Motiváció és ösztönzés másképp – Nem Police Café Kunszigeten

 

2017. szeptember 25–26-án megint szép kihívás elé állított a szakmám. Tavasszal már volt egy hasonló megmérettetés, arról hosszabban is beszámoltam itt.

Nem ismételném magam, bár nincs két egyforma tréning, hiszen mindig új és új résztvevők jönnek, s persze én is változom.

Most is nehéz volt a kezdés, és a folytatás sem volt könnyű, de a végére csak kikerekedett minden. Amiért mégis felidézem a tavaszi, és megemlítem az őszi kétnapos képzést, az a 2017. szeptember 30-án megrendezett találkozó által nyer értelmet.

A motivációs eszköztár elméleti gyűjtögetése és tantermi tesztelése után ugyanis jöhetett az éles bevetés, mégpedig a közigazgatás terepén. Egy Győrhöz közeli kis szigetközi faluban, Kunszigeten jártam. A település az egyik tagja annak a Dunaszegi közös önkormányzatnak, amelynek jegyzőjét a tavaszi motivációs tréning résztvevőjeként ismertem meg. Így aztán már teljesen érthető a kapcsolódás.

Ez a kicsi, körülbelül 1200 lelket számláló település gyönyörű természeti adottságaival, összetartó, szorgos közösségével szépen fejlődik. Nemcsak az infrastruktúrák terén, de ami ennél sokkal fontosabb, abban járnak elöl, ahogyan az itt élő emberekről gondoskodnak. Az élhető település egyik iskolapéldája tárul a látogató elé. Nem sorolom ennek látható és láthatatlan jeleit, menjen el és nézze meg a saját szemével, akik kíváncsi.

Magam egy délutánra voltam ott vendég-munkás, ugyanis az önkormányzat meghívására dolgozni mentem. Mivel a településen közbiztonsági problémák szinte nincsenek, nem Police Cafét rendeztünk, hanem települési Ifjúsági Cafét, mégpedig nem is akárhol, a Tündérvár óvodában. Tökéletes beszélő név, pont ilyennek képzelem a helyet, ahol élnek és nevelkednek a tündérek. A beszélgetés módszere a szokásos volt, amely által a közösségi alkotótechnika itt aztán igazán kiteljesedhetett. A település felelős vezetői arra kerestek valamilyen eszközt, hogyan tarthatnák meg vagy csábíthatnák vissza a fiatalokat szülőfalujukba. Adta magát a Café rendezése.

Fiataljaik évek óta sikeresen pályáznak a Bursa Hungarica ösztöndíjra, s az idei pályázati felhívás ürügyén gondoltak egy nagyot az önkormányzatnál. A falu apraja-nagyja úgyis összejött ezen a szombat estén, hiszen a Szent Mihály napi tűzgyújtás sokaknak megér egy misét. A délutánt a távolabbi városokban felsőfokú tanulmányaikat végző fiatalok az Ifjúsági Cafénak szentelték, amelyre a jegyző moderátornak invitált. S mindezt megelőzte egy alföldi faluból, Péteriből érkező látogatócsoport fogadása, ők Kunszigetre jöttek településfejlesztést tanulni. Van mit. Például azt, ahogyan igyekeznek a fiatalokat bevonni a település jövőjének tervezésébe.

Három asztal köré ültettük le a 16 meghívott vendéget. A kezdeti megilletődöttséget hamar elsodorta a fiatalos lendületük. A jó hangulatú asztalbeszélgetéseket maga a jegyző, illetve két önkormányzati képviselő vezette. Mindhármuk szakmai háttere eltérő megközelítésmódokat tett lehetővé, hogy a három egymással összefüggő témát végül rövid prezentációjukban összeillesszék. A gazdasági, szociális és jogi szemüveg, amellyel a fiatalok által felhalmozott ötletekre rátekintettek, jót tett a közös gondolkodásnak. A rendezvényt a polgármester hivatalos köszönő szavaival, majd egy vidám, közös feladatmegoldással zártuk.

A lakóhelyem felé vezető fárasztó úton aztán kissé irigykedve vágyódtam én is valami ilyesmi helyen élni. Remélem, egyszer meglelem, ahol annyira otthon lehetek, mint a kunszigetiek ebben a kellemes kis faluban. Valami lehet a levegőben itt a Szigetközben. Biztos a Duna teszi. Most jut eszembe, hogy két évvel ezelőtt is itt ért az ősz, akkor Rábapatona varázsolt el hasonlóképpen. Remélem, jövök még errefelé…