Fél szívvel?
Fél írásocska tanévkezdés elé…
Már majdnem véget ért a nyár, de még nem. Már majdnem elkezdődött a tanév, de mégsem. Ez itt egy félig-meddig blog, de inkább még csak ujjgyakorlat, bemelegítés. Hosszabb, már-már másfél hónapos hallgatás után.
A nap még szépen süt és bizsergetően melegít – augusztus végén ritkaság számba megy az ilyen időjárás. Ám ilyenkor az igazi tanárember szíve tája és agya is megmozdul. Súlyosabb esetben – mesterségétől való függősége arányában – magától is, de az oktatási intézmények is mozgósítanak: különböző fórumokon gondoskodnak arról, hogy a kollégák kezdjenek el foglalkozni az előttük álló tennivalókkal. Bizony van belőlük bőven.
Miközben még őrizgetjük a nyári barnaságot, amely tükrözi a pihenés kellemes hatásait, az értekezleteken már sorjáznak a feladatok, a határidők. Egyik szemünkkel az órarendet nézzük, a másikkal meg egymást: kinek mennyire hiányzik már a tanterem s minden, ami vele jár. A több mint évtizede szokásos tanév eleji oktatói módszertani továbbképzés szembesít a mindig aktuális kérdéssel: hogyan tanítsunk? Vagy inkább hadd mondjam így: hogyan tanítsunk jól?
Ma az egyetem oktatói kara előbb két rövidebb gondolatébresztő előadáson hallhatott, majd öt, egymással párhuzamosan zajló hosszabb műhelymunka során beszélgethetett is arról, mitől igazán tanár a tanár. Volt szó a tananyag feldolgozásának módszereiről, technikáiról, a tanári szerep szépségeiről és nehézségeiről, a hallgatók motiválásának titkairól, az előadói készségek fejlesztésének lehetőségeiről.
Ráhangolódásként igazán jó volt ez a nap, legalábbis én úgy érzem. A kedves és lelkes tanárkollégák, akikkel ma együtt gondolkozhattam, talán szintén így távoztak a műhelyünkből.
Az oktatás ugyan csak jövő héten kezdődik, de mi, oktatók fél gőzzel már üzembe helyeztük magunkat. Ez most még így rendben, de innen és újra és újra üzenem: fél szívvel nem lehet. Sem elkezdeni, sem folytatni. A tanévet sem.
Úgyhogy ha valami még hiányzik, akkor keressük. Addig, míg meg nem találjuk… S aztán jöhet, aminek ilyenkor, szeptemberben jönnie kell. A két nyárias hétvégi napot még használjuk ki a pihenésre, de aztán teljes gőzzel és szívvel neki az új tanévnek!
