Police Café Extra 40. – I. Vándor Workshop a közös biztonságról Zuglóban
Bizonyára kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés nekünk, szervezőknek, hogy össze tudtunk hozni egy olyan egész napos rendezvényt, ahol találkozhattak egymással azok a szakemberek, akik saját tapasztalatból tudják: rendőrként is lehet másképpen (is) közeledni a civilekhez, és velük együtt vigyázni közös biztonságunkra. Az e téren létező helyi megoldások néhány nemzetközi és magyarországi példájának bemutatása volt a célja a 2022. október 19-én a Zuglói Civil Házban megtartott I. Vándor Workshopnak.
***
2022. október 19-én a Zuglói Közbiztonsági non-profit Kft. (ZKNP), a Budapesti Rendőr-főkapitányság XIV. kerületi Rendőrkapitánysága és a Magyar Rendészettudományi Társaság (MRTT) Közbiztonsági Tagozata közös rendezésében valósult meg a Közös biztonságunk – helyi megoldásaink című egész napos műhelybeszélgetés. A programnak már a címe is beszédes, de az alcímben – Nemzetközi és hazai jó gyakorlatok a közösségi biztonságteremtésben – igyekeztünk még egyértelműbben meghatározni, miről is szerettünk volna eszmét cserélni.
Nem árultunk zsákbamacskát, már a meghívóban is vázlatosan kifejtettük a nap üzenetét, nem hagyva kétséget a résztvevőknek afelől, hogy szándékaink komolyak. Idézem:
„A rendezvény céljai:
– Hagyományt teremteni, hogy évente egyszer – más-más helyen és szervezésben, más-más tematika mentén, de mindig azonos főcímmel – egy egész napos szakmai konzultációra találkozhassanak a közösségi rendészet alapjain működő külföldi és hazai jó gyakorlatok képviselői;
– Alkalmat biztosítani a kapcsolatépítésre és a tapasztalatcserére;
– Minél szélesebb körben megismertetni a már meglévő tudományos hátteret és újabb kutatási lehetőségeket nyitni a közös biztonságteremtés témakörében, ezzel is támogatni a szakemberek felkészítését;
– Bemutatni, összehasonlító elemzésre kínálni és értékként megőrizni a helyi gyakorlatok sokszínűségét;
– Hangsúlyozni az állami rendészeti szervezetek és a civil közösségek párbeszéd alapú együttműködésének szerepét és terjeszteni ennek kultúráját.
Az első alkalom ízelítőt kíván adni a közös biztonságteremtés nemzetközi és hazai trendjeiből és jó gyakorlataiból, ezáltal motiválni a résztvevőket a tanulásra és a közös gondolkodás folytatására, átadni a „stafétát” a következő rendezőnek.”
Hosszú álmodozás, tervezés, majd aprólékos szervezés előzte meg a megvalósulást, amiben elsősorban Adler Katának az állhatatosságát és szervezőkészségét kell kiemelni. Ő a ZKNP prevenciós koordinátora, és 2017 óta dolgozunk együtt. Eddig akármihez nyúltunk, egyikünk se csalódott a másikunkban.
Kellett is a maximális bizalom, mert a program nagyon összetett volt, és úgy érzem, hogy egy percig sem volt unalmas a résztvevőknek sem.
Elsőként plenáris előadóinkról essék szó, mert az általuk képviselt nézőpontok megadták a nap kiindulópontját. A rendezvényt két szálon tudtuk nemzetköziesíteni. Egyrészt annak a Zanati Balázsnak a meghívása révén, aki immár 13 éve a torontói rendőrség közösségi rendőre. Ha valaki, ő igazán hiteles szakértelemmel tud beszélni arról a szemléletről és főleg gyakorlatról, ami egy ilyen programot jellemez. Húszperces videobejátszásban beavatott minket abba, hogyan épül fel a torontói rendőrség, és hol van ebben a helye, mi a szerepe a közösségi rendőri szolgálati ágnak. Segített elképzelni egy ottani közösségi rendőr munkanapját. Összefoglalta, mi a leghasznosabb, legjobb ebben a szolgálati formában a közösség és a rendőr/rendőrség számára. És azt sem rejtette véka alá, hogy vannak-e hátrányai, nehézségei ennek a munkának. A rendezvény végén pedig élő kapcsolásban is állt rendelkezésünkre, és a résztvevők feltehették neki kérdéseiket. Balázs bejelentkezése nemcsak színfoltja kívánt lenni a rendezvénynek, de segítségével egy markáns értékrendet is szerettünk volna közvetíteni.
A másik nagy és több országot, sőt kontinenst is lefedő nemzetközi vonulatot Budavári Árpád doktorandusz képviselte. Ő – a nem mellesleg az én témavezetésemmel írandó – disszertációjában öt ország több évtizedre visszatekintő, közösségre orientált rendészeti modelljeit tekinti át részletesen, és a kapott eredményekből vonja le a tanulságokat. Itt a rendelkezésére álló rövid időben igyekezett ennek egy befogadható változatát előadni. Ez nem kis kihívás, hiszen már csak az általa megmozgatott szakirodalom is impozáns, nem beszélve a modellek sokféleségéről. Árpi közel tizenöt éve – különböző méretű településeken – szinte folyamatosan rendőrkapitányként dolgozik, így nemcsak elméleti kutatóként, de gyakorló szakemberként és vezetőként is olyan rálátása van a közösségekkel való kapcsolattartás lehetőségeire és korlátaira, ami egyértelművé teszi, miért rá esett a választásunk.
Mivel a jó gyakorlatok hazai kínálatát négy asztalnál is volt alkalmuk bemutatni az azt képviselőknek, ezért úgy gondoltuk, hogy a harmadik plenáris előadásra Gáspár Mátyás személyében egy ízig-vérig civil közigazgatási szakembert kérünk fel. Mert a közös biztonság ügyéhez nemcsak a hivatásszerűen rendészettel foglalkozóknak van közük, sőt. Az önkormányzatok, a civil közösségek, a lakosok legalább annyit, ha nem többet tehetnek érte. Az élvezetes és inspiráló előadás a budapesti Wekerletelep példáján keresztül szemléltette azt a fontos üzenetet, amelyet sok rendőr már régóta jól tud: együtt többre megyünk.
A négy hazai jó gyakorlat itteni szükségképpen rövid felsorolását természetesen a házigazda zuglóiak Szomszédom a rendőr! programjával kell kezdenem. A 2015 óta folyó program a ZKNP és a helyi rendőrkapitányság együttműködésében valósul meg. A program szimbolikus alakja Tomis Károly körzeti megbízott, aki a nap helyi házigazdája is volt, a Zuglóiak asztalánál merült bele a saját jó gyakorlatukról folytatott több fordulós beszélgetésekbe.
Most debütált a ZKNP kisfilmje is, amely a program lényegét foglalja össze. A kisfilm megtekinthető az alábbi linken.
Egy másik fővárosi kerület, Józsefváros is komoly előzményekkel büszkélkedhet. A 2005 óta más-más akcióterületekre koncentráló, de lényegében folyamatosan működő Magdolna, Orczy és Magdolna–Orczy Programokban a szomszédsági, majd a közösségi rendészet szellemiségét igyekeznek kialakítani és fenntartani – tegyük hozzá: a létező összes nehézség ellenére is. Bajusz Ferenc egykori rendőr, jelenleg a kerületi közterület-felügyelet vezetője, a program egyik szakmai vezetője várta az érdeklődőket Józsefváros asztalánál.
Elsőként illene említeni a Pécsi Rendőrkapitányságot, hiszen az országban szinte először, 2004-ben ők indultak el bátran A mi rendőrünk címmel egy közösségi szemléletű programmal. Magam abban kezdtem el velük dolgozni. Az akkori rendőrkapitánytól, Cserép Attilától vette át a stafétát a jelenlegi, Korontos Zoltán. Ő sajnos most nem tudott velünk lenni, de a Police Café őshazájának számító város bűnmegelőzési szakembere, Vitális Ágnes, legakkurátusabb őrsparancsnoka, Dobos Anett, Pécs város egyik legismertebb és rangidős rendőre, Szilágyi Omer és az ő áldozatsegítő társa, Kötő Veronika méltón képviselték a baranyaiakat Pécs asztalánál.
Bács-Kiskun megye 2016 óta van jelen azon a palettán, ahol a kísérletező kedvű kollégák sorakoznak. Lelkes hívei az elsősorban a Police Café módszerrel operáló és azt mindig innovatívan alkalmazó helyi biztonságot javító kezdeményezéseknek. Vaslóczki Ferenc a legkitartóbb kapitány. S bár pár hete már nem Kiskunhalason vezető, és új beosztása miatt az utolsó pillanatban sajnos le is kellett mondania a személyes jelenlétet, azért „elküldte” utódját, Báthori Gábort, hogy tanuljon, és vigye tovább az általa meghonosított szellemiséget. Ő maga nagyobb „játszóteret” kapott, és remélem, hogy azzal, hogy megyéjének rendészeti igazgatója lett, továbbra is szívügyének fogja tekinteni a közösségekkel folytatott párbeszédnek ezt a módszerét. Mondjuk az a Tartott Zsolt, aki most Feri helyett a témában nyilatkozott és Kiskunhalas asztalánál állta a kérdéseket, ugyanolyan régi és megbízható híve a közösségi szemléletnek, mint volt kapitánya. Örülök, hogy beugróként is szokásához híven remekül szerepelt.
Az ötödik témát hagytam a végére, de egyáltalán nem azért, mert kisebb lenne a jelentősége, mint az összes többié. Sőt. Ezzel vagyok bizonyos értelemben a legelfogultabb. Hiszen ennek a Tudomány és képzés asztala nevet adtuk. Az ennél a fordulónál folyó beszélgetés moderálására két olyan embert kértünk, akik a tudományt és a képzést képviselik. Egyikük a már említett Budavári Árpi, a Rendészettudományi Doktori Iskola végzős hallgatója. Másikuk pedig Major Róbert, aki egyrészt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közbiztonsági Tanszékének, másrészt a társrendező Magyar Rendészettudományi Társaság Közbiztonsági Tagozatának vezetője is. Neki és a tagozatnak ezúton is köszönjük, hogy az ügy mellé álltak. Tanárként és kutatóként elfogultságomat nem kell magyaráznom. De azt nem állom meg, hogy ne hangsúlyozzam: a közösségre és problémára orientált rendészet megfelelő tudás, ismeretek, készségek és attitűdök nélkül elképzelhetetlen. Ezekre pedig a szakemberképzésben lehet szert tenni.
Az asztalgazdák most valóban asztalgazdák voltak. Ez azt jelentette, hogy ők mindvégig maradtak a saját asztaluknál, és 25 perces fordulókban várták a hozzájuk érkező beszélgetőtársakat. A vendégek csak a legelső körben lettek kissé irányítottan egymás mellé ültetve, a második fordulótól azonban olyan sorrendben járták végig az öt témát, amilyenben akarták. Ez tulajdonképpen visszatérés volt a gyökerekhez, hiszen az eredeti World Café módszer így működik. Annak, hogy a Police Cafékban ennél szigorúbban szoktuk szabályozni a témák közötti vándorlást, nemcsak szakmai oka van. Praktikusabb és egyszerűbb is így tartani az időkereteket. Bár be kell valljam, így is nagyon nehéz félbeszakítani a kellemes beszélgetéseket. Valahogy féltem is kicsit ettől a szabad vándorlástól, de Adler Kata megnyugtatott, hogy majd meglátom, ez is működni fog. És megláttam: működött. Tanteremben, egy-egy többrészes kurzussorozat lezárására, témaösszegzésre már alkalmaztam az eredeti technikát, de ott összeszokott és sokkal kevesebb tagból álló csoportok dolgoznak. Ekkora – hiszen ma Zuglóban 35-en voltunk! – és egymás számára jórészt ismeretlen társaságban még nem próbáltam. Így hát ez a megoldás nemcsak a résztvevőknek, de nekem is újdonság volt. És mondhatom, sokkal több a hozadéka, mint amennyi a kockázata.
A Zuglói Civil Ház ismét kitett magáért. Nagyon hálásak vagyunk nekik, hogy rendelkezésre bocsájtották a közösségi tereiket. A ház nemcsak funkcionális szempontból volt tökéletesen alkalmas a nem hétköznapi logisztikájú program lebonyolításához, de a hely szelleme is a téma megközelítésmódját segítette. Aktív, pezsgő közösségi pont ez, elkötelezett civilek működtetésében, akik örömmel adnak teret a helyi rendőrség szakembereinek bármilyen eseményre, amely a közös biztonságot, a bűnmegelőzést szolgálja.
Különben megint szép egybeesés, hogy alig több, mint egy évvel ezelőtt, 2021. október 5-én itt tarthattuk a Police Café módszertani kézikönyvem bemutatóját is.
Az, hogy I. Vándor Workshopként neveztük meg a műfajt, azt sugallja, hogy ezt a rendezvényt hagyományteremtőnek szántuk. Hogy ki és mikor és milyen formában, tartalommal vállalkozik a megszervezésére, az a jövő (év) titka. De mi bízunk a folytatásban. Mert a közös biztonságteremtésben sok még a kiaknázatlan lehetőség. Reméljük, hogy akik ott voltak és velünk gondolkodtak ezen a fórumon, azok tanúsítják ezt az állításunkat.
Nagy gratuláció mindazoknak az előadóknak, asztalgazdáknak és résztvevőknek, akik aktivitásukkal garantálták az esemény szakmai nívóját.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, köszönet jár Kovács-Csincsák Lászlónak, a ZKNP ügyvezetőjének. Az ő érdeme, hogy intézményi hátterével támogatta, hogy a mindenre elszánt Katák – az Adler és a Molnár – megvalósíthassák azt az álmukat, hogy végre összehozzák az ország leginnovatívabb és legkitartóbb, közösségi szemléletben dolgozó civil és rendészeti szakembereit, hogy először beszélgethessenek moderáltan, mégis a lehető legszabadabban a Police Café módszerével lebonyolított, egyszerre tudományos-elméleti és gyakorlati megközelítésű rendezvényen.
Nagyon jó érzés volt inspirálója és részese lenni egy olyan párbeszédnek, ahol háttérbe kerülhetett bármiféle mesterséges különbségtétel hazai és külföldi, rendész és civil, kapitány és körzeti megbízott, akadémikus professzor és tanársegéd, pályakezdő és nyugdíj előtt álló, vidéki és fővárosi vagy törzsőrmester és ezredes között. Egy Rendőrkávéházban ugyanis mindenki egyaránt kedves vendég. Térjenek hát be máskor, máshol is!
