Zárt ajtók – nyitott lelkek

Néha a börtön ablakába is besüt a nap

Időrendben folytatom őszi élménybeszámolómat, így hát most egy 2014. november 14-én megrendezett különös konferencia következik. Mint mindennek, ennek is vannak előzményei, idén ugyanis már ötödik alkalommal került sor a „Zárt ajtók – nyitott lelkek” című tanácskozásra, amelynek az a különlegessége, hogy szó szerint zárt ajtók mögött zajlik. Négyszer adott már otthont nekünk a Tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete, ám idén a hagyományt kissé megtörve, költöztünk: ezúttal a Balassagyarmati Fegyház és Börtönnel közösen szerveztünk.

Úgy írom itt a többes szám első személyt, mintha magától értetődő volna. És ahogy ezt most kimondom és elgondolkodom, tulajdonképpen így is van. Már másfél éve, hogy természetesnek veszem, hogy amit Hegedűs Judit tanszékvezető kolléganőm kezdeményez vagy amihez csatlakozik, az egyre inkább az én ügyem is, sőt, a miénk. A „mi” itt az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetén belül működő Kriminál- és börtönpedagógiai Szakmai Műhelyt, illetve az NKE RTK Magatartástudományi Tanszékének kollégáit jelenti, akik már tavaly ősszel is ott voltak Tökölön, s idén is együtt utaztunk Balassagyarmatra. A helyszínváltozás talán egy másik, mégpedig igencsak hosszú országos turné kezdetét is jelenthetné. Jelenleg az országban 28 büntetés-végrehajtási intézet működik, ebből kettő már megrendezte a konferenciát; ha kiszámolom, 26 évre van elegendő helyszínünk…

De egyelőre maradjunk az idei évnél. A balassagyarmati kollégák igencsak kitettek magukért, a szervezés és a vendéglátás is magas színvonalú volt. A rendezvényt Balassagyarmat város önkormányzata is támogatta, hiszen a délelőtti plenáris előadásoknak a volt Vármegyeháza adott ideális otthont. Az előadók és az előadások az alábbiak voltak:

-          Dr. Farkas Johanna: Gyermekek az igazságügyi szakértésben

-          Dr. Tibay Ákos: A fogvatartottak gyermekei – egy felmérés tükrében

-          Pesti Ferenc: A tudás hatalma a zárt intézeti világban

-          Kovács Mihály: A Balassagyarmati Fegyház és Börtön reintegrációs törekvéseinek új elemei

-          Dr. Harik Ferenc Ervin: Áldozatok szükségletei Nógrád megyében

Rövid szünet után a díszterem nagyszínpadán került sor a szintén évek óta hagyományos fogvatartotti műsorra. Ezúttal egy félig előre megírt, félig improvizáción alapuló, hol prózai, hol zenés előadásnak lehettünk nemcsak tanúi, de mondhatom, hogy élvezői is. Ennek háttereként azt kell tudni, hogy a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben 2011 óta egy fogvatartottakból álló úgynevezett Börtön-mesekör működik. „A program közösséget teremt a fogvatartottak számára, amelynek keretén belül gyermekeik számára mesejátékokat állítanak össze saját életük tapasztalatai és élményei alapján. Minden évben többször, de főleg karácsony előtt előadásra kerülnek ezek a mesék rendkívüli családi beszélőkön, ahol a gyerekek ajándékul DVD-n megkapják a mesejátékokat. A Börtön-Mesekör közel hozza a fogva tartott apákat gyermekeikhez, akik sikeresnek, elfogadottnak, sőt tiszteletreméltónak láthatják apjukat. A program a tapasztalatok szerint komoly változásokat hoz a családi kapcsolatokban, az apa-gyermek viszonyokban. A Feldmár Intézet 2012-ben a Büntetés-végrehajtásért Emlékérem Bronz Fokozata kormányzati elismerésben részesült, 2013-ban pedig elnyerte az ERSTE Bank társadalmi integrációs díját a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben végzett munkájáért.” Tévelygőkért Alapítvány

Mint a fentiekből is látható, a börtön világa is tartogathat meglepetéseket, s nem feltétlenül negatív előjellel. Akik további részletekre is kíváncsiak, azoknak ajánlom a gyarmati börtön honlapját: Balassagyarmati Fegyház és Börtön

Az ebédet már a börtön menzáján költöttük el, majd egy rövid börtönlátogatás után a délutáni szekcióülések is, egy kivételével, a zárt intézmény falai között folytatódtak.

A konferenciára 138-an regisztráltak előzetesen, s ebből 126-an el is jöttek, ami kifejezetten magas arányt jelent. Évről évre hasonlóan magas az érdeklődők száma, és a kör is folyamatosan bővül. Vannak állandó vendégek, de mindig vannak újak is, akiket nemcsak a konferencia szakmai apropóját adó áldozatok, elsősorban a gyermek- és fiatalkorúak védelme érdekel, hanem érthető módon az a közeg is, ahol a rendezvény zajlik: a zárt büntetés-végrehajtási intézetek világa. Ahova – mint ahogyan azt a fogvatartottak műsora rendre bizonyítja – időnként igenis besüt a nap. A konferencia címe is telitalálat, mert azt próbálja megmutatni, hogy a zárt ajtók mögött is lehet nyitogatni a lélek ajtaját. A börtönlakók emberek, akiknek emberi sorsa, életútja minden esetben komoly okokat rejteget, amelyek sora juttatta őket oda, ahol rövidebb vagy hosszabb büntetésüket töltik. Nem mindegy, hogy ebben az elzárt világban mi történik velük, s nemcsak fizikailag, hanem lelkileg. Az efféle reszocializációs, reintegrációs programok éppen azt a célt hivatottak szolgálni, amire a büntetés-végrehajtási szakma egyre inkább gondot fordít: a büntetés nevelő hatására, a megelőzésre. Arra, hogy amikor valaki a szabadságvesztés büntetését letöltve visszakerül a társadalomba, oda hogyan tud beilleszkedni. Fölfogja, esetleg megbánja, amit korábban tett, és rendeződik az élete, a szűkebb és tágabb környezetével való kapcsolatrendszere, vagy minden marad a régiben, folytatja bűnöző életmódját, és előbb vagy utóbb visszaeső lesz. Utóbbi persze nem csak az intézetekben folyó nevelő munka hiányosságainak kérdését veti fel, de súlyos látlelet az adott társadalomról is, bár az utóbbi ténnyel mi, idekint nehezen vagyunk hajlandóak szembenézni. Mint ahogyan azzal is, hogy a súlyos vagy kevésbé súlyos bűncselekmények elkövetőivé váláshoz is szükség van azokra a körülményekre is, amelyeket a kisebb vagy nagyobb közösségek (család, iskola, munkahelyek stb.) diszfunkcionális működése hoz létre. Éppen azért gyűlnek össze időről időre az oktatás, a szociális szféra, az egészségügy és a rendészeti szakterületek elkötelezett szakemberei, hogy ezeknek a körülményeknek a megváltoztatásán, javításán együtt gondolkozzanak és dolgozzanak.

Hogy mennyi még a tennivaló e téren, azt nehéz lenne felsorolni, s itt nem is lehet célom. Maradjunk annyiban, hogy igazán volt miről beszélgetni a délutáni szakmai műhelyekben is. A résztvevők négy témakör közül választhattak: bűnmegelőzés, gyermekvédelem, áldozatsegítés és profilalkotás. Természetesen egyik témakörben sem értünk a végére a mondandónknak, de abban mindannyian egyet értettünk, hogy nagy szükség van a szakemberek közötti gyakori partneri párbeszédre, s örülünk, hogy ezúttal ezt ebben a nem mindennapi környezetben tehettük. Köszönjük Balassagyarmatnak, hogy befogadta a rendezvényt. Jövőre, veletek… ugyanitt? De lehet, hogy mások is kedvet kapnak, hogy házigazdáink legyenek.