Irány Józsefváros!
Kalandos utazás a 99-es buszon
Pontosan tíz évre nyúlik vissza ennek a történetnek a kezdete. Budapest Józsefváros, avagy a „Nyócker”, annak is a Magdolna Negyed nevű része – bár sokan nem gondolnák – az elmúlt egy évtizedben nagy változásokon ment keresztül. Sokan mondják, főleg az ott lakók és ott dolgozók, hogy a kerületnek a híre rosszabb, mint a valóság. Ez szerintem is így van, s ennek sok oka lehet. Ami az érzelmi oldalt illeti, semmiképpen nem hagynám említés nélkül a lokálpatriotizmust. Racionális és nem túl optimista válasz, hogy a tendencia azért tűnik javulónak, mert szépen lassan a környező kerületek közállapotai is romlottak. Vegyünk egy lehetséges pozitív és valós magyarázatot: 2005 óta szünet nélkül folyik az ún. Magdolna Negyed Program, és immár a III. üteménél tart. Sok millió európai uniós és hazai támogatás, beruházás, fejlesztés eredménye látható úton-útfélen. De vannak kevésbé látványos elemei is az átalakulásnak, és hadd legyek annyiban részrehajló, hogy itt most ezeket emeljem ki. És persze hogy megint képzésről lesz szó…
Vitán felül áll, hogy ez a kerületrész – Budapest egy bűnügyileg különösen nehéz helyzetben lévő területéről van szó – megérdemli az odafigyelést. Ezért is lett hangsúlyos eleme a programnak a Bűnmegelőzési programcsomag, melynek elemeit ifj. Erdősi Sándor (Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt.) dolgozta ki munkatársaival. A Bűnmegelőzési programnak több egymást kiegészítő és egymásba kapaszkodó eleme van, ilyen a bűnmegelőzési stratégiaalkotás, a többfajta kutatás, az osztályfőnöki órák tartása, és ilyen elem a „Szomszédsági Rendőrség” néven futó mindennapos, 10 órás gyalogos járőri szolgálat és a hozzá kapcsolódó képzéssorozat. A Magdolna Negyed Program I. üteme 2005 novembere és 2008 decembere között zajlott a fővárosi és a kerületi önkormányzat finanszírozásában, s a sikeres megvalósítás lehetővé tette, hogy a munka uniós pályázati finanszírozással II. és III. ütemben is folytatódjon. A III. ütem 2013 márciusától 2015. október 15-ig tart. Vagyis amiről szó van, még jelen idejű történés. Az eredményei lassan, apránként mutatkoznak már, de sok további beavatkozásra volna szükség, hogy látványosak is legyenek, s a hatásuk tartósnak és meggyőzőnek bizonyuljon. Esetleg követőkre találjon.
Talán méltó helyen van itt egy ezzel kapcsolatos jó hír: 2010 őszén a VIII. kerületi Magdolna Negyed Program II. ütemének Bűnmegelőzési alprogramja kapta meg a lehetőséget, hogy az ország legjobb programjaként Brüsszelben képviselhesse hazánkat az Európai Bűnmegelőzési Díj elnevezésű versenyen (European Crime Prevention Award – ECPA). A közbiztonsági helyzet tartós javulását célzó, sikeresen működő programot a magyar pályázók közül a Belügyminisztérium választotta ki és küldte tovább Brüsszelbe, ahol a Legígéretesebb projekt címet kapta. Rangos nemzetközi díjat kapott a VIII. kerület
Erre az elismerésre méltán lehet büszke a kerület, és mindenképpen arra kell, hogy biztassa a döntéshozókat, hogy érdemes folytatni.
Magam 2008 augusztusától dolgozom a Magdolna Negyed Program immár három alprogramjában. Kommunikációs és konfliktuskezelési tréningeket tartok három különböző szervezetnek. Az egyik a kerületi rendőrkapitányság, a másik az önkormányzat vagyonkezelő cége, a harmadik pedig a BKV. Közelebbről a szomszédsági rendőri alprogramban rendőröket, a vagyonkezelő ügyfélszolgálati munkatársait, illetve a kerületen áthaladó 99-es busz sofőrjeit igyekeztem, pontosabban igyekeztünk – mert időközben trénertársamul hívtam Hegedűs Juditot – szépre-jóra, tettre-szóra bírni az elmúlt években. Hol ritkábban, de rendszeresen, azaz havonta, hol töményebben, azaz három napra elvonulva folytak a tréningek, amelyekről hellyel-közzel már e felületen is hírt adtam: Álomtréning Esztergomban; Police Café Budapest–Pécs.
Azt hiszem, ennyi év után talán halkan megkockáztathatom a kijelentést, hogy ha lassú, kitartó és persze módszeres aprómunkával is, de sikerült megnyerni az ügynek jó pár kollégát. Néhány bátortalan lépés az önreflexió, az önmegismerés útján, óvatos nyitás a szolgáltatói attitűd felé, nagy adag emberség, segítőkészség, egy kis tolerancia és odafigyelés – és a mégoly nehéz terep is könnyebben járhatóvá válik. A munka eredményesebb és hatékonyabb lesz, az ügyfelek elégedettebbé válnak, s nem utolsósorban maguk a dolgozók is jobban képesek megküzdeni a nagy stresszel járó munkahelyi ártalmakkal.
A rendőröket már „szelídítjük” egy pár éve, persze nemcsak a VIII. kerületben, hiszen sok nappalis hallgatónk kerül ide első tiszti beosztásba, vagy fordítva: több kerületi kollégával találkozunk a levelező tagozatos előadásokon. Mint minden célcsoporthoz, hozzájuk is meg kellett találni a leghatékonyabb utat, amiben trénertársammal, mint mindig, jól kiegészítjük egymást.
Szintén ifj. Erdősi Sándornak, a programok egyik kitalálójának és vezető menedzserének az ötlete nyomán kezdtünk el dolgozni több alprogramban is. A vagyonkezelős kolléganők képzésekor maximálisan kezünkre játszottak a körülmények. Egyrészt az, hogy végre úgy lehetett megtervezni és kivitelezni egy féléves képzési folyamatot, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Másrészt irigylésre méltóan kiváló szervezőkészségéről tanúságot tevő vezetőjük, Kavasánszki-Knopf Diána érdemel említést. Ugyancsak rengeteget segített a rendőrök terelgetésében Perjési Tamás. Nagyon sajnáljuk, hogy mindketten – szinte egy időben – elköszöntek a kerülettől, s máshol keresnek maguknak szakmai kihívásokat. Ehhez kívánunk nekik egészséget és sok sikert, és ezúton köszönjük nekik mindazt, amivel hozzájárultak a munkánkhoz.
A buszvezetők ismeretlen célcsoportot jelentettek nekünk, s mi tagadás, volt bennünk némi izgalom, amikor belementünk ebbe a kísérletbe. Nem véletlenül használom ezt a szót, hiszen az MNP III. alprojektjének hivatalos neve ez volt: 99-es busz kísérleti projekt. A projektmegvalósító itt is a Rév8 Zrt. volt, a helyszín pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. A szervezésért és az infrastruktúráért ezúttal is köszönettel tartozunk az egész Magdolna Negyed Program egyik „agy”ának, Alföldi Györgynek, hiszen a modern egyetemi tanterem igazán méltó helyszínt biztosított a képzésnek. A buszvezetők képviseletében pedig Hrucsár János csoportvezetőt kell méltatni, aki végig lelkesen állt az ügy mellett, szervezett, agitálta a sofőröket, és sok évtizedes szaktudásának legjavával járult hozzá a tematika kidolgozásához.
A projekt tervezése során összesen 2 tréner és 6 közreműködő, felkért előadó konzultált és végül mindannyian részt is vettünk a 2015. július 24–26-án tartott képzésben. Előzetesen kissé tartani lehetett attól, hogy ennyi szakember hogyan tud közös nevezőre jutni, de már az előkészítő találkozások alatt hamar megszületett a kölcsönös szimpátia. Ez nemcsak emberileg értendő, hanem szakmailag is: az első perctől kezdve egyértelműen látszott a projekt céljának való alárendelődés, az ügy iránti elkötelezettség. A közös értékrend biztos alapot nyújtott az egymásra reflektáló, gyorsan és rugalmasan alkalmazkodó együttműködésnek. Mindenki maximálisan figyelt a másikra, a közreműködő partnerek kompetenciahatáraira, az időkeretek betartására, így szinte óraműszerűen működtek az egyes modulok. Ezek moderálását felváltva oldottuk meg, szakmailag és stílusban is harmonikusan kiegészítve egymást.
S végül, de egyáltalán nem utolsósorban a résztvevőkről. 12 buszsofőr alkotta a csoportot, közülük hárman csoportvezetőként dolgoznak. A sofőrök döntően a 99-es buszon teljesítenek szolgálatot. Ezen a vonalon, különösen a Magdolna Negyed területén, nap mint nap érik őket kisebb-nagyobb konfliktusok. A projekt ötletgazdái e konfliktusok megoldására lehetőségeket kínáló képzésben kívánták részesíteni a sofőröket, amely igényt az egyeztető tárgyalások során a BKV vezetése is megerősítette. A képzés szükségességét felmérő előzetes kutatás is arra mutatott rá, hogy a kollégáknak nagy szükségük van ilyen jellegű képzésre.
A kezdeti kétségek hamar eloszlottak, az ismerkedő, igényfelmérő bevezetés után a sok-sok szituációs gyakorlat, feladat feloldotta a résztvevőket. Aktívan, érdeklődve és kreatívan álltak a munkához. Nyitottan fordultak egymás és a képzők felé, a csoportdinamika pedig jól kiegyenlítette a csoport heterogén összetételét. A végére mindenkiben megfogalmazódott, hogy csapatépítésnek is kitűnő volt ez a két és fél nap.
A résztvevők elégedettek voltak mind a képzés tartalmával, mind pedig annak módszertanával. A két és fél nap végén egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy hasznos és kellemes volt számukra az egész képzés, sokat tanultak a képzőktől és egymástól is. Kiemelték, hogy nagyon fontos volt, hogy a csoportvezetőik is egyenrangú partnerként vettek részt a foglalkozásokon, a gyakorlatokban. És jelezték, hogy ilyen képzésre az összes kollégát el kellene küldeni, mert sokat segít a munka során előforduló konfliktusok megelőzésében és kezelésében.
A felidézett és elmesélt, eljátszott helyzetek, az összegyűjtött tapasztalatok alapján a KÁVA Kulturális Műhely közreműködő színészei a képzést követően egy remek oktatófilmet készítettek. A buszsofőröknek ezúttal is köszönjük az ehhez adott sok értékes meglátást, ötletet. A filmet a 2015. augusztus 8-án tartott Teleki téri nyílt napon az utazó közönségnek levetítettük, s játszani hívtuk őket. A buszon történő utazással kapcsolatos totó helyes kitöltőjeként mindenki egy BKV-pólót és tollat kaphatott ajándékba. Érthetően igen kapós volt a kérdezz-felelek. Kevéssé érthető viszont, hogy ha elméletben mindenki ilyen jól tudja a közlekedés szabályait, miért van mégis annyi konfliktus a buszokon…
Természetesen most is vannak távolabbi álmaink, terveink. Ennek a kísérleti projektnek az előkészítése és a képzés során szerzett tapasztalatokat és tudást kár volna kidobni az ablakon. Ilyen és hasonló programokban szívesen dolgoznának együtt a továbbiakban is a három nap alatt összeszokott csapat tagjai. Az előkészítők: ifj Erdősi Sándor és Velencei Mónika, a végrehajtók: Bori Viktor, Hegedűs Judit, Lukács Norbert, Mácsai Erzsébet, Molnár Katalin, Oláh Attila, Patonay Anita és Szabó András. Színészek, rendőrök, trénerek példás és kellemes együttműködésének lehettünk átélői, amiből sok további inspirációt és erőt nyerhettünk. S talán nemcsak a mi örömünkre szolgált ez a kaland, hanem hasznos azoknak is, akikért létrejött. Azon tanakodunk, hogy egy speciális képzési csomagban, portfólióban ki lehetne ajánlani, első körben a BKV-nak, de talán más, személyszállítással foglalkozó vállalatoknak is. Akinek ilyen igényei volnának, hívjon, jövünk…
