Police Café Extra 46. – Vendégóra
Jó rendőrkávénak is kell a cégér, avagy egy kis marketing sose árt. Vendégségben az ELTE jogi karán…
***
2023. május 10-én a 8.00 és 9.30 közötti időtartamra egy számomra különösen kedves meghívást kaptam. Régi tanár- és szerzőtársam, barátom, Krémer Feri kérdezte pár hete, hogy bemennék-e egy előadására, és beszélnék-e egy kicsit a Police Caféról. Arról a módszerről, amit ugye tőle kaptam 2007 karácsonyán, s ami azóta ugyancsak kinőtte magát. Mit lehet erre mondani? Nyilvánvalóan csakis igent.
Mondtam is, mentem is, és beszéltem is. Nem kicsit, sokat. Nem meglepő módon szenvedélyesen. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának kriminológia szakos tanulói is talán csak eleinte csodálkoztak kissé, hogy ki az a Café Kata, akit a tanár úr a tanterembe invitált. De hamar kiderült. S az is, hogy Ferivel igencsak egy rugóra jár az agyunk még ma is, annak ellenére, hogy már tizenegy éve, hogy találkozásaink közel sem olyan gyakoriak, mint a régi szép rendőrtiszti főiskolai időkben.
Húsz éven át hánytuk-vetettük meg dolgainkat, vitatkoztunk napra nap, olvastunk, írtunk, tanítottunk közösen. Azok se voltak könnyű idők, de legalább együtt csináltuk, s nevetni is tudtunk sokat. A szót most is úgy adtuk-vettük, mint annak idején, a közösségi rendészet iránti vonzódásunk is a régi, de bizony sok minden nagyon megváltozott. Talán leginkább az a lehetőség minimalizálódott az elmúlt évek alatt, ami ennek a szemléletmódnak a magyar rendőrség berkeiben való meghonosítását, terjesztését illeti. De minket ez egyáltalán nem zavar. Egyikünk jogi egyetemi katedrán, másikunk különb s különbféle műhelyekben azóta is azon mesterkedik, hogy egyszer hátha gyökeret ereszt idehaza is ez az idea. Azt mutattam be másfél órán át a kriminológus hallgatóknak, hogy a Rendőrkávéház ennek nyilvánvalóan kiváló terepe.
Szerencsére azonban a (beszéd)helyzet egyáltalán nem volt féloldalas. A módszer nevéhez méltón kellemes (pár)beszédbe elegyedtünk a kis számú diákkal. És bizony azt vettük észre Ferivel, hogy igencsak érdekli őket a rendőr–civil párbeszéd kellemes és egyben hasznos módszere. Az oka egyszerű: úgy képes megszólítani és a közös biztonság megteremtésébe, megőrzésébe, helyreállításába bevonni a helyi közösségek tagjait, hogy azok még élvezik is a rendőrökkel való együttműködést. Nem beszélve a rendőrökről, akik megélik, hogy a civilek elkezdik őket érteni és elfogadni. Mert a rendőrök világa igenis izgalmas, érdekes, és döntő részét teljesen fölösleges, sőt, egyenesen káros elszigetelni a közösség tagjaitól. Ellenben közelíteni egymáshoz nagyon is érdemes és hasznos. A közeledésnek számos módja van, de a Police Café az egyik legjobb, amit ismerek. És nem is nagyon értették (vagyis persze de, csak erről idő híján nyilván nem sok szó esett), hogy miért nem terjed gyorsabban mifelénk ez a technika. Azért az is kiderült, hogy a szinte napra pontosan kilenc év (mert két nap híján éppen az első Police Café képzés évfordulójára esett a találkozás) sokat hozott a Rendőrkávéházak konyhájára. És szerencsére nemcsak a számok, hanem egyre több helyen a konkrét történések, sikerek, eredmények is beszédesek.
Azt hiszem, a hallgatóknak tetszett a bemutató. Nekem pedig a nyitottságuk, kíváncsiságuk, bátorságuk. Izgalmas volt egy másik egyetemi légkörben szabadon, spontánul beszélgetni. És jólesett Ferivel újra egy tanterem levegőjét szívni. Örülök, hogy meghívott, és egyben köszönöm. Szívesen megyek máskor is. Sőt, gondolja meg, legközelebb akár egy mini Kriminológus Rendőrkávéházat is nyithatunk…
