Közösségi rendészek Józsefvárosban – (egy)éves leltár

Ez a történet se ma kezdődött, de talán most érkezett el egy olyan (év)fordulóhoz, ami arra biztat, hogy röviden beszámoljak arról, honnan is indult, illetve hol és hová tart most.

2005 óta gyakorlatilag folyamatosan dolgozom a VIII. kerületben, ilyen-olyan névvel illetett, de mindig a helyi közösségre építő, a problémákra orientált és a megoldásokat kereső, európai uniós és/vagy hazai finanszírozású, szociális és városrehabilitációs projektekhez szorosan kapcsolódó rendészeti alprogramokban. A bennük dolgozó szakembereket kezdetben szomszédsági rendőröknek hívtuk, majd körzeti rendészeknek (róluk lásd az alábbi két korábbi blogbejegyzést: Közterület-felügyelők új szerepben és Körzeti rendész az Opera Caféban), s újabban problémaorientált közösségi rendészekként emlegetjük őket.

Természetesen mint a rendészeti szakemberek felkészítésében évtizedek óta dolgozó képzőt találtak meg még a Magdolna Negyed Program (MNP) II. ütemében, s onnan aztán nem volt és máig sincs megállás. Az MNP-nek III. üteme is volt (ebben másodmagammal dolgoztam), majd a sorozat a Magdolna–Orczy Negyed Programmal folytatódott, s tart még 2021 júniusáig. Mi tagadás, rendesen elköteleződtem az ügynek és a kerületnek is. Időközben még a munkahelyem is ideköltözött, úgyhogy valóban benne vagyok Józsefváros mindennapjaiban. S bár egyre többet tudok róla, mégsem eleget, s nyilván sosem fogom úgy érteni és érezni, mint a tősgyökeres itteniek. Utóbbiak között nem egy és nem két rendőrt is van szerencsém ismerni, s mondhatom, sokat tesznek azért, hogy ennek a még mindig méltatlanul rossz hírű városrésznek a rehabilitációja minél hamarabb végbemenjen.

Még 2018 novemberében készült egy megvalósíthatósági tanulmány, amelyben három szakmai programfelelős társammal a 2019. január 1. és 2021. június 30. közötti időszakban futó, általunk röviden csak MOrczy-nak becézett projekt közösségi rendészeti alprogramjának elemeit taglaltuk. A valós munka azonban – szervezési okok miatt – csak tavasszal kezdődhetett meg. 2019. március 28-án egy Szakmai előkészítő Caféval nyitottunk. Április 1–2-án kétnapos vezetői tréninget, április 15–17. között pedig egy háromnapos élménypedagógia tréninget tartottunk a szakembereknek. Május 2-án a Police Café módszertani tréninggel zártuk a 12 közösségi rendész felkészítő képzését. Május 6-án kezdhették meg a napi nyolc órás munkát: azóta minden nap egy rendőr és egy rendész dolgozik párban a Magdolna–Orczy Negyed területén.

A lelkesedésük – be kell vallani – már a program elejétől kezdve nem olyan volt, mint amilyet szerettünk volna, illetve amit egy ilyen közösségi szolgálat megkívánna. Hogy ennek mik voltak a fő okai, azt, bár nagyjából-egészéből tudni lehet, e helyütt nem részletezem. Legfőképpen azért, mert még félidőben sem vagyunk, s ahhoz, hogy bármit is mondhassunk a programot nehezítő tényezőkről vagy éppen a siker apró, de látható jeleiről, a személyes benyomások megosztása helyett alapos elemzésnek kellene alávetnünk a megvalósulás részleteit. Ennek még nem jött el az ideje.

Azt, amit ebben az évben a gyakorlatilag a programmal egy időben induló, majd egyre erősödő önkormányzati választási kampány tíz, később az újonnan felálló kerületi vezetés első két hónapjában letettünk az asztalra, jó szakmai lelkiismerettel vállaljuk. Némileg csökkentett üzemmódban az ez évre betervezett összesen nyolc Café programból ötöt sikerült megrendeznünk, nagyjából a klasszikusabbnak számító bűnmegelőzési témákban. A szolid számú célközönséget egyszer egy felekezet tagjai, másszor általános és középiskolai diákok, illetve fiatal anyukák alkották. Az első szeptemberi rendezvényt 2019. szeptember 21-én – a jó időre való tekintettel – még a szabadban, a Kálvária téren tartottuk. A többi már fedett helyeken zajlott, előre kiválasztott célcsoportok konkrét megszólításával, meghívásával. Mindegyik Caféban az adott napon szolgálatban lévő közösségi rendőr és rendész, illetve a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának (BRFK BMO) egy-egy szakembere vállalta a témagazda szerepet, de közreműködtek a szakmai programfelelősök is. A Cafékat minden alkalommal én moderáltam. 2019 őszén az alábbi helyeken tartottunk Café jellegű rendezvényeket (a zárójelben a célcsoportok szerepelnek):

  1. szeptember 20.  Losonci téri Általános Iskola (felső tagozatos diákok)
  2. szeptember 21.   Kálvária tér (felekezet tagjai)
  3. október 31.          Fókusz Női Közösségi Pont (fiatal anyukák)
  4. november 8.       Kesztyűgyár Közösségi Ház (mentorált gyerekek)
  5. november 29.     Kesztyűgyár Közösségi Ház (középiskolás diákok)

A kiválasztott célcsoportok, legyen szó akár gyerekekről, akár felnőttekről, minden alkalommal kifejezetten aktívak, érdeklődőek és nyitottak voltak a felkínált témákra.

A Cafék után 2019. december 10-én az első projektév zárásaként a közösségi rendészek, a szakmai programfelelősök és a BRFK BMO három kollégájának részvételével tartottuk meg azt az egész napos szupervíziót, amely a MOrczy projekt rendészeti alprogramja első tizenkét hónapjának eddigi tapasztalatait volt hivatott összegezni.

A nap legfontosabb célja az volt, hogy a közösségi rendészeti munka hétköznapjaival, a tipikus problémákkal, a nehézségekkel, kihívásokkal saját magukat és egymást, valamint a projektmenedzsmentet is szembesítsék a kollégák. Illetve a tapasztalataikra s a feltárt igényekre alapozva a következő évi programokat terveztük. A csoportot három asztal köré ültetve immár a résztvevők számára megszokott Café módszerrel dolgoztunk föl három témát.

Az egyik téma gazdájaként a kerületi önkormányzat új közbiztonsági referense is aktívan közreműködött a munkában. Elmondása szerint a kerületi valósággal is megismertették őt a rendészek a nap során, illetve örült, hogy személyesen is találkozhatott ezzel a szakmailag felkészült csapattal.

A BRFK BMO szakembere azt a kérdést járta körül, hogy a közösségi rendészek milyen speciális bűnmegelőzési módszertant, segítséget kérnének, várnának tőlük a továbbiakban.

Magam két dolgot mértem fel. Egyrészt hogy a közösségi rendészek a felkészítő képzéseken mit kaptak a program elindításához (mind egyéni, mind csoport szinten). Másrészt arról kérdeztem őket, hogy a közeljövőben milyen egyéb képzési igényeik volnának még. A személyiségfejlesztés és emberismeret, a kommunikációs és konfliktuskezelési készségek, az önismeret és az érzékeny, sérülékeny társadalmi csoportokkal való speciális bánásmód, a nehéz ügyfelekkel történő kommunikáció, a konfliktusmegelőzés és -kezelés, néhány vélemény szerint az idegennyelv-tudás, az elsősegély-nyújtási ismeretek frissítése azok, amelyekre szinte folyamatosan igényt tartanak a kollégák. Vettük az adást, és igyekszünk jövőre teljesíteni a kívánságokat.

Költői alkatom időnként szerencsére elemel a hétköznapokból. Nagy László versét kissé átgondolva tehát költőileg is kérdezem: Ki viszi át fogában tartva a biztonságot a túlsó partra? De válaszolok is rá mindjárt. Remélem, mi mindannyian, akik most konkrétan egy éve ebben a problémaorientált közösségi rendészeti alprogramban programfelelősként és rendőrként/rendészként dolgozunk, illetve azok, akik 2019 októberében átvéve a kerület vezetését, meglátják ebben a programelemben a partneri együttműködés kínálkozó lehetőségét.

Bár mostanában lassan a reménykedés is kimegy a divatból, én mégis szeretném hinni: 2020-ban sikerül csipkerózsika álmából felébresztve olyasmivel megtölteni ezt a jól kitalált programot, ami a józsefvárosi közösségnek igazán hasznára és boldogulására lesz. Azért, hogy ez a kerület is biztonságosabb és élhetőbb legyen, és ehhez a rendészeti szakemberek a maguk speciális szakértelmével elsősorban ne hatósági, hanem szolgáltatói attitűdjükkel legyenek képesek hozzájárulni. Ezen dolgozunk, és ehhez kívánok magunknak az új évben sok erőt és motivációt – és persze lehetőséget!