Versenyben
Országos Középiskolai Rendészeti Tanulmányi Verseny
2013. március 7–8-án ezúttal Salgótarjánban került sor a IX. Országos Középiskolai Rendészeti Tanulmányi Versenyre. Amikor 2009 januárjában felkértek a versenybizottságba, egy lelkes csapatba kerültem. Olyan kollégák közé, akik elkötelezetten foglalkoznak azokkal a fiatalokkal, akik érdeklődnek a rendészeti pálya iránt. A Belügyi rendészeti ismeretek című tantárgyat 1998 óta oktatják a középiskolákban, érettségizni is lehet belőle. Ez az összefoglaló név a következő résztémákat takarja: rendészeti ismeretek, speciális társadalomismeret, rendészettörténet és katasztrófavédelem. A tanulók a 11. évfolyamon vehetik fel a tantárgyat. Az oktatók általában (pedagógiai gyakorlattal rendelkező) jelenlegi vagy volt rendőrtisztek. Egyre több középiskola hirdeti meg a fakultációt, amelyhez a kezdetektől minden évben nagy érdeklődésre számot tartó, országos verseny kapcsolódik. Több száz középiskolás diák mérhette itt össze a tudását, felkészültségét, s közülük sokan helyezkedtek el rendészeti pályákon. Egyesek most is a rendészeti szakközépiskolák, vagy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának hallgatói.
A versenyre benevező középiskolák bonyolítják le a házi selejtezőket, majd az innen továbbjutó gyerekek kerülnek az országos írásbeli válogatóba. Az itt indulók közül idén az első 25 jutott be az országos egyéni döntőbe, amelynek megrendezését évente más és más középiskola vállalja magára. Ebben az évben ez a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari, Építőipari és Informatikai Szakközépiskola volt. A döntő írásbeli és szóbeli megmérettetésből áll, a négy szakmai tárgyból, valamint idegen nyelvből.
A versenybizottság egyenként hallgatja meg a versenyzőket. Az esélyegyenlőség jegyében természetesen mindenki ugyanabból a tételsorból vizsgázik. Az aktuális tételsort a döntő reggelén sorsolják ki, azt a tanulók a vizsgafeleletük előtt tíz perccel ismerik meg. Ennyi ideig készülhetnek a feleletre. A versenyzők sorszámot húznak, ez szolgál aztán a nap végén a beazonosításukra. A zsűri az utolsó felelő után értékeli a versenyzők teljesítményét, a pontokat összeadja, s még mindig csak a sorszámok alapján emlegetve a versenyzőket, odaítéli a különdíjakat is. Másnap ünnepélyes keretek között, a rendező középiskola által szervezett kulturális műsor kíséretében történik az eredményhirdetés. Az 1–10. helyezettek oklevélben, tárgyjutalomban, valamint a legkülönfélébb támogatók különdíjaiban részesülnek. Ha az adott tanévben tesznek érettségi vizsgát és OKJ-s rendészeti képzésre jelentkeznek, vagy rendészeti szakközépiskolába adják be a jelentkezési lapjukat, és a pályaalkalmassági feltételeknek is megfelelnek, a felvételi szabályzatban meghatározott kedvezményben részesülnek. Van tehát motiváció.
A speciális társadalomismeret tantárgy, amelyikből vizsgáztatok, több szakterület tudásanyagát tartalmazza: jogi, pszichológiai, szociológiai, kriminológiai ismeretek, valamint emberismeret és kommunikáció. Persze nem elsősorban az e tudományterületek eredményeiben való elmélyülés kell, hogy hangsúlyt kapjon az oktatás során. A cél sokkal inkább a mindennapi társadalmi jelenségeknek és problémáknak a felismerése és megértése. Még inkább a hozzájuk való megfelelő viszonyulás kialakítása, a fiatalok személyiségének fejlesztése, értékrendjének, attitűdjének formálása. Az elsajátítható ismeretekről elsősorban az írásbeli tesztekben adnak számot a versenyzők (és persze az érettségizők). Az értékrendjükbe pedig a szóbeli feleleteik során nyerhetünk betekintést.
Az eddig látott versenyek alapján mondhatom: mindkét területen bőven akadnak hiányosságok. S ez nem feltétlenül csak annak tudható be, hogy a középiskolában oktató kollégák a felkészítés során a fő hangsúlyt a rendészeti ismeretekre helyezik, bár kétségtelenül ez is igaz. Az okok között szerepel az az általánosabb jelenség is, hogy a modern társadalmi folyamatok bonyolultsága egyre nehezebben követhető és érthető meg. Különösen azok számára, akik középiskolai diákként még kiforratlan személyiségükkel tekintenek az őket körülvevő világra, s igyekeznek benne helyet találni önmaguknak. Értelmi és érzelmi érettségük szintje sajnos alatta marad annak az elvárásnak, amit támasztunk velük szemben, s ez éppen a speciális társadalomismeretből előadott feleleteiken látszik meg a legjobban. A legizgalmasabb és legfontosabb kérdés persze az lenne, hogy ezen lehet-e és hogyan változtatni, javítani. De ez ennek a kis beszámolónak nem tárgya.
A versenyvizsgán egyáltalán nem könnyű jól szerepelni, különösen nem abban a feszült idegállapotban, amely ezt a szituációt jellemzi. A versenyzők feleletét két szempontból értékeljük. Az egyik a tartalom: a tudás, az ismeretek s az ezekről legpontosabban tanúskodó szakmai szókincs megléte. A legjobb feleletek bizonyítják, hogy a tananyag igenis megtanulható-megtanítható! Már az is sok mindent elárul a versenyző rendszerszerű gondolkodásáról, hogy a tételekben megfogalmazott kérdésekre válaszol-e. Talán furcsának tűnik, de némelyeknek ezzel is akad gondjuk. A másik a felelet formája, azaz hogy a versenyző milyen módon tudja felépíteni és előadni a mondandóját. Ebben akár az olyan apróságnak tűnő tényezők is szerepet játszanak, hogy mennyire tartja a kontaktust a kérdezőkkel, mennyire sugároz magabiztosságot vagy épp bizonytalanságot a testbeszéde (az ülésmódja, az arcjátéka, a gesztikulációja, a hangja).
A két szempont alapján nagyjából kétfelé oszthatók a tanulók. Az egyik típusba azok tartoznak, akik felkészültek, de nem tudják ezt megmutatni. A másikba azok, akiknek a felkészültsége hagy több-kevesebb kívánnivalót maga után, viszont a szerényebb tudásukat is jól elő tudják adni. Az élmezőnybe persze a két készség együttes megléte alapján kerülhetnek be a kevesek. Hogy mennyire meghatározó a szereplés, azt bizonyítja, hogy a zsűri minden évben külön kiemeli a legbátrabb, leghitelesebb, legmeggyőzőbb versenyzőket. Az elmondottakból egyébként adódik egy fontos tanulság is: a felkészítés során nem elég csupán az elsajátítandó ismeretanyagra koncentrálni, hanem legalább annyira fontos azzal is törődni, hogy hogyan tudja azt előhozni magából a jelölt. Vagyis a szereplést, az előadást, az önálló, folyamatos beszédet, illetve a stresszoldást is gyakoroltatni kell a diákokkal!
A 25 versenyzőt egyvégtében meghallgató fáradt bizottság számára felüdülést, szinte szellemi csemegét jelentenek az úgynevezett aranyköpések, amelyek az izgatott versenyzők ajkát hagyják el. Álljon itt ezek közül egy két évvel ezelőtti vicces jelenet. A katasztrófavédelmi felelet közben a vizsgabizottság egyik tagja segítő kérdésként feltette: „Mi az, amire mindenkinek fel kell készülnie, amit már nagyon régen mondogatnak?” 2011 kora tavaszán első asszociációként a kérdező és az egész zsűri az árvíz elleni védekezésre gondolt. Mire a felelő kissé bizonytalan válasza: „Háááát, a világvége…”
A hatás leírhatatlan volt.
