Kellene még valami
Tanári műhelytitkok
Ezzel a honlappal az okos lány helyzetébe kerültem. Az én dilemmám az, hogy vajon hogyan tudna ez az alapvetően szakmai felület engem láthatóvá is tenni, meg nem is. Ne legyen se túl sok, se túl kevés, legyen szakmai is, meg személyes is…
Az induláskor érzett örömömet szerettem volna minél több emberrel megosztani. Ezért elküldtem a linket barátoknak, ismerősöknek, mestereimnek, tanítványaimnak, kinek-kinek a neki való, találó, kedves ajánlás kíséretében. Az egyik – tanítványból lett – barátnőm a következőket írta:
– „A honlap szerintem is szuper, átlátható, valóban téged mutat meg, de valami csavar, fricska, extra, szokatlan picike dolog elrejtve nekem hiányzik. Te a komoly, szép, egyszerű munkáidba is mindig csempészel valami meglepőt, ami által a még elvétve előforduló jók közül is kitűnsz. Ez most hol van?”
– „Igen, igazad van, olyan jó, hogy ezt kérdezed. Éppen ezen a csavaron, ezen a valamin járt az eszem. Valami hiányzik, ezt éreztem, csak éppen nem tudtam, mi. De most már megvan! Kösz az ihletet!”
A honlap műszaki szerkesztője javasolta ugyan, hogy írjak blogot, a felület is megvan hozzá a honlapon, „előre beépítve”. De túlzásnak tartottam az ötletet, nem tudtam elképzelni, mit is tehetnék ide. Hogy nekem efféle penzumom legyen, hogy rendszeresen írnom kelljen ide valamit – ez sehogy se tetszett. De miért is kell, és miért rendszeresen? Miért ne lehetne csak akkor és arról, amikor és amiről éppen kedvem van? Kezdett megtetszeni a gondolat. És egymás után sorjáztak a megírandó témák: élmények, tapasztalatok, észrevételek, apróságok, rögeszmék, örömök és bánatok, bosszúságok, morgolódások, hiábavalóságok… de persze nem csak úgy általában. Nyilván mindenkit foglalkoztat olyasmi, ami tollhegyre kívánkozna. De kit érdekelne ez? Én valami olyasmit szeretnék, ami személyes is, de közérdekű is. Ami hozzám kötődik, de köze van ehhez a honlaphoz, a tartalmához, az üzenetéhez is. És innentől már egyszerű volt a megoldás: a tevékenységeim (elsősorban a tanítás, az írás, a lektorálás) során velem történteket fogom időről időre megírni! Mégpedig néhány percnyi olvasmányban, akár egy igazi blogbejegyzés. A sorozat címe ez lesz: „Műhelytitkok”. És így talált egymásra a forma és a tartalom, legalábbis remélem. Ha tetszik, ha nem, belevágok. Kérhetném, hogy mindkettőt jelezzék-jelezzétek? Vagyis: Comment, please!
3 hozzászólás
Niki
máj 31, 2012
Részemről alig várom, kedves Tanárnő!
Sok sikert és minden jót kívánva,
egy örökös tanítványa
dorka
jún 2, 2012
Írj arról például, hogy leginkább melyik terület a kedvenced. Vagy melyik miért a kedvenced. Én meg majd megírom kommentben, hogy milyen volt a helyesírás óra, amit Te tartottál a BTK-n nekem. :)))
Miklós
jún 5, 2012
Egy blog írását valóban nem kell nap mint nap erőltetni. Elég, ha akkor írsz, mikor a “lét elviselhetetlen könnyűsége” erre késztet.
Kíváncsian várom, s örömmel olvasom.