Történt, hogy ezek a drága zuglói rendőreim meghívtak a december 16-án tartandó év végi főzőcskézős lazításukra. Szokásuk ezt tenni azokkal, akik abban az évben szerintük letettek valamit az asztalukra. És hát kár volna tagadni, a két napnyi képzés és kilenc alkalomnyi rendőrkávézás velük igencsak valaminek számít. Az összejövetel időpontjában nekem éppen máshol volt sürgős lazulnivalóm, ám a lelkiismeret és a szívem vágyódása írásra késztetett. Afféle komolytalan igazoló jelentést írtam hát nekik távollétem komoly okáról. Ezt vagyok most közlendő itt is. Mint levél, úgyis éppen passzol a legutóbbi, általam kapott képeslap mellé…
“Kedves Kedvenc Zuglói Rendőreim! Ti most épp a bográcsgulyás (?) előtt-közben-után vagytok, én pedig egy nem Police Café után egy nappal. Tegnap börtönbe kellett vonulnom… Gyulára… de mielőtt még aggódni kezdtek, jelentem, néhány óra múlva kiengedtek. Pontosabban be se mentem, mert ezúttal egy ún. Börtön Cafét rendeztünk, de a börtönfalakon kívül, a gyulai Művelődési Központban. Oda vittünk ki hat fogvatartottat, kávézni a civilekkel, hogy amikor szabadulnak, vissza tudjanak illeszkedni ide-oda, és ebben segítsük a helybélieket is. Ez is szép cél, ugye?
Aztán itt ragadtam egy kicsit Gyulán. Így hétvégén, év végén, bár rövid, de jól megérdemelt pihenésemet töltöm. S nincs jobb dolgom, mint közben rátok gondolni! Most mondjátok meg, hogy van ez?
Hát úgy, hogy mai kedves meghívásotoknak nem tudok eleget tenni, de gondoltam, legalább ebben a sajátos stílusú igazoló jelentésben jelzem: ha fizikailag nem is, de gondolatban ott vagyok veletek! Legalább erre a néhány percre rám gondoltok, amíg levelemet fölolvassa valaki. És ez jólesik.
Ha személyesen nem is, de így, ezzel a kis leveles meglepetéssel köszönöm meg nektek ezt a csodálatos évet, amit szinte végig veletek töltöttem. Tudjátok, hogy Zugló nekem eddig is sokat jelentett, hisz éltem ott 15 évig. Most a régi kötődés megújult és megerősödött, nem is akárhogy: általatok. A zuglói rendőrökkel annak idején sose volt dolgom, teszem hozzá, szerencsére. Hacsak nem úgy, hogy tanítványaim itt is dolgoznak. Mostantól kezdve a számuk veletek is gyarapodik, már ha gondolhatom ezt.
„A Zuglói Police Café sikerre van ítélve” – valami ilyesmit mondtam-ígértem a projekt elején tartott képzésen. Hittétek is, nem is. Most, hogy közkívánatra még egy pótkávét is be kellett „dobnunk”, talán már ti sem kételkedtek. Sem a megszállott Café Katában, sem a módszerben, sem pedig – és ez a legfontosabb – magatokban! Nincs rá okotok, ugyanis az idén a Police Café nagykorú lett. És éppen veletek. Mielőtt még azt hiszitek, hogy ez költői túlzás, hát lássátok: 2017. április 27-én a Paskál Kávézóban tartottuk a 18. magyarországi Police Cafét. Állítólag nincsenek véletlenek. Hát, döntsétek el…
Kihasználva ezt a kis apropót, a Paskálhoz képest ugyan féléves késéssel, de boldog nagykorúságot kívánok a Police Cafénak, és gratulálok nektek ahhoz, hogy az eddigi itthoni legnagyobb, 8+1-es sorozatot tudhatja magáénak Zugló. Büszkék lehettek rá, én pedig rátok!
Karácsony közeledvén, mindenkinek jó pihenést, szép, békés ünneplést kívánok. A következő évre pedig sok rendőrkávézást, újra együtt! Már gyűjtögetjük hozzá a kávészemeket, hogy megint odapörkölhessünk…”
Szeretettel: Café Kata
