Ismét jegyzet született!

Csomós István – Molnár Katalin: Pszichológiai és kommunikációs alapismeretek a 112-es segélyhívó operátorai és szupervízorai számára

 

Egyelőre kis számú, ám lelkes olvasótáborom egyik leglelkesebbje kérdezte a minap: mi az oka, hogy ilyen régen (március 25. óta) nem írtam ide? Mondtam neki, hogy hamarosan újra jelentkezem, sőt, azt is megírom, miért volt e hosszú kihagyás. Azt hiszem, a címből már lehet sejteni az okot. Pontosabban az okok egyikét. Erről írok most. A másikról pedig legközelebb.

Alkotói lázban égtem, azaz égtünk. Szerencsésen megtalált trénertársammal (lásd az ez előtti blogbejegyzést), és immár szerzőtársammal március végén kezdtünk hozzá annak a jegyzetnek a megírásához, amelynek címe fent olvasható. A lázban égést akár szó szerint is lehet érteni, ráadásul duplán. Egyrészt, mert a leadási határidő vészesen közeli volt: április vége. Igen, egyetlen hónapunk volt! Épp az utolsó pillanatban lettünk kész, amikor már kézbe kellett adni a tananyagot azoknak a hallgatóknak, akik ettől, illetve a hozzá kapcsolódó készségfejlesztő tréningtől várták az egyik legfőbb szakmai segítséget ahhoz, hogy elkezdjenek felkészülni a szeptembertől rájuk váró munkára. Másrészt pedig, mert kifejezetten élveztük az alkotást az első perctől az utolsóig. Az a szakmai és emberi egymásra találás, amelyről az előző blogbejegyzésemben beszámoltam, a közös írással csak tovább mélyült és fejlődött. Egymást kölcsönösen inspirálva fűztük fejezetről fejezetre azt a logikai láncot, amelynek egyes elemeiből megszületett első közös művünk, ez a jegyzet.

Jó lelkiismerettel és szakmai tisztességgel a magunk részéről azt vállaltuk: mindent megteszünk azért, hogy a jegyzetben foglaltak megtanulásával párhuzamosan a hozzá szervesen kapcsolódó készségfejlesztő tréning elvégzésével a leendő munkavállalók bátrabban vállalják új feladataikat, a rájuk váró kihívásokat. Hogy konkrétan mik lesznek ezek, azt a cím is jelzi: a 2014. január 1-jétől egységesülő 112-es nemzetközi segélyhívó operátorainak és csoportvezetőinek (szupervízorainak) íródott a tananyag. Álljon itt ízelítőül egy részlet a Bevezetőből, hátha valaki kedvet kap ahhoz, hogy beleolvasson magába a jegyzetbe is. Ha kíváncsivá tettem a kedves olvasót, a honlapon a Publikációk/Jegyzet fül alatt a teljes szöveget megtalálja.

„A jegyzet főbb vonalaiban követi a tréningek tematikáját, de helyenként eltér attól.
Ez szükségszerű, hiszen egy átélt tanulási folyamatnak és egy írásbeli tananyagnak megvannak a maguk műfaji követelményei. A szöveg felépítésében arra törekedtünk, hogy a nélkülözhetetlen pszichológiai és kommunikációs alapismereteket a lehető leglogikusabb szerkezetben és viszonylag röviden taglaljuk.

Biztosan lesznek, akik túl töménynek, rövidnek, „lebutítottnak” találják majd az itt összegyűjtött anyagot. Gondoljanak arra, hogy ez egy alapozó jegyzet, s nem pszichológusoknak és kommunikációs szakembereknek, hanem felhasználóknak készült. Olyan híváskezelőknek, akiknek nem kutatási területük, hanem mindennapi munkaeszközük a pszichológia, azaz a saját és mások viselkedésének a tevékenységük során szükséges mértékű és etikus befolyásolása. Helyzetük ráadásul nehezített, hiszen ehhez egyetlen eszköz áll rendelkezésükre: az emberi szó. Hisszük, hogy aki jegyzetünket áttanulmányozza – és mellette keresztül megy a tréningek kínálta kalandos tanulási folyamaton –, az emberként is több, s szakemberként is kvalifikáltabb lesz.

Mások szerint talán túl sok az itt felsorakoztatott ismeret. Ők gondoljanak arra: a tudás és a készségek esetén mindig kedvezőbb helyzet, ha valamiből több van a kelleténél, mint ha kevesebb a szükségesnél. Aki nagyobb tudás- és készségtárból válogathat, nagyobb eséllyel találja meg a megfelelő megoldásokat.

A tananyagot igyekeztünk felhasználóbarát módon elkészíteni, reméljük, hogy így könnyebben áttekinthető és tanulhatóbb lesz a jegyzet.

Az elkövetkező hetekben kinek-kinek jó elmélyülést, tanulást, ismétlést kívánunk. A híváskezelői munkához pedig sok türelmet, megértést, empátiát! Vagyis csupa olyasmit, amit magunk is elvárnánk, ha mi lennénk bajban, s tárcsáznánk a 112-őt…”

Kedves Hallgatók, akik már olvastátok-tanultátok a jegyzetet! Megtisztelnétek minket a véleményetekkel, akár itt, a nyilvánosság előtt is?