Hozzá kellene végre kezdeni a szakdolgozatíráshoz!

Egy kis biztatás – talán még nem késő…

 

Persze nem nekem, hanem a harmadéves hallgatóknak szól ez a felszólítás. Lassan kezd a körmükre égni a feladat. Az április végi leadás már nem tűnik olyan távolinak, s aki még mindig ennél a mondatnál tart, annak valóban ez az utolsó pillanat, hogy hozzáfogjon az érdemi munkához. Mindenkit ki kell ábrándítanom, aki abban a hitben ringatja magát, hogy egy hét alatt, netán egy hétvégén meg lehet írni egy szakdolgozatot. Nem lehet. Elsőbálozóknak pláne nem.

Körülbelül két hete fiatal – s némi empátiával szintén megáldott – tanszéki kollégámmal arra gondoltunk, felajánlunk egy lehetőséget azoknak a hallgatóknak, akik abban az áldatlan állapotban vannak, hogy a határidő elkezdte őket nagyon nyomasztani, ám az ihlet csak nem akar jönni. A címet már felírták egy tiszta lapra (bocsánat: nyitottak egy fájlt a számítógépükön „Szakdolgozat” felirattal), az azonban egyelőre üresen tátong előttük. Talán van egy vázlatuk, amit képzeletben már tízszer módosítottak. Megfogalmaztak már néhány gondolatot, de egyetlen egyet sem találtak méltónak arra, hogy azokból valami bekezdésféleség, netán fejezetrész összeálljon, amelyet például már el lehetne küldeni a konzulensnek. Nézne rá, s mondaná, hogy csak így tovább… vagy hogy a tisztelt jelölt most hagyja abba az arról való ábrándozást, hogy ő valaha diplomát fog kapni. Pedig már a nyelvvizsga is megvan. Talán a záróvizsgát is túlélné a szegény vizsgázó, na de a szakdolgozat, az biztosan kifog majd rajta.

Ez az a pillanat, amikor közbe kell lépni, s kicsit megbiztatni a kétségbe esőket. Éppen ez a szándék vezetett minket, amikor be szerettük volna csalogatni az érdeklődőket egy szakdolgozati konzultációra. Sikerült is, várakozásunkon felül mintegy tucatnyian, zömében levelezős hallgatók szántak erre másfél órát egy hétfő délután.

Alig-alig kellett összehangolni, hogy miről is beszéljünk, egyszerűen belevágtunk, s mondtuk, mondtuk. Hogy miért ír az ember szakdolgozatot. Hogy azon túl, hogy legtöbben egy szükséges rossznak tartják, amivel a végzősöket még jól megkínozzák, s legföljebb az ollóval (bocsánat: a copy – past billentyűkkel) kell tudni ügyesen bánni, azért másra is való ez a munka. Hogy ilyenkor még mindig nem késő megtanulni olvasni és írni, válogatni, szerkeszteni, gondolkodni, elemezni, vitatkozni. Megépíteni egy gondolati utat elejétől a végéig, s végigvezetni rajta egy olvasó nevű, hozzánk képest talán laikus, de az is lehet, hogy nagyon is hozzáértő másikat. Hogy ezt mennyire lehet élvezni, ha az ember kicsit is komolyan veszi. Hogy hogyan ragadja el egyszer csak az ihlet a fantáziánkat, aztán meg a kezünket. Hogy mennyire nem érdemes azon görcsölni, hogy a bevezetéssel kezdjük, sőt, normálisan az készül el utoljára. Hogy bárhol nekifoghatunk, a lényeg, hogy hozzálássunk végre. Hogy miféle típusai vannak a szakdolgozatnak, s melyiknek mik a hozzávalói. Hogy melyek a hivatkozás etikai és formai alapszabályai. Hogy mi a plágium, és ajánlatos kerülni, mint ördög a tömjénfüstöt. Hogy igenis törődni kell a konzulens személyes igényeivel, s nem árt egy kis diplomáciai érzék. Hogy mi a bekezdés, hogyan számozzuk a fejezeteket, mi kerüljön mellékletbe, milyen függelékek szükségesek, mit emeljünk ki és hogyan. Hogy a védés során mire lehet számítani.

Ilyen és ehhez hasonló témák röpködtek. Mi is szárnyaltunk – inspiráltak minket az egyre érdeklődőbb tekintetek –, s mikor egy pillanatra kifogyni látszottunk a szóból, megindult a kérdések sora. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy kellemes hangulatban, könnyedén estünk túl ezen a kísérleten, s most innen is köszönjük a megtisztelő érdeklődést. Reméljük, hogy csak elkezdődött valami, s nemcsak a számunkra. Az ott ülők talán már lassan el is készülnek a dolgozatukkal. Akik pedig csak most kapnak észbe, talán ezekből a sorokból ihletet merítenek! Adják tovább: hamarosan hirdetünk egy újabb időpontot, tényleg az utolsó előtti előtti pillanatban, hátha még valakinek éppen ez a lökés hiányzik… Figyeljék a tanszéki hirdetőtáblát! Sőt, aki bővebben szeretne olvasni a szakdolgozatok rejtelmeiről, annak ajánlom  magamat:

http://www.nyelvilektoralas.hu/wp-content/uploads/2012/05/A-szakdolgozatokr%C3%B3l.pdf