A vizsgaidőszak szépségei V.

Így bírálok én…

Álljon itt egy jellemző részlet az igencsak szigorú Molnár-féle bírálatokból. Ezúttal csak az írásmű nyelvi megformálásának minőségével kapcsolatos véleményem a lényeges. A tartalmi bírálatokról majd talán egyszer máskor…

„Kedves X!

Először volt alkalmam az Ön írását olvasni. Bár nem ártott volna, ha korábban szembesülök vele, s Ön meg az erről szóló véleményemmel, hátha segített volna. Ezért mindenképpen szükségesnek érzem, hogy arra is reagáljak, hogy hogyan fogalmaz.

A formát jelen esetben azért venném előre, mert ha nem megfelelő színvonalú, akkor eltereli az olvasó figyelmét a mondanivalóról. Olyan mértékben, hogy elég nehéz kihámozni a rengeteg elütés, helyesírási, stilisztikai hiba közül a lényeget, az összefüggő mondatokat, gondolatokat, s belőlük azt, amit a szerző üzenni szeretne. Ez pedig nagyon fárasztó és persze bosszantó tud lenni. Azt, hogy Ön nem olvasta át a szöveg egészét, mielőtt azt kiadta a kezéből, szinte biztosra veszem. Ha viszont igen, az még inkább súlyosbító körülmény, mert akkor az azt jelentené, hogy nem vette észre a sok hibát. Egyik megoldás sem tölti el örömmel a tanárembert.

Nem tudom, mennyire kapkodva készítette ezt a szöveget, mennyire vette komolyan a feladatot ebből a szempontból is. De talán ha semmi más nem motiválta, az, hogy egy látványosan maximalista kommunikációtanárnak a kezeibe ajánlja a dolgozatot, egy kicsit nagyobb odafigyelésre, nyelvi igényességre sarkallhatta volna Önt. Fogadja hát egyfelől a dörgedelmeimet.

Másfelől viszont, s ez a fontosabb, mármint Önnek: biztatásomat arra, hogy a jövőben erre is fordítson több gondot. A foglalkozásokról itt cseng a fülemben a hangja, a beszédje, amely egy kifejezetten kellemes orgánumú, jól beszélő embert mutat. Írásban azonban a fogalmazásmódja… hát, hogy mondjam finoman? Inkább nem mondom. Aki csak írásban találkozik Önnel, s ilyen minőségű szöveget kap kézhez, és persze érti a szót, s igényes, hát, a szívéhez is kap mindjárt. Ne tegye ezt vele, kérem. Tisztelje meg azzal, hogy megtanul pontosan, logikusan felépítetten írni, és átolvassa vagy átolvastatja a kezéből kiadandó szöveget. Higgye el, mindkettő elérhető, s mindenkinek jót tesz. (…)

További sikeres tanulmányokat kívánok! Molnár tanárnő”