Rendőr vagy/és Zsaru
Megint egy kis reklám…
Az uszodában, ahová nap mint nap járok, a hajnali törzsvendégek között van egy kedves kolléga, aki elhatározta, hogy sztárt csinál belőlem. Mi ez neki – gondolta, de részemről már közel sem volt ennyire egyértelmű a helyzet. Tekintettel azonban közös hobbinkra, kötélnek álltam, bízván benne, hogy talán nem dob a mély vízbe. Szerencsére a sztárcsinálást megúsztam, s egészen elviselhető kis hír lett belőlem.
Az úgy volt, hogy még a nyáron, frissiben olvasta a blogomban a hollandiai úti élményeimet, s arra gondolt, hogy ebből egy rövid, szerkesztett (azaz erősen meghúzott) szöveget megjelentetne a Rendőr c. újságban. Meg is beszéltük a találkozót, egyeztettünk, képeket kerestem a holland rendőrakadémiáról, s megszületett az interjú a két utazóval, kolléganőmmel és velem, amely a VI. évfolyam 7–8. számának 28. oldalán olvasható, „Rendőrakadémia a templomban” címmel.
Ám a lejtőn nincs megállás… A következő lépés az lett, hogy beajánlotta az élménybeszámolót a Zsaru Magazinnak is. Le is hozták. A XII. évfolyam 37. számában a 12. oldalon található a még rövidebb változat, „Érzékenyített zsaruk” címen. Itt nem a holland helyszínek az illusztrációk, hanem egy rólam készült fotó. Ennek köszönhető, hogy néhányan, akik ismerőseim közül kézbe vették a Zsarut, gratuláltak a „sztársághoz”.
Mindenkinek köszönöm a népszerűsítést, a szerkesztőnek főleg. De ígérem, nem bízom el magam. Annyi is bőven elég, hogy mindkét szövegben szerepel a honlapom címe. Talán így hoz a konyhára, akarom mondani a blogra néhány olvasót ez a kis Rendőr-, Zsaru-kaland.
