Könyvajánló IX. – 4D
Aki ismer, tudja, mit jelentett az a mondat, amellyel legutóbbi bejegyzésemet zártam: („És persze sose tudni, mit tartogat még a szerkesztő…”) Nos, amit tartogatott, az itt is van! Mert ahogy mindennek, ennek a bejelentésnek is eljött az ideje: karácsonyi ajándékaim legszebbike következik.
Saját kezűleg készítettem, így hát meglepetésnek nem mondható. De elsősorban nem is magamnak szántam, hanem azoknak – hatvanegyen vannak! –, akiket idestova egy éve játszótársul fogadtam, s ők hagyták is boldogan. Beavatottként az utolsó blogbejegyzés, 2021. június 6-a óta tudták, hogy digitális napló- és vendégnapló-sorozatom végeztével valami nagyobb dobásra készülök, és szurkoltak hozzá. Jól csinálták! De nemcsak a szurkolást, hogy a könyv végre megjelenhessen. Nélkülük a mű sem jöhetett volna létre. Röviden bemutatom hát nekik az újszülöttet, akit még senki sem láthatott.
Kezdjük a külsejével: címéhez és üzenetéhez illő színes, üde köntösét – a Police Café dizájnját is tervező – Timár András öntötte formába. Amivé vibráló grafikusi kreativitásával és marketinges vénájával kezdeti borítóötletemet varázsolta, azért nagy köszönet jár. Ahogyan a pécsi Kódex Nyomdának is a gyors és minőségi munkáért. Nem beszélve azokról a kedves segítőkről, akik Pécsről szuper sebességgel feljuttatták a példányokat. A manőver meglehetősen egyedi volt.
A tartalom azért becses, mert felsorakoznak benne mindazok a szerzők, akiket 2021. január 2-ától fél éven át hívtam naplómba vendégeskedni. A honlapomon hétről hétre hol az én írásom előzte be az övéiket, hol fordítva, máskor fej fej mellett haladtam velük. Mindebből aztán olyan digitális diskurzus vette kezdetét, ami arra a döntésre késztetett, hogy legyen belőle kötet. Amolyan beszélgetőkönyv – hiszen ez végül is éppen az. A rendezőelv egyszerű: a keletkezés sorrendjében illesztettem egymás után a szövegeket. Ezek ugyanis keresztbe-kasba egymásra utalnak, összekapcsolódnak. Mert nyilván nem meglepő, hogy nekem is és minden meghívott vendégszerzőnek intenzív és felszabadító inspirációt jelentettek a többiek gondolatai. Ennek nyomán aztán egy időnként lankásabb, máskor meredekebb utakon közlekedő érzelmi hullámvasúton találtuk magunkat, amelyik a felfedezésre váró digitális oktatásmódszertan kies és sokszínű erdején vezet át. A kötet címe is ezért lett az elsőre talán kissé idegenül csengő Diskurzus a digitális didaktikai diverzitásról. Azaz 4D.
Szakmai lektoromat, Szakács Gábort nem hozom zavarba azzal, hogy nyilvánosan hosszan méltatom. Szerény ember, pedig ő aztán lehetne mire szerénytelen. És nem csak azért vagyok hálás neki, mert első olvasóm volt ezúttal is. Hanem azért a legkitartóbb és feltétel nélküli bizalomért és hitért, amit a lassan harminc évvel ezelőtti megismerkedésünk első pillanatától kezdve tanúsít irántam. Ha valaki igazán érti, miért olyan fontos nekem ez a könyv, az ő. Bizonyítja ezt lektori ajánlása.
És alighanem így van ezzel Uricska Erna is, hiszen a vendégnapló ötlete egy körülbelül egy évvel ezelőtti hosszú téli karanténsétánk során folytatott beszélgetés közben született meg. És ez a kölcsönös inspiráció azóta is tart szüntelen. Az ugyanilyen intenzív folytatás a jövő évi kívánságaim között is szerepel.
Kedves Játszótársak! Örömhírt hoztam az ünnep előtti utolsó adventi vasárnapon. A várakozás nem volt hiábavaló: a Beszélgetőkönyv megjelent! Ha a saját példányaitokat siettek átvenni, még a karácsonyfa alá és kíváncsi szemeitek elé is kerülhet. Javaslom az év végi rohanás utáni csendes pihenőben figyelmesen végigolvasni, mert garantálom, hogy mindenki talál benne meglepetést. Hogy mit, azt persze nem árulhatom el, de az Előszóban benne van…
A könyv letölthető innen.
