Tanévzáró III.
Mestervizsga
A mestervizsgáról kell még szólnom, amely ezúttal igencsak sajátos volt. De hát egy sajátos kurzushoz ez illett.
Az írásbeli vizsgafeladat három részből állt. Egy helyzetleírást kellett elemezniük a vizsgázóknak a jelenlegi, illetve egy esetlegesen megreformált rendészeti szervezeti kultúra keretében. A megoldáshoz a vizsgán bármilyen segédeszközt használhattak. A terjedelem kérdésenként maximum egy A/4-es oldal lehetett. A rendelkezésre álló idő 60 perc volt. Már a dolgozat írásakor mindenki megkapta az alábbi értékelési szempontokat:
„Jót–jelest az kaphat, aki mindhárom kérdésre válaszol. A tanultakat önállóan, komplex módon dolgozza fel. Válaszai elemzést, értelmezést és saját következtetéseket is tartalmaznak. A jeleshez a megfogalmazás igényessége, pontossága, a válaszok logikus felépítése és az érvelések tisztasága is nélkülözhetetlen.
Elégségest–közepest az kaphat, aki legalább két kérdésre válaszol. A tanultak leírásán túl önálló gondolatokat is megfogalmaz, de azokat nem komplex módon használja. Az elemzés, az értelmezés, a következtetések levonása, az érvelés hiányos, homályos. A válaszok nyelvi megfogalmazása nem világos, nem elég szabatos.
Elégtelent kap, aki csak egy kérdésre válaszol. Az órán hallottakat és/vagy a szakirodalomban olvasottakat csupán felmondja. Elemzés, értelmezés, következtetés, érvelés egyáltalán nincs a válaszaiban. Fogalmazásmódja hétköznapi, pongyola.”
A jeligés dolgozatokat, egyenként, szövegesen értékeltem. A jeligés értékeléseket az ajánlott vizsgajegyekkel egy listában elküldtem a csoport közös email-címére. Mindenkit arra kértem, hogy miután beazonosította a saját dolgozatát, személyesen küldjön levelet az email-címemre a jeligéhez tartozó névvel, s azt is jelezze, elfogadja-e az ajánlott osztályzatot vizsgajegynek. A fő érdemjegy számított. Aláhúzással és csillaggal az egyes osztályzatok közötti apróbb különbségeket is jeleztem. A kapott válaszok alapján elkészítettem a vizsgalapokat. Mindössze egy hallgató szeretett volna szóban javítani, ami sikerült is neki. A jeligéjét mindenki saját belátása szerint kezelte diszkréten. Én magam természetesen senkiét nem adtam ki senkinek.
Nem mellesleg ebben a levélben megköszöntem a munkájukat is, hiszen döntő többségében meg voltam elégedve a felkészültségükkel, és azzal, hogy komolyan vették ezt a nem szokványos vizsgafeladatot. Egy kis statisztika, hogy lássuk, mivel voltam én elégedett: Az 56 vizsgadolgozatból (ez a szám úgy jön ki, hogy az 58-ból ketten szóbeli vizsgát tettek) a következő osztályzatok születtek: 5 db elégséges; 7 db közepes; 15 db jó; 17 db jeles és 12 db kiváló (csillagos jeles).
A kurzus utolsó előadásán kitöltettem a hallgatókkal egy 6 kérdésből álló értékelőlapot, amelyen osztályozniuk kellett az előadások tematikáját, a hallottak megközelítésmódját, érdekességét, újszerűségét, az oktatásban alkalmazott módszerek hatékonyságát, illetve az oktató munkáját. A kérdéseket és a válaszok eloszlását itt nem ismertetem részletesen, csak az eredményt írom ide, némi kis büszkeséggel: 24 hallgató véleménye alapján az átlag 4,44 volt.
Persze ezek csak számok. Ezen túlmenően, immár a vizsgajegyek birtokában, arra kértem őket, hogy ha idejük engedi, értékeljék a munkámat szövegesen is, mert bármilyen tartalmi, érdemi visszajelzésnek nagyon örülnék, akár a kurzussal magával, akár az előadásokkal, akár a vizsgadolgozattal kapcsolatosan. Akik megtiszteltek vele – összesen 17-en voltak –, közvetve a jövőbeli munkámat és a következő évfolyamok hallgatóit, kollégáikat is segítették.
Hogy mit szóltak mindehhez a hallgatók, arról minden kommentár nélkül beszéljenek az ő visszajelzéseik. Természetesen név nélkül közlöm őket.
Kedves Hallgatók! Még egyszer köszönöm a véleményüket! Utólagos engedelmükkel, a stilisztikai, fogalmazási és helyesírási hibákat javítottam – elvégre nyelvi lektor és tanárnő volnék… És így ősszel a Kommunikáció kurzuson is lesz mire visszautalnom.
***
„Tisztelt Tanárnő! A csoport nevében szeretném megköszönni az Ön hozzáállását és munkáját is!”
***
„Kedves Katalin! A dolgozatom eredményének nagyon örülök. Amikor a feladatot megkaptam, akkor azt hittem, hogy nem tudom megoldani. Szokatlan volt a számonkérésnek ez a formája, bár az előzetes tájékoztatás alapján én személy szerint valami hasonlót vártam. Itt tényleg nem a lexikai tudásról, hanem a tanultak gyakorlati alkalmazásáról kellett számot adni, ami az én megítélésem szerint sokkal hasznosabb, mint mindenféle fogalmat bemagolni, amelyet egy-két hét alatt el is felejtünk. Nem beszélve arról, hogy a nyugat-európai országokban és az USA-ban is ezt a módszert alkalmazzák. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy ez a fajta oktatás és számonkérés sokkal több energiát igényel az oktató részéről, mert a dolgozatokat figyelmesen végig kell olvasni, ami kicsit több felkészültséget igényel, mint leellenőrizni, hogy valaki leírta-e szóról szóra a definíciót, vagy az a, b, c válasz közül a jót karikázta-e be. Én személy szerint megköszönöm Önnek ezt a szokatlan és rendkívüli munkát, amellyel a dolgozatainkat kijavította. Ha nem haragszik meg, én is értékelném a munkáját: arra csillagos 5-öst adok. A dolgozatokat egytől egyig átnézte, és mindenkinek személyre szabott értékelést adott, amelyeket végigolvasva megállapítható, hogy a gyengébb dolgozatok értékelésénél is olyan szavakat használt, amelyekből tanulhatott a készítője, és semmi esetre sem volt sértő. A jobb dolgozatokat írók pedig méltán örülhettek a dicsérő szavaknak.”
***
„Tisztelt Tanárnő! Az ajánlott jegyet elfogadom, köszönöm a dolgozat jellemzését is. A kurzust jónak tartottam, de fontos hangsúlyozni, hogy ekkora létszámmal éppen a lényegét veszíti el a képzés, a kompetenciák felmérése és fejlesztése teljesen kihal a sok hallgató miatt. A számonkérés kötetlensége és az, hogy nem a lexikális tudást, hanem a kreativitást, a rendőrségi modellek és a szervezeti kultúra ismeretét helyezi a dolgozat középpontjába, kifejezetten elnyerte a tetszésemet.”
***
„A dolgozatom szűkszavúságának az oka, hogy viszonylag későn eszméltem fel, mi az elvárás, ezáltal a megmaradt időt így tudtam beosztani. Valóban nem szokványos sem az előadás, sem a kurzus, de még a számonkérés sem, de ezáltal vált érdekessé. Az előadásokat imádtam, és a »manipuláció« nagy hatással volt rám. Azt tapasztalom, hogy az MA képzésre bizonyos tanszékek átálltak, és átgondolták, mit és hogyan szeretnének tanítani, mi a jövőben elérendő cél. Néhány tantárgyat és oktatási tematikát (név nélkül) nem tudok mire vélni. Az egyetemnek még van mit tanulnia az MA képzéssel kapcsolatban…”
***
„Az érdemjegyet elfogadom, sőt az értékelés tükrében köszönöm jóindulatát, tekintettel arra, hogy ha én adnék ilyen értékelést egy dolgozatról, akkor a tanuló megismételné a vizsgát. Ha belegondolok abba, hogy milyen kép alakult ki rólam a tanárnőben, hát igen, elpirul az arcom. Ilyen lesújtó értékelést még nem kaptam a tanulmányaim, illetve a munkám során. A feladatot már vizsgán sem igazán tudtam kezelni – nyilván az előképzettség hiányában –, és már az írás közben is éreztem, hogy kapkodok, ideges vagyok, ami természetesen érződik is a dolgozaton.
A helyzetkezelést szakszerűen elemezni valóban nem tudtam, hiszen álláspontom szerint ennek a helyzetnek a kezelése elsősorban nem rendőri feladat volt. Mindennek tükrében – a szakértelem hiányának figyelembevételével – természetesnek tartom, hogy az érzelem teret kap az elemzésben, és a tárgyilagosság háttérbe szorul. Az értékelés azon részében foglaltakkal, melyben a tanárnő azt fogalmazza meg kritikaként, hogy „az érzelmeket helyezi előtérbe, nem tudott tárgyilagos maradni” így egyet tudok érteni. Szakmai kompetencia hiányában azonban valóban elvárható-e az, hogy egy ilyen helyzetet érzelmek nélkül, tárgyilagosan tudjon valaki értékelni? Hiszen valamit írni kell, mivel abból lesz a kettes, az értékeléshez szükséges valós tudás hiányában pedig érdemi értékelést nehéz készíteni.
„Alig-alig jelenik meg a szervezeti kultúra elemeinek feltárása.” – írja Ön az elemzésében. Mely szervezeté? Vissza kell, hogy kanyarodjak az előző gondolathoz: mely rendvédelmi szervezet feladata a helyzet kezelése, mely szervezet kultúrájának elemeit kell feltárni? A rendőrség szervezeti kultúrájának tükrében, illetve mostanra a szervezeti kultúra hiányának tükrében pedig nehéz (számomra, aki 18 éves korom óta rendőr vagyok, és tudom, mi volt a 18 évvel ezelőtti szervezeti kultúra, különösen nehéz) egy konkrét, nem rendőri SZAKfeladat végrehajtását elemezni ezen aspektusból. Ráadásként egy olyan feladat végrehajtását elemezzük, amelyet ebben az országban mindenki értékel, elemez, sőt mi több, mindenki tudja a »tutit«. Józan ésszel gondolkozva be kell látni: voltak hibák, el is ismerjük, de védjük a mundér becsületét, én is ezt teszem. Azt védeni pedig – a hibákat látván – csak érzelemből lehet, félretéve a tárgyilagosságot.
Magának a tantárgynak az oktatása kapcsán maximálisan egyet értek a tanárnővel, tényleg túl sokan voltunk. Azon anyagrészeket, amelyeket csak »le kellett oktatni«, értettem, »átjöttek«, de azok – és ezek voltak döntő többségben –, melyekről beszélgetni kellett volna, számomra fehér foltok maradtak. Egészében nem igazán tudtam magamban feldolgozni, megérteni és elhelyezni ezt a tantárgyat.
Bízom benne, hogy észrevételeim a kommunikáció tantárgyban nem fognak hátrányosan érinteni. Azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy sok oktató esetében csak annyit reagáltam volna: „Köszönöm, a kettest elfogadom.”, s a tantárgy: pipa. Molnár tanárnő azonban elsősorban partnerként, beszélgetőtársként kezelt minket, számomra a szürke hétköznapokban egy új dimenziónak, a tudományosság dimenziójának a kapuját mutatta meg, ezért mertem álláspontomnak hangot adni. Természetesen a tanárnő esetében fontosnak tartom, hogy ne egy trehány, nemtörődöm, csúnyán író (még ha ez igaz is) diák képe alakuljon ki rólam.”
***
„Köszönöm az építő jellegű félévet!”
***
„Tisztelt Tanárnő! Köszönettel vettem, hogy szövegesen is értékelte a dolgozatomat. A megajánlott osztályzatot természetesen elfogadom. Elnézést a nyers modorért, de nagyon régen utazok a hajón. Sorra hagyjuk el a kikötőket, anélkül, hogy partra szállnánk. Hiába tűnik fel egy újabb lehetőség, a bárka nagyon lassan fordul, és megint túlhaladunk. Így nem látom esélyét, hogy az én életemben kikössünk ezen a földrészen. Kitartást kívánok a navigátornak.”
***
„A megajánlott 4-es eredményt elfogadom, sőt még kicsit túlértékeltnek is tartom. A szóbeli értékeléssel is egyet értek. Köszönöm a félévi munkáját! Én úgy érzem, hogy a befogadásra hajlamosságot mutató kollégákban, így bennem is, az évfolyam zömében is, sikerült elérni a célt, hogy elinduljon bennünk egy folyamat a szemléletváltás irányába. Csak sajnos az az érzése a hétköznapi rendőrnek, hogy hiába tudja mindenki, hogy most nem jó, és sokan azt is tudják, hogy mi és milyen lehetne a követendő út, mégsem történik szinte semmi elmozdulás pozitív irányba. Sőt, több szervezeti egységnél inkább további romlást érzünk. Egyre erősödik a militáris jelleg, a hierarchikus szintek elkülönülése, a döntési szintek egyre feljebb tolódnak, a bürokrácia egyre nagyobb, az ellenőrzés nem javító szándékú, hanem megtorló stb., stb. De nem panaszkodom… És igaz, bizonyára sokkal hatékonyabb lenne az ilyen típusú tárgyak oktatása egy kisebb csoportos, kompetencia alapú képzésben. Még egyszer köszönöm, tisztelettel…”
***
„Az előadásait nagyon élveztem, bár az Ön (Önök) által képviselt rendészeti felfogás nem minden esetben találkozik az enyémmel. (Távol álljon tőlem, hogy magamat az Ön felkészültségéhez mérjem, de közel 20 év gyakorlati munka már kialakított bennem egy képet.) Véleményem szerint azonban szükséges, hogy a dolgokat több oldalról is vizsgáljuk, áttekintsük, és nekem legfőképpen ezért volt fontos egy, a ma uralkodó stílustól alapjaiban eltérő, azonban igényes, alapos kutatásokon alapuló rendészeti felfogást még jobban megismerni. Színvonalas tanári munkáját megköszönve kívánok Önnek minden jót!”
***
„Örülök, hogy az Ön által tartott előadásokat hallgathattam, köszönöm az átadott tudást.”
***
„Tisztelt Tanárnő! Köszönöm megtisztelő értékelését a vizsgadolgozatomhoz. Természetesen vizsgaeredményként is elfogadom az osztályzatot. A II. tanulmányi évben a Rendészeti kommunikáció c. előadás-sorozatát érdeklődéssel várom.”
***
„Köszönöm szépen a pozitív értékelést, teljes mértékben elégedett vagyok a megtisztelő osztályzattal. Nagy öröm volt számomra Tanárnő előadásán jelen lenni, jövőre, szeptembertől ugyanilyen lelkesedéssel igyekszem aktívan részt venni az órákon.”
***
„Érdekes volt látni – és bevallom, érezni is –, hogy a nem szokványos feladat mennyire megmozgatott minket, senki nem erre készült, az biztos. Sokkal nagyobb és emlékezetesebb aktivitást váltott ki, mint egy tesztlap. (Ráadásul ugye a puskázás ilyen feladatnál értelmezhetetlen.) A kurzussal kapcsolatosan csak egyet érteni tudok Önnel, azaz valóban egy ilyen jellegű vizsgára és felkészülésre a frontális előadás nem megfelelő. Sokkal inkább tréning jellegű, kiscsoportos foglalkozásokra lenne szükség, akár helyzetgyakorlatokkal – pl. valaki ügyfelet (eljárás alá vont, tanú stb.) játszik (akár az oktató), valaki végrehajtót, valaki pedig a vezetőt, majd pedig a gyakorlat értékelése történne nagycsoportban (pl. videofelvételről). Volt már szerencsém ilyen jellegű képzéshez, már csak az élmény miatt is jobban megmaradnak az ismeretek.”
***
„Dolgozatom értékelésével, a kapott osztályzattal egyet értek, azt természetesen elfogadom. A magam részéről tisztelettel megköszönöm a Tanárnő igen áldozatos és hasznos munkáját, ebben az irigylésre méltó helyzetnek egyáltalán nem nevezhető közegben. Nagyon sok erőt és kitartást kívánok mindannyiunk érdekében.”
***
„Az értékeléssel mindenben egyet értek, és köszönöm, mert az mind a tárgy, mind az egyéb tanulmányok szempontjából rendkívül hasznos számomra.”
***
„Természetesen szívesen írok én is értékelést a kurzussal kapcsolatosan, annál is inkább, mert túlzás nélkül mondhatom, hogy csodálom – és tapasztalatom szerint egyedül álló –, hogy az oktató ennyi időt fordítson a vizsgáztatásra. Azt gondolom, hogy az időtényezőnél még előkelőbb helyen áll az a korrektség, ami a jelige alkalmazásával valósult meg. Az pedig, hogy szövegesen értékelte a teljesítményünket, példaértékű. Mi több, ennél is fontosabb véleményem szerint, hogy az előadások mintaszerűek voltak, tartalmi és retorikai szempontból egyaránt. Ha megengedi, én 5*-re értékelem, hogy ezáltal viszonyítási alapot is adjak a kollégáihoz, az előadókhoz képest. A csillag azért jár, mert olyan meggyőződéssel, hitelesen adta át a tananyagot, hogy nem lehetett a témával nem foglalkozni. A filmrészletek, táblázatok, gyakorlati példák pedig már nem csak oktatói, hanem dicséretes pedagógiai teljesítményre is vallanak. Külön megtisztelő, hogy érdekli a hallgatók véleménye.”
***
„Köszönöm azt a szemléletet és tudásanyagot, amit az előadások során átadott, azt gondolom, a jövőben is ezt a metodikát kell követnie, a többi már rajtunk, hallgatókon, a rendészetben dolgozókon múlik.”
