Helyi Közösségi Akadémia III.

Variációk projektzárásra

 

Megint egy folytatásos történet, amelynek ez a harmadik, és korántsem biztos, hogy a befejező része. Az Őszi turné nyugattól keletig és az Év eleji záró akkordok című bejegyzéseimben képbe helyezkedhet az esetleg tájékozatlan olvasó. Érdemes tudni, milyen projekt az, amelynek lezárását még variálni is lehet.

Tavaly októberben kezdődött a felkészülés, késő ősszel és télen zajlott a megvalósítás, idén kora tavaszra húzódtak el az utómunkálatok, és mint mindennek, ennek is eljött a vége. Csakhogy ezúttal háromszor is… Mondom, hogyan lehetséges ez.

A két idézett bejegyzésből tudható, hogy a településeken folyó műhelymunkák 2015 januárjában befejeződtek. A legtöbb közülük megírta és leadta azt a településfejlesztési stratégiai dokumentumot, amelynek elkészítése a projekt közvetlen célja volt. Ám volt egy másodlagos szándék is: a lakóhelyükért felelősen tenni akarókat közös gondolkodásra hívni és ehhez módszertani segítséget adni. A trénerek számára persze ez volt a legvonzóbb feladat. Hogy ez hol hogyan sikerült, arról minden közreműködő tréner és szakértő a maga 3–4 településére vonatkozóan részletes összefoglaló jelentésben számolt be március végéig.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor megbíztak azzal, hogy ezeknek az összefoglalóknak a módszertannal foglalkozó részeit rendezzem egységes szerkezetbe. A szerkesztésben szabad kezet kaptam, mindössze terjedelmi korlátot szabtak. A trénerek tapasztalatait, meglátásait, kritikáit, javaslatait és ötleteit tartalmazó 6–700 oldalnyi szövegből öröm volt kimazsolázni azokat, amelyekből aztán megszületett egy kiadvány „Tréneri tapasztalatok és ajánlások kézikönyve” címmel. A kézzel fogható eredményeknek ez az összegzése méltó zárása volt a módszertani műhelymunkáknak, de talán tovább is mutat. Ha lesz folytatás, amit mindannyian remélünk, akkor jó kiinduló pontja lehet a tervezésnek.

Ezt követően 2015. május 31-én hivatalosan is véget ért az egyéves projekt, eddig kellett a menedzsmentnek egy három alkalmas konferenciasorozatot lebonyolítania. 2015. március 23-án Székesfehérváron, 2015. április 9-én Szolnokon, 2015. május 27-én pedig Budapesten jöhettek össze mindazok – szervezők, települések, trénerek és érdeklődők –, akik egy éven át a 77 településen futó műhelyekben részt vettek, vagy azok létrejöttét lehetővé tették. Ezeken a nagy nyilvános fórumokon egyrészt hivatalosan is a kirakatba kerülhettek azok az eredmények, amelyeket a folyamat hozott, másrészt újabb alkalom nyílt a közös gondolkodásra, találkozhattak az immár ismerős szakemberek. A munkához szükséges együttműködés teret nyitott a szakmai és a személyes kapcsolatoknak is. Ez várhatóan megint csak túlmutat a határidővel lezárt eredményeken.

Pontosan az imént jelzett szakmai és személyes kapcsolatok fejlesztésének lehetőségét kínálta az a felkészítésbe illesztett elem is, amelynek mentén három munkacsoportba osztották be a közreműködő trénereket. Az elképzelés az volt, hogy egy-egy tapasztalt vezető tréner irányításával rendszeres konzultációkon a műhelyek tervezése, kivitelezése és az értékelés időnként bizony nehéz pillanataiban se maradjunk magunkra. És így is történt. A mi véletlenszerűen összesorsolt nyolc tagú társaságunk a végére igazi kis csapattá formálódott. Főleg az volt az ok, hogy vezető trénerünk, Belényesi Emese, komolyan véve az értünk vállalt felelősséget, nemcsak „levelező tagozaton” tartotta velünk a kapcsolatot, de időről időre személyes konzultációt szervezett nekünk. Túl azon, hogy minden információt, háttér anyagot, szakmai támogatást megadott, mindennél többet jelentett, hogy egy valódi, mert egyre inkább informálisan szerveződő és ezzel párhuzamosan mélyülő szakmai műhellyé váltunk. Dobos Ágota, Göndör Nóra, Gregóczki Etelka, Gyorgyevics Miklós, Tóth József és Zsolt Péter voltak a kedves trénertársak, akikkel kölcsönösen igényeltük és élveztük mindezt.

Ha egyikünknek kérdése volt, a másik hamar válaszolt. Ha kételyeink támadtak – és gyakran támadtak –, a másik eloszlatta, vagy megnyugtatott, akár csak azzal is, hogy ő is elmondta a sajátjait. Ha ötletre, gyakorlatra, tapasztalatra volt szükségünk, álltunk egymás rendelkezésére. Megadtuk és megkaptuk a legtöbbet, amit ilyenkor lehetséges: a maximális szakmai és emberi segítséget. Tartalmas és nem mellékesen jó hangulatú beszélgetések vittek előre minket és ettől az egész folyamatot is. Nem más ez, mint a sokat vágyott, ám ezúttal megvalósult szupervízió.

Ezek a konzultációk hivatalosan véget értek, de mindannyian azt éreztük, jó lenne informálisan is lezárni ezt a szép alkotó periódust. A kollégák tehát örömmel fogadták a meghívást nyár derekán kellemes helyet kínáló teraszomon egy szolid, közösen összeadott eszem-iszomra, 2015. június 30-án. Hab volt a tortán, hogy szinte szimbolikusan ez az időpont mindannyiunknak az egyetemi tanév vizsgaidőszakának utolsó munkanapját is jelentette. Jöhetett tehát a jól megérdemelt, kellemes pihenés, de azzal váltunk el, hogy várjuk a folytatást.

Időrendben: egy praktikus kézikönyv, három hivatalos záró konferencia és egy kollegiális-informális batyusbál – nos, ezek a variációk projektzárásra. Három nagyon különböző műfaj, más és más célokkal és élményekkel, amelyek talán megint méltóak a megosztásra. A közreműködők számára egy kis nosztalgia – ilyen volt. A hasonló projekteket tervezők számára biztatás – ilyen is lehet…