Könyvajánló VIII. – Pécs és a Police Café módszertani kézikönyv
Ahhoz képest, hogy könyvajánló következik, kissé furcsa bejelentéssel kezdődik. Pécs nekem örök szerelem. Kapcsolatunk tizenhét éve tart. Azóta minden évben egyszer – így vagy úgy, de – találkozunk. Valamiért mindig el kell utaznom oda.
Általában úgy jön ki a lépés, hogy randevúnk nyárra esik. Ilyenkor a langymeleg vagy épp forró levegőt a város szinte minden pontján mámorító hársfaillat lengi be. Egyetlen más helyen nem tapasztaltam még ilyet. Pedig ezúttal két kijjebb eső városrészben is akadt dolgom, de ott is átható volt ez a semmihez nem hasonlítható aroma. De ha már itt tartunk: a rendőrség környékén érezhető szárított dohányillat is különlegesen marasztaló. Nem beszélve a sok kedves emberről, akikre az elmúlt tizenhét évben tettem szert.
A minap írtam itt a Szent László napi konferenciáról – utazásom legfőbb célja most ez volt. De én Pécsre csak egy valamiért sose megyek, mindig összekapcsolom a hasznosat a kellemessel, s sorra járom rendőr barátaimat. Most is így tettem: egy volt és két jelenlegi kapitány, egy őrsparancsnok, egy szolgálatirányító, egy bűnmegelőzési szakember, egy (még kb. egy hétig helyszínelő) ügyes bűnügyes és egy polgárőr – ennyien fértek bele most az időmbe. És a ráadás: egy örökös mestertanítvánnyal, aki hozzám hasonlóan csak vendég volt a városban, ínycsiklandó vacsorát költöttünk el Villányban egy nagyon kellemes borászatban. Panaszra tehát megint nincs okom.
A hagyományos szeretet-túra egyes állomásaira ezúttal is személyesen tudtam elvinni a különleges ajándékot: a frissen a sajtó alól kijövő Police Café módszertani kézikönyvemmel leptem meg kedves rendőreimet. A kiadványt egy pécsi nyomda készítette éppen olyanra, amilyet szerettem volna, és a példányokat magam vettem át. Mindegyik megajándékozotthoz másként, de egyaránt illett a kis szuvenír. Ki címlapszereplő, ki csak lelkes szurkoló, mert sosem próbálta a műfajt, de tetszik neki. Ha ezek a bátor pécsi rendőrök nincsenek, ez a módszer se indulhatott volna el hódító útjára. Mert az első Police Café bizony Pécsett nyitott! A kézikönyv bevezetőjét éppen arra a napra datáltam, amikor hét évvel ezelőtt –2014. június 2-án – az első kortyokat kóstolgattuk a Zsolnay Negyedben. Pécs akkor lett tehát a Police Café őshazája, így a címlapemberek is nyilván az ottani kedves témagazdáim. Nem is győztek ámulni az újabb kis művecskén. Mindössze 64 oldal, kisméretű, színes, bohém, ahogy egy Café-könyvhöz illik, és nagyon csinos. Persze hogy elfogult vagyok vele, mert – elárulom – teljes mértékben saját szerkesztés és dizájn. Rendőrszakmai „keresztapja”, Gaál Gyula, akinek ezúton is köszönöm a kiadáshoz szerzett támogatást, nyilván szintén elfogultságból alapműnek nevezte.
Végtelenül megtisztelő a szakmai lektori ajánlást jegyző közigazgatási szakember, Gáspár Mátyás véleménye is: „Először is, kevés közszolgáltatásunk van, amelynek fejlesztésében egy ilyenfajta társadalmasításra ne lenne szükség. Sőt, egész közigazgatásunk részvételiségét erősíteni kell ilyen és hasonló módszerekkel. Ez a folyamat megindult más irányokból is, ilyen például a közösségi tervezés is, vagy közfeladatok átadása civil szervezeteknek. Amikor ezek majd összeérnek, és a közigazgatás-fejlesztés közpolitikai stratégiája részévé válnak, akkor lesz igazi esélye annak, hogy kultúránk szerves részévé váljon ez a fajta közszolgáltatási felfogás és működés. Másodszor pedig a Police Café az egyéni és szervezeti társadalmi felelősségvállalás – remélhetően Magyarországon is erősödő – kulturális fejlődésének egyik értékes megnyilvánulásaként, jó gyakorlataként szemlélhető. Sőt, jelentős társadalmi innovációként is tekinthetünk rá, amennyiben a szintén kibontakozó társadalmi közfelelősség – Public Social Responsibility (PSR), amely az üzleti világból beemeli a közszférába a CSR-t (Corporate Social Responsibility) – rendkívül értékes és látványos példája. Bizonyítja, hogy a társadalmi kihívások (a biztonság területére szűkítve pl. drogveszély) kezelése érdekében a közigazgatás a jogszabály által előírt feladatokon és hatáskörökön túl is többet tud tenni az érdekeltekkel együttműködve.”
És az általam Café-kapitánynak elnevezett Korontos Zoltán, pécsi rendőrkapitány sem fukarkodott az elismeréssel, amikor szakmai ajánlásában ezt írta: „A Police Café első kóstolóinak egyikeként kíváncsian vettem kézbe Kata tanárnő módszertani kézikönyvét, és egy szuszra el is olvastam. Fejezetről fejezetre elevenedtek meg a közös munka emlékei, a »Pécsi Café« ötletétől az első programok megvalósításán át a tanuló szervezetet segítő projektig, valamint a Pécsi Tudományegyetemet célzó »kávéházig«. Tapasztalataim és a kézikönyv ismeretanyaga összecsengett, és a pozitív élmények bevallottan elfogulttá tettek. Mégis megkísérlem az olvasók, kollégáim, vezetőtársaim figyelmét gyakorlatias módon felhívni a módszerben rejlő lehetőségekre. […] Óva intem az olvasót, hogy csodaszerként tekintsen a Rendőrkávéház módszertanára, hisz nem az. Ugyanakkor tapasztalatból igazolom, hogy újszerűségével, frissességével bővíti a vezetők megoldási repertoárját, hatékony a helyzetkezelésben, és alkalmas bizonyos szervezetfejlesztési folyamatok támogatására is. Büszke vagyok arra, hogy Baranya megye, Pécs városa 2014-ben teret adott a World Café »rendőriesítésének«, és arra bátorítom vezetőtársaimat, szerezzenek saját tapasztalatokat, hogy maguk is megítélhessék a programban rejlő lehetőségeket.”
A szöveg az eddigi két blogkönyvhöz hasonlóan a Rendőrkávéházat is belengő könnyed stílusban avatja be a kíváncsi – és próbálja meggyőzni a kétkedő – olvasót, hogy a rendőrkávét legalább megkóstolni érdemes. Hogy aztán Café Katához mint moderátorhoz és képzőhöz hasonlóan függővé válik-e tőle valaki, az sok mindenen múlik. De hogy rajtam nem, az biztos.
A „reklámot” majd’ elfelejtem! A tiszteletpéldányok szétosztása után megmaradó könyvekre jelenleg az alábbi módon lehet szert tenni: aki a Police Café blogkönyv 2. részét megvásárolja (az igényeket nálam lehet jelezni), annak a készlet erejéig ajándékba jár egy példány a kézikönyvből is.
És végül: Viszlát, Pécs! Jövőre veled ugyanitt! Hogy lesz-e ehhez hasonlóan szép apropó, azt pedig sose lehet tudni…
***
Ez a kötet egy baráti biztatásra jött létre.
A „felbujtóval” évek óta együtt tanítjuk
a Police Café módszertanát
egy speciális célközönségnek.
A Police Café képzések akkreditálása,
azaz 2017 tavasza óta
megszületett ugyan a Police Café honlapja,
de a módszertani fogásokat ott
még nem akartam közre adni.
Most, hogy immár megjelent az
Újabb rendőrkávéházi élményeim
– Police Café blogkönyv 2. rész
című könyvecske is,
úgy gondoltam, hagyom magam rábeszélni
egy módszertani kézikönyv összeállítására is.
Forgassák hát
haszonnal és szeretettel
mindazok, akik tudni akarják,
mik a hozzávalói és hogyan készül
egy elég jó „rendőrkávé”.
