A bűncselekmények áldozatainak napján a velük foglalkozó szakemberekkel kávéztunk, és végre velük, róluk, értük beszélgettünk. Mindezt a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának remek szervezésében. Ezúton is minden tiszteletem a kollégák áldozatos munkájáért! Örülök, hogy sokukat megismerhettem, és köszönöm, hogy velük lehettem ezen a világnapon.

***

Egyszer már felidéztem egy bejegyzésemben a tényt, hogy 1990. február 22-én tette közzé az Európai Tanács a bűncselekmények áldozatainak chartáját, így ez a dátum azóta számos európai országban az áldozatok napja. Ennek apropóján Magyarországon 1993-ban a Fehér Gyűrű Alapítvány kezdett különböző programokat szervezni, amelyek során nemcsak az áldozatokra, hanem – joggal – a velük foglalkozó szakemberekre is kiemelt figyelem irányul. A magyar rendőrség pedig úgy tíz évvel a charta elfogadása után csatlakozott a világnapi eseményekhez.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya (BRFK BMO) nem először tart ebben a témában Police Café módszerrel összejövetelt. A 2016. február 25-ei rendezvényt is volt szerencsém moderálni. Tulajdonképpen az volt az első nagyobb létszámú, 65 fős Café-kísérletünk Oláh-Paulon Lászlóval, az akkori osztályvezetővel. Az Áldozatvédelmi Szakmai Együttműködési Rendszer (ÁSZER) 2015. év végi megalakulása jó alkalom volt, hogy részben őket, részben pedig az áldozatsegítést népszerűsítsük. S tettük is, akkor a budapesti kerületi ÁSZER-tagok és rendőrségi áldozatvédelmi előadók összeültetésével.

Anno a Teve utcai rendőrpalota auditóriuma, most pedig a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Hungária körúti épületének nagyterme adott helyet a rendezvénynek. A díszletek kissé finomodtak, hiszen a módszertani kézikönyv 2021-es megjelenése óta lassan alakul-állandósul a Police Café halványkék, kávébarna és törtfehér asztalterítőkből, kávészemekből, logós bögréből, néhány képből, szóróanyagból álló brandje.

A módszer érik, a közreműködő témagazdák a gyakorlattal együtt ügyesednek, és több helyen már önállósulnak is. És a rendezők elkötelezettsége sem csökken, sőt. Most, hogy az országban sorra nyílnak az Áldozatsegítő Központok és Pontok, talán hihetjük, hogy az ügy nemcsak a rendőröknek és a civil segítőknek, de az államnak is egyre fontosabb.

A 2023. február 22-én tartott második Áldozatvédelmi Caféban Czéder Andrea, a BRFK Bűnmegelőzési Osztályának jelenlegi vezetője kérte a közreműködésemet, aminek ismét nagy örömmel tettem eleget.

Nagyon szeretek velük dolgozni, és nemcsak a régi jó ismeretség okán, hanem mert szakmaiságuk sokszínű, magas színvonalú és nagyon tudatos. Persze ilyenkor mindig figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a fővárosban a rendőrség bűnmegelőzési tevékenyége szinte állandó reflektorfényben van. Szó szerint is lehet ezt érteni, hiszen a BRFK Kommunikációs Osztálya is szívügyének tekinti ezt a szakterületet. Nem mellékesen azt is tudni kell, hogy lehetőségeik is kiemelkedőek. De azért a rendelkezésre álló eszközökkel élni is tudni kell.

A 32 fős résztvevői kör ezúttal kisebb részt az áldozatokkal foglalkozó civil szakemberekből, nagyobb részt a fővárosi kerületekben dolgozó rendőrségi panaszfelvevőkből állt. Gyorsan hozzáteszem, mielőtt még valaki azt gondolná, hogy utóbbiak csak ezzel foglalkoznak, hogy ez a szakterület se profiltiszta, mert sok hivatásos kolléga a panaszfelvétel mellett más rendőri alapfeladatot is ellát. A rendezvény fontos célja a civil és hivatásos résztvevők személyes összehozása és ezáltal együttműködésük javítása volt.

A Café öt asztallal üzemelt, tehát öt téma forgott körbe. Ehhez öt témagazda dukált, három civil és két rendőr. Bíróné Szunai Orsolya az Áldozatsegítő Szolgálattól, dr. Böröcz Anna Budapest Főváros Kormányhivatalától, Koscsóné Kolkopf Judit pedig a Józsefvárosi Áldozatsegítő Szakmai Együttműködési Rendszertől (JÁSZER) érkezett. Elismeréssel említem őket név szerint, mert bár első alkalommal vállalták ezt a nehéz szerepet, nagyon jól helyt álltak, és ahogy elmondták, ők is sokat tanultak ma a rendőröktől. Sőt, kifejezetten elismerőleg szóltak az itt megismert kollégák áldozatos áldozatvédelmi tevékenységéről. Két rendőr témagazdánk egyike, Krak Tamás a Budapesti, másikuk, Papp Dia pedig az Országos Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési munkatársai. Tamás ma debütált, kiválóan, Dia már gyakorlott témavezető.

Jöjjön egy kis ízelítő a témakínálatból. Szó volt a rendőrségi panaszfelvétel és az áldozatsegítés jogszabályi hátteréről. Arról, hogy a szakterület, négy miniszteriális szintű „gazdája” ellenére – vagy tán épp emiatt? –, nem ritkán tűnik gazdátlannak. Az is egyértelművé vált, hogy mivel az áldozatokkal elsőként a rendőr találkozik, és a találkozás pillanatában sok minden eldől, nagy szükség volna a szakembereknek az áldozatokkal való speciális kommunikációjuk fejlesztésére. A szakemberekkel való állandó törődésre is kellene áldozni, mert segíteni-támogatni csak az tud jól másokat, aki mentálisan és pszichésen maga is „rendben” van. Különben ő is csak áldozat(a) lehet – például a kiégésnek.

Szép és komoly beszélgetések zajlottak ma asztaltól asztalig, és bár hosszú volt a program, mégis, egészen a végéig figyelmesen hallgatták a résztvevők a témagazdák prezentációit. Talán azért, mert megérezték – és a nap végén távoztukban vissza is jelezték –, hogy örültek, hogy itt minden róluk szólt, és hogy nem is gondolták volna, hogy egy fél napba ennyi minden beleférhet. Én meg gondoltam, illetve tudtam, mert egy Rendőrkávéház már csak ilyen.

Mindebből úgy tűnik, hogy panasznapot tartottunk a panaszfelvevők részére. Ez annyiban igaz, hogy ma a figyelem középpontjában valóban ők álltak, de szerencsére nemcsak a problémák kerültek felszínre. Egyfelől sok jó gyakorlat, megoldás, ötlet és helyi kezdeményezés is előjött és gazdát cserélt. A nehézségek mellett elhangzott az a sok jó indok is, ami ezeket az embereket – akár évtizedek óta – a szakterületen tartja. Papp Dia – óriásit lendítve a Police Art műfaján – témagazdaként az asztaloknál folytatott beszélgetései során először egy szemléletes Police Panasz Puzzle-t állított össze. De persze nem ő lenne ő, ha ennyiben hagyta volna a dolgot, és a kirakós ábrát nem ker(ek)ítette volna körbe pozitív állításokat tartalmazó post itekkel, amelyekre a résztvevők egy-egy szóval felírták saját motivációikat.

A 2016-os első Áldozatvédelmi Caféról szóló blogbejegyzésemet így zártam: „Mindent összevetve, megint sokat tanultunk. A magam részéről nemcsak a módszerről, de az áldozatsegítők, áldozatvédők áldozatos munkájáról is. Köszönet érte. És Lacinak, hogy bevett játszótársnak. Remélem, folytatása következik…”

Ezt a gondolatot visszaidézve a mostani írást pedig azzal zárom, hogy Laci utódjának, Andinak köszönöm a folytatást. Most írjam, hogy jövőre veletek ugyanitt? Az túl fantáziátlan lenne. Ennél ugyanis a BRFK BMO ötletgazdagabb. És ahogy ismerem őket, legközelebb is kitalálnak valamit, ami méltó módja az áldozatsegítésben dolgozók szakmai támogatásának.

***

(Fotók: Vaszkó Viktor, BRFK)