emberi értékeket mutattak meg nekem és egymásnak is, s ennek együtt örülhettünk. Egy rendőri túlkapást ábrázoló filmjelenet megnézése utáni pillanatok voltak a legemelkedettebbek. A látottakat a társaság annyira egyöntetű felháborodása kísérte, hogy szinte megállt a levegő.
A megmérettetés is gyakorlatiasabb és tegyük hozzá, szigorúbb, mint korábban. Egyelőre csak az első csoport vizsgázott le, ezért a tapasztalatok értékelése még várat magára. Már a vizsgára bocsátásnak is vannak feltételei. A szakmai ismeret órákon megírt tesztek eredményeinek átlaga meg kell, hogy haladja a 80%-ot. Házi dolgozatot kell elkészíteniük a jelölteknek megadott címjegyzékből választott témáról, önálló gyűjtőmunka feldolgozásával, 3-5 oldal terjedelemben. Végül egy 5-8 perces prezentációt tartanak ugyanebből a témakörből. Ezek után a vizsga háromfős bizottság előtt a megadott témajegyzék alapján feltett kérdések azonnali szóbeli megválaszolásával történik. Sikeres vizsga esetén tanúsítványt kapnak alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítéssel. A sikertelen vizsga után 90 napon belül lehetőséget biztosítanak pótvizsgára. Ismételten sikertelen vizsga esetén a vizsgázó ügyeletes tevékenységirányítói beosztás ellátására való szakmai alkalmatlanságáról értesítik annak parancsnokát.
Szívesen olvasnék visszajelzéseket, véleményeket azoktól, akik az új képzésen elsőként részt vettek. Érdekelne, hogy az oktató – nyilván elfogult(?) – véleményéhez képest milyenek voltak az ő benyomásaik. Kedves Kollégák! Megtudhatnám?
4 hozzászólás
dr. Paveszka Lajos
márc 23, 2013
Tisztelt Tanárnő!
Érdeklődéssel és figyelemmel olvastam sorait erről az új formáról, kezdeményezésről, s az ezzel kapcsolatos nehézségekről. Minden tiszteletem az Öné és a részt vevő hallgatóké, aki a szétvert, lepusztított rendszeren próbálnak valami jobbat és újat felépíteni.
Azt azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy a villámgyors és anarchisztikus átszervezés következményeit néhány tisztességes, lelkiismeretes oktató és igyekvő hallgató nem teheti semmissé. Ez a rendőrségi átszervezés egy apró töredéke, mely azonban mutatja az egész rendszer működésképtelenségét – hangsúlyozom ismételten – az Ön és néhány elhivatott, lelkiismeretes ember önfeláldozó munkája ellenére a káosz és a szervezetlenség sajnos erre a vékonyka területre is rányomja bélyegét. Egy kis rész megreformálásával, átszervezésével – az egész egységes szervezet felépítésének ismerete nélkül, vagy figyelmen kívül hagyása miatt – nem lehet eredményesen megújítani egyetlen szervezet munkáját sem.
Minden tiszteletem az Öné és a hasonló tanároké, akik minden erejükkel és tudásukkal igyekeznek megújítani a szétvert rendszert, de megfelelő támogatás, legfelsőbb szintű koncepció, iránymutatás és persze megfelelő dotálás nélkül ez csak kínlódás és görcsös erőlködés marad.
Tisztelettel : dr Paveszka Lajos
Havrán Gábor
ápr 4, 2013
Tisztelt Tanárnő!
Szeretném itt ezen a fórumon is megköszönni azt a pár órát, amit valóban nagyon kellemesen és hasznosan tölthettünk el együtt.
Véleményem szerint is fontos, hogy az ügyeleti munka a legmegfelelőbben működjön, ehhez elengedhetetlen a lehető legjobb kommunikáció, amit a megfelelő szintre kell fejleszteni és azt ott meg is kell tartani. Nagy segítség volt a foglalkozás, hogy bennem ez tudatosuljon és oda is figyeljek rá. Remélem, mások is így gondolják, és ha mód van rá, még nagyobb teret kapnak az ilyen jellegű képzések!!
Tanárnőnek jó egészséget, sok sikert, erőt és kitartást kívánok!
Tisztelettel: Havrán Gábor
Farkaslaky Zseri
ápr 4, 2013
Nagyon Kedves Tanárnő!
Tanárnő Asszony, le az összes fejfödővel Ön előtt! Számosan-számtalan éveimnek + tömérdek tanulmányaimnak köszönhetően jó néhány tanerővel sodort össze a (néha bal)sorsom, ezért felhatalmazva érzem magam, hogy kinyilatkoztassam: Önnél elhivatottabb pedagógushoz még nem volt szerencsém! Elég sajnos.
Ön erre született, TANÁRNŐ. Egészen apró gyerekkoromtól kezdve pontosan tudtam, hogy MI NEM akarok lenni, ezek közé tartozott az Ön hivatása is, mert amivel kapcsolatban az ember azt érzi, nem képes sztratoszférai szinten művelni, abba bele se kezdjen. Önnek, TANÁRNŐ, intergalaktikus méretekben sikerült megvalósítani, amit az ál-tanítók népes csapata elképzelni sem tud. Ha nem ismerném, még talán irigyelném is azért a belső egyensúlyért, ami a környezetére, diákjaira, ránk, rám kihat.
Örülök, hogy ismerhetem.
És tisztelem. Nagyon.
Szeretettel: Farkaslaky Zseri
Dr. Molnár Katalin
ápr 4, 2013
Kedves Lajos, Gábor és Zseri! Nekem nem marad más itt: meghajlás, pukedli… Köszönöm… És persze a legfontosabb: igyekszem továbbra is rászolgálni a kedves visszajelzésekre.