Egy újabb megvalósult álom…

Éljen a készségfejlesztés!

 

Az egyetem Bárka Színházzal közös projektje kapcsán már beszámoltam egy álmom váratlan megvalósulásáról. Szintiszta_dramajatek Most meg itt van egy újabb! Ez se ment könnyen, sőt, még többet, éveket kellett várnom rá. Korábban egy pályázat apropóján elmélkedtem a rendőri ügyeletesek munkájának nehézségeiről és szépségeiről Hogyan_kommunikalnak_a rendorok?_1, majd megírtam elképzeléseimet a képzésük megújításáról.

A_rendorsegi_ugyeletesek_kepzesenek_megujitasa Legfőképpen arról, hogy az ismeret alapú tanfolyamok helyett inkább a készségfejlesztés felé kellene végre elindulni. Eddig ez nem tudott megvalósulni. Most azonban a 112-es segélyhívó kényszerű átalakítása adott okot arra, hogy a rendőrségi ügyeletesek szerepét újragondolják. A munka jórészt az elején tart, van még némi bizonytalanság, de mindenesetre az új évben az új képzések elindultak.

Eddig mindössze 8 óra állt rendelkezésre ahhoz, hogy a körülbelül 25 fős hallgatósággal elbeszélgessünk a kommunikáció szerepéről az ügyeleti munkában. Igen, jól olvassák. A legtöbb, amit tehettem, hogy érdekessé, élvezetessé és emlékezetessé tettem azokat a szakmai beszélgetéseket, amelyekre az egynapos találkozás lehetőséget adott. Az első tanfolyam 1998-ban indult, azóta folyamatosan, évente több alkalommal találkoztam a beiskolázott rendőrökkel. Egyfelől persze jó és hasznos volt megismerni az ország legkülönbözőbb részeiben dolgozó ügyeletes kollégákat. Rengeteg információt megosztottak velem, érdekesebbnél érdekesebb eseteket meséltek, amelyeken keresztül betekintést nyerhettem ebbe a különösen nehéz, mégis szépnek mondható munkába. Másfelől viszont fél-civilségemmel talán sikerült valamit becsempészni a szemléletmódjukba mindabból, amit a lakosság vár tőlük.

Még azt sem mondhatom, hogy nem jól fogadták: kifejezetten kellemes napok voltak ezek az ő számukra is. Főleg egy zömében elméleti jellegű, ezért leginkább száraznak mondható tanfolyami tematikában. Ám a dolog hatékonyságáról egyikünknek sem lehettek túlzottan nagy illúziói. Miközben az ő részükről egyértelmű volt az a vágy, hogy jó lenne mindazt, amiről beszélgettünk (tudniillik a kommunikációs készségek fejlesztését), ki is próbálni, ez soha nem tudott megvalósulni. Legfeljebb torzó formájában, de az is csak olyankor, ha véletlenül, nagy ritkán a létszám 25 fő helyett 15 körül volt. Maradt tehát az álmodozás, a „Mi lenne, ha igazi tréningre volna mód?” egyre inkább feszítő érzése, kölcsönösen.

Ehhez képest következett be most egy fajta áttörés. Már azzal, hogy az eddigi 8 óra hirtelen megháromszorozódott. Ehhez már társulhatott egy kooperatív tanulási módszer: a tréningfoglalkozás, a maga sokkal élvezetesebb – és persze hatékonyabb eredményekkel kecsegtető – módján. Az első kurzus februárban mindössze 12 fővel indult. Egyenesen ajándéknak bizonyult az a három nap, amelyet a „kísérleti nyulaknak” számító kollégákkal eltölthettem. Nyilván „próbaüzem” volt ez, de annál értékesebb. Én is, ők is izgalommal vártam-várták ezt a sok órát. Az első napon a csoport egyik felével, a második napon a másik felével gyakoroltunk (közben a csoport többi tagja ügyeletlátogatáson vett részt), s egy hét kihagyással a harmadik napon az egész csoport együtt lépett a következő lépcsőfokra. A kiscsoportos, mondhatni intimebb alapozás után egy elmélyültebb edzés következhetett, amelyek így együtt üdítően hatottak a trénerre és a résztvevőkre egyaránt. Ráadásul, hogy minden kerek legyen, a csoporttagok ritkán tapasztalt, komoly emberi értékeket mutattak meg nekem és egymásnak is, s ennek együtt örülhettünk. Egy rendőri túlkapást ábrázoló filmjelenet megnézése utáni pillanatok voltak a legemelkedettebbek. A látottakat a társaság annyira egyöntetű felháborodása kísérte, hogy szinte megállt a levegő.

A megmérettetés is gyakorlatiasabb és tegyük hozzá, szigorúbb, mint korábban. Egyelőre csak az első csoport vizsgázott le, ezért a tapasztalatok értékelése még várat magára. Már a vizsgára bocsátásnak is vannak feltételei. A szakmai ismeret órákon megírt tesztek eredményeinek átlaga meg kell, hogy haladja a 80%-ot. Házi dolgozatot kell elkészíteniük a jelölteknek megadott címjegyzékből választott témáról, önálló gyűjtőmunka feldolgozásával, 3-5 oldal terjedelemben. Végül egy  5-8 perces prezentációt tartanak ugyanebből a témakörből. Ezek után a vizsga háromfős bizottság előtt a megadott témajegyzék alapján feltett kérdések azonnali szóbeli megválaszolásával történik. Sikeres vizsga esetén tanúsítványt kapnak alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítéssel. A sikertelen vizsga után 90 napon belül lehetőséget biztosítanak pótvizsgára. Ismételten sikertelen vizsga esetén a vizsgázó ügyeletes tevékenységirányítói beosztás ellátására való szakmai alkalmatlanságáról értesítik annak parancsnokát.

Szívesen olvasnék visszajelzéseket, véleményeket azoktól, akik az új képzésen elsőként részt vettek. Érdekelne, hogy az oktató – nyilván elfogult(?) – véleményéhez képest milyenek voltak az ő benyomásaik. Kedves Kollégák! Megtudhatnám?