Pályaorientációs Cafék
Régi mániám – sokakkal együtt, bár sajnos közel sem vagyunk elegen – a leendő rendészeti szakemberek pályára orientálása is. Természetesen a szakmai felsőfokú képzésük mellett, amelyben lassan harminc éve dolgozom. Ez alatt sok olyan fiatalhoz volt szerencsém, akik elmondták: az első komoly biztatást azok a tanárok adták nekik, akik a rendészeti pályaorientációs képzést folytató több mint száz magyar középiskola valamelyikében tanították őket. Ezek közül a tanárok közül jó páran aktív vagy már nyugállományú börtönőrök, határőrök, rendőrök vagy tűzoltók – szigorúan ábécérendbe szedve. Mert a rendészeti pályaorientációs képzés ezeknek a szakmáknak szeretne utánpótlást biztosítani, tudván, hogy erre mekkora szükség van, különösen ma. Hogy az iskolák ezt milyen sikeresen teszik – tehetik –, az nagy mértékben függ az ott tanító kollégáktól. Ezért az a 2017-ben induló projekt, amelynek az utolsó előtti állomásához – egy fajta összefoglaláshoz, szupervízióhoz – érkeztünk, nekik kívánt – remélhetőleg jelentős – segítséget nyújtani.
Az utolsó előtti állomás tulajdonképpen négy. Az első Budapesten, a Than Károly Ökoiskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskolában volt, 2021. október 7-én. Második helyszínként 2021. október 15-én a kiskunhalasi Dékáni Árpád Szakgimnázium és Szakközépiskolát választottuk. Harmadszor, 2021. október 21-én a Miskolci Rendvédelmi Technikumba mentünk. Végül pedig 2021. november 5-én a Kaposvári Szakképzési Centrum Eötvös Loránd Műszaki Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma látta vendégül a programot.
A Pályaorientációs Cafét az a tény hívta életre, amely minden valamirevaló projektnek szükségszerű eleme. Tudniillik hogy az érintett célcsoportok projekt során szerzett tudását összegezni kell. Ennek több lehetséges módja van, de mi most a Café technikát választottuk. Mert valljuk, hogy az információcserének és összegzésnek ennyi idő alatt ennyi ember között ennél hatékonyabb módja nemigen van. Nem beszélve arról a kifejezetten kívánatos mellékhatásról, hogy az ország különböző részein rendészeti pályaorientációs képzést folytató kollégák egymással is megismerkedhessenek. Erre kiváló alkalmat kínál a Café rendszerű működés. Így saját élmény alapján azok is megélhetik a kooperatív tanulás hatékonyságát, akik egyébként még mindig inkább a hagyományos frontális tanítás hívei. A nyitottabbak mindjárt egy új módszert is tanulhattak, és reméljük, egyre több tanteremben „nyitnak” ad hoc, mégis igényes, tananyag-feldolgozó diákkávéházakat.
Amikor eldöntöttük, hogy így fogunk dolgozni, azt is kitaláltuk, hogy konkrétan miről és milyen szempontok mentén kérünk visszajelzéseket a tanároktól. Így keletkezett az a három téma, amelyeket negyvenperces fordulókban egy-egy témagazda segített feldolgozni az asztaloknál. A témák az alábbiak voltak:
- a három tantárgyhoz (Rendvédelmi szervek és alapismeretek, Rendvédelmi jog és közigazgatás, Magánbiztonság) készült szakmai módszertani anyagok gyakorlati hasznosíthatósága;
- a rendészeti tantárgyak oktatásához készült pedagógiai módszertani anyagok gyakorlati hasznosíthatósága;
- az oktatók felkészülését segítő pedagógiai és szakmai módszertani tréningek hasznosulása.
Az egyes témák megbeszélése során zajló nyüzsgés kitűnő csatornát biztosított a szájról szájra járó történetek, a kézből kézbe adott módszertani ötletek és a más-más területekről származó tapasztalatok cseréjének. De hogy a végén mégis csak közös mederbe lehessen terelni a széttartónak és szertelennek tűnő gondolatokat, az összegzések sem maradhattak el. A három téma mentén gyűjtött gazdag információkat a témagazdák kötötték egy-egy színes csokorba. Frappáns prezentációikat a három órán át beszélgető résztvevők érdeklődéssel hallgatták és reflektáltak is rá lelkesen.
Mivel a témagazdák a kutatástól a tananyagfejlesztésen át a pedagógiai és szakmai módszertani tréningekig szerzőként, lektorként és/vagy képzőként is közreműködtek a projektben, nagyszerű lehetőségnek bizonyult számukra ez a Café, hogy visszajelzést kapjanak munkájuk hasznáról, hatékonyságáról. Mert a Cafékban jelen lévő tanárok felfrissítésén, újabb motiválásán túl bizony ez is célja volt ezeknek a találkozásoknak.
A témagazdák összefoglalóiból kiderült: a tanárok a nyilvánvalóan meglévő helyi sajátosságokból adódó különbségek ellenére is országszerte hasonló problémákkal és nehézségekkel küzdenek. De rengeteg elképzelésük, javaslatuk, ötletük is van a pályaorientációs képzések területén rendelkezésre álló, kiaknázatlan lehetőségekkel kapcsolatban. A jó gyakorlatok, bevált megoldások is gazdát cseréltek, és jó volt látni a javarészt lelkes kollégákat. Persze panaszra, elégedetlenségre, aggodalomra is van ok elég, mégis, igyekeztünk megoldás fókuszúvá tenni a találkozásokat.
A témagazdák saját véleményüket, tapasztalatukat is hozzáadva az elhangzottakhoz hűen prezentálták az összegyűjtött információkat, de emellett igyekeztek motiválni is a jelen lévő oktatókat, hogy folytassák a kiváló munkát. Az egyik legaggasztóbb kérdésként merült föl a pályaorientációban dolgozó oktatók utánpótlása. Valamint a legnagyobb problémaként a megbecsültségük hiányát és általában a rendészeti szakmai támogatás hiányát említették.
Az általuk gyűjtött információk, tapasztalatok strukturált változatából a projekt számára nyilván összegzés, javaslatgyűjtemény lesz, amely kiindulópontul szolgálhat egy esetleges folytatáshoz. Bár félő, hogy ahogy minden projekt, ez is elfogy egyszer, s a folytatás egyelőre kétséges. Márpedig ennek a szakmai műhelymunkának – amelyik nagy lendülettel elkezdődött, majd a pandémia másfél évre félbeszakította, s most próbáltuk újraéleszteni – nem szabad(na) véget érnie. Nagyon nagy szükség van a tanárok szakmai és módszertani fejlesztésére, a folyamatos inspirációra, a támogató intézményi háttérre. Ezekből sosem elég – ezt a Pályaorientációs Cafékban most megszólított közel száz szakember egyhangúlag megerősítette.
A projektből még a monitoring van hátra, amely jövő év elején más módszertannal és szempontrendszerrel, de valamilyen mértékben szintén a projekt által elért eredményeket fogja értékelni. A Café más. Ez az aktív, hangulatos szakmai párbeszéd – miként a sűrű fekete ital – talán ismét egy kicsit felélénkítette a már-már kedvüket vesztett tanárokat. Rájuk fért és jól is jött nekik. Látni és érezni lehetett az örömüket. Köszönték is, és máris jelezték igényüket sok ilyen szakmai együttlétre. Egyelőre a legközelebbi találkozót látjuk: 2021. november 18-án az egyetemen lesz egy szakmai nap, ahová az a száz középiskolai igazgató hivatalos, akiknek az iskolájában rendészeti ágazati képzés zajlik. Ha minden jól megy, arról is beszámolok.
