Ars poetica…

Molnár Katalin - munka közbenÉdesanyám elmondása alapján egyéves koromban összefüggő mondatokban  kezdtem beszélni, és igen cserfes kislány voltam. Tanáraim, mestereim nyitott, talpraesett, motivált és szorgalmas tanulónak tartottak. Barátaim, ismerőseim és családtagjaim szerint a szakmám megszállottja lettem. Tanítványaim azt mondják, maximalista vagyok. Szerintem mindezekben sok igazság van.

Olyan szöveg, amiben én nem találok valami javítanivalót, talán nincs is. Ilyenkor jön a piros tollam, vagy újabban: töröl, beilleszt, kivág… De soha nem gépiesen és öncélúan, hanem mindig humánusan, segítve és tanítva. Mert a hiba is emberi, amiből okulni lehet. De azért van egy minimum…