Tanév előtti bemelegítés
I. Polgárőr Akadémia
A tanév hivatalosan csak ma, azaz szeptember 1-jén kezdődik, ami ráadásul idén hétfőre esik. A diákok egy részének azonban nálunk már akadt dolga a tanévkezdést megelőző időszakban is. A nappali tagozaton az első évfolyamosok már hetek óta az alapkiképzés kihívásainak igyekeznek eleget tenni. Augusztus 25. és 29. között pedig az Országos Polgárőr Szövetség és a Rendészettudományi Kar együttműködésében az I. Polgárőr Akadémia keretében polgárőr egyesületi vezetők képzése zajlott.
Huszonöt, nem éppen pályakezdő résztvevő figyelmét keltette föl az az öt napon át tartó előadás-sorozat, amelynek célja friss jogi, gazdálkodási, rendészeti, önkormányzati, magánbiztonsági, bűnmegelőzési és kommunikációs ismereteket közvetíteni azoknak a polgárőröknek, akik a szervezetben vezetőként tevékenykednek. A képzés végén tanúsítványt kaptak.
Nekem mindig különös öröm felnőttekkel teli előadóterembe bemenni, hiszen ők már tudják, mire van szükségük, a hallottakat azonnal van mihez kötniük, és kérdéseikkel a lényeget célozzák meg. Hálás közönség: igazi érdeklődés csillog a szemükben. Tapasztalataikat szívesen megosztják – van mit –, nyitottak az új információkra és módszerekre, kíváncsiak a rendhagyó megközelítésmódokra, értékelik a példákkal és történetekkel fűszerezett beszédet, egy szóval inspirálóan hatnak az előadóra.
Pontosan így történt ezúttal is. S bár a férfiak (mindössze egyetlen hölgy ült a teremben rajtam kívül) és a tisztes őszes halántékok aránya a szokásosnál jóval magasabb volt, ez utóbbi tényt teljesen meghazudtolta az a motivációs szint, amelyről tanúbizonyságot tett a hallgatóság. Egyáltalán nem voltak ugyanis hallgatagok. A régi trükköm – miszerint kis cetlin érdeklődöm az iránt, hogy mi foglalkoztatja leginkább a közönség tagjait a meghirdetett témakörön belül – hamar megszólaltatta a résztvevőket, s így a rendelkezésre álló egyébként szerény, mindössze 4 órás időkeretben pontosan arról lehetett beszélgetni velük, ami őket érdekelte.
A polgárőrség fura szer(ve)zet. Évek óta figyelemmel kísérem életét, változásait. Először egy kedves szociológus kollégámmal dolgoztam az Országos Polgárőr Szövetség által megrendelt kutatásban, illetve a polgárőrség tagjaiból verbuválódott kérdezőbiztosok felkészítő képzésében. Aztán egy ős-polgárőr (tudniillik az alapítók egyike, aki 24 évvel ezelőtt ott bábáskodott a szervezet születése körül), bizonyos Malatinszky András, kisújszállási fogorvos keresett meg, hogy lakóhelyén segítsek előbb a polgárőrök képzésében, majd egy igen hátrányos helyzetű gyerekeknek szervezett nyári bűnmegelőzési és életmódtábor vezetésében. Így először általa próbálhattam ki magam gyerekek között, ráadásul mindjárt nehezített terepen. Harmadszor, úgy három éve, egy előadásra kért fel szintén az Országos Polgárőr Szövetség. S most pedig a polgárőrök úgymond helybe jöttek: az egyetemmel együttműködve a Polgárőr Akadémia jóvoltából találkozhattam velük újra.
Miközben rengeteg minden változik, a beszélgetések során évek óta nagyjából hasonló kérdések vetődnek föl, s ugyanazok a problémák is. A polgárőrség tagjainak toborzási nehézségei, a szervezet fiatalítása, új irányok, módszerek keresése, a civilek körében történő elfogadás növelése, a társ szervezetekkel és a sajtóval való kapcsolattartás javítása, a polgárőr kollégák kommunikációs készségeinek fejlesztési lehetőségei foglalkoztatják az érintetteket. Ezek a témák, felvetések kerültek most is a kiosztott papírokra. Ezeket összegyűjtve és felolvasva azonnal megmutatkoztak azok a tematikai csomópontok, amelyek mentén egy kellemes, ebédszünettel megszakított beszélgetés alakulhatott ki. A végén persze megmutattam az általam eredetileg eltervezett vázlatot is, s „meglepetten” állapíthatták meg a résztvevők, hogy érdeklődésük csaknem 90 százalékos felületen találkozott össze a kínálattal. Mégis, így nekem is megnyugtató volt tudni, hogy semmi fölöslegeset nem vittem magammal, amikor beléptem hozzájuk, illetve ők is elégedettek lehettek, hogy minden kérdésükre kitértünk, és az előadás maximálisan az ő igényeikre igyekezett reflektálni.
Három nevet nem hagyhatok még említés nélkül e helyütt. Az egyik az idén szeptemberben 70 éves Túrós András elnök úré (Isten éltesse!). A másik Markos Györgyé, aki sokak számára inkább humoristaként ismert, ám itt és a polgárőrség életében a kezdetektől alapító tagként volt és van jelen. A harmadik Kardos Pálé, aki egyrészt a zuglóiaknak mint a helyi polgárőrség motorja, nekem pedig mint volt tanítványom kedves.
Túrós úrnak azért örültem, mert végre eredetiben is hallhatta azt a szóelemzést, amely az általa elnökölt szervezet nevével kapcsolatban jó pár éve a gondolataim között szerepel. Eszerint a mai napig a polgárőrség egyik fő gondját okozó kettős identitás már a névadásban benne van: a ’polgár’ a civilségre, az ’őr’ viszont a rendvédelmi jellegre utal. Talán ezért találja olyan nehezen a helyét ez a szervezet a társadalom és a rendészeti szervezetek, elsősorban a rendőrség között.
Markos Györgynek mint előadóművésznek a jelenléte fokozta lámpalázamat, s ezért bizony kíváncsi lennék, vajon milyen kritikus füllel hallgatta-figyelte előadói stílusomat, beszédemet.
Kardos Palitól pedig innen is kérdezem: Mi újság a közösségi biztonságteremtés terén épp csak hódító (?) útjára induló módszer iránti kezdeti érdeklődésével? Pécs után lesz-e Zuglóban is Police Café?
Az Országos Polgárőr Szövetség és a Rendészettudományi Kar dékánja mint szervezők levélben fejezték ki köszönetüket az előadóknak, és ezt írták: „Az oktatáson részt vett »hallgatók« nagy megelégedéssel nyilatkoztak az oktatók tevékenységéről.” Én pedig ezúton köszönöm a „hallgatóknak”, hogy egyáltalán nem hallgattak, hanem aktivitásukkal segítették az előadást.
