Generációk Rendőrkávéháza – Pályaorientációs Police Café Komáromban
Rendőrösen így mondanám: Jelentem, kezdetét vette az idei Police Café országjáró körút. Bloggeresen pedig így valahogy: Moderátoraink egyszerre két irányba indultak. Café Katáék Komáromban, baranyai rendőrbarátai Komlón kávéztak. Ilyen se volt még, hogy egyidőben két Rendőrkávéházban is folyik a munka. Márpedig 2023. február 16-án ez történt. Kicsi, de örömteli történelmi pillanat: a 102. és a 103. Police Café egy napra esett. Történetük azonban két lapra tartozik, úgyhogy most csak a komáromiról szól az élménybeszámoló. A komlóiról – és a 104.-ről és 105.-ről – legközelebb…
***
Komárom-Esztergom (immár vár)megye lendületét pályaorientáció ügyben éppen csak megtörte az energiaválság. A kényszerű őszi-téli leállás után 2023. február 16-án újra speciálisan ezzel a témával foglalkozó Rendőrkávéházat nyitottak. A 2022. szeptember 7-i dorogi hasonló rendezvény után most Komáromban ült le három asztal mellé az a huszonöt résztvevő, akik tenni tudnak és akarnak is az ügyben. A vendéglátók persze a rendőrök voltak, mert ahogy a telet még nem ette meg a kutya, az elmúlt öt hónapban ez a téma se került le a napirendjükről. Olyannyira nem, hogy azóta nem egy olyan szakdolgozat, tudományos diákköri pályamű és tanulmány került a kezembe, amelyek nemcsak hogy ezzel a témával foglalkoznak, de szerzőik mind fiatal rendészeti tisztjelöltek, épp csak pályakezdők vagy gyakorló vezetők. Mindannyian a sajátjuknak érzik a problémát, és arra a kérdésre keresik a – lehetőleg őszinte – választ, hogy mi az oka, hogy kevés a jelentkező. De nem állnak meg itt. Felelősen a szóba jöhető – lehetőleg hathatós – megoldások is érdeklik őket, és ami még ennél is fontosabb – nyilvánvalóan helyben –, dolgozni is hajlandóak ezeken.
Jó ideje forgatok a fejemben egy erős mondatot erről az egész folyamatról, amely odáig vezetett, hogy az állami szektor munkáltatói egyre nagyobb bajban vannak e téren, akkor is, ha nem mindegyikük vallja ezt be, vagy még mindig csak nagyon halkan beszélnek róla. A rendőrség – végre – az utóbbiak közé tartozik. Gyengébb idegzetűek itt hagyják abba az olvasást, mert a határozott állítást tartalmazó erős mondat most következik: Nem a rendészeti pályák, hanem a magyar rendészeti szervezetek vonzereje van csökkenőben, mégpedig nagyon. Maga a pálya – az a sokrétű és izgalmas kihívásokkal teli tevékenység, amelyet ezeken a szakterületeken végeznek a szakemberek – sok fiatalnak nagyon is tetszene. Csakhogy azok a szervezeti keretek, munkafeltételek és körülmények, amelyek között dolgozniuk kellene, a 21. században bizony meghaladottak, és kiváltképpen az ő generációjukat inkább taszítják. Erre sokszor már a felvételi előtt, a szakirányú tanulmányaik során, de legkésőbb a pályakezdés-beilleszkedés szakaszában rájönnek. És vagy meg se próbálják a bekerülést, vagy a képzés közben adják fel a harcot, vagy hamar elhagyják a pályát. De nemcsak ők, hanem a náluk idősebb kollégák is leszerelnek, köztük sok olyan, aki az utolsó pillanatig, amíg csak lehetett és tudott, a hivatásának élt, de csalódottsága, kiégése ennél is erősebbnek bizonyult.
Vagyis amin változtatni kellene, az legfőképpen maga a működés, a szervezeti és foglalkozási kultúra, ám ez, úgy tűnik, nehezen sikerül. Pedig ha a szervezet vonzóbbá válna, újra özönlenének a pályára a fiatalok. Pontosan ez volt a helyzet a rendszerváltás utáni tíz évben, az 1990-es években, amikor a rendészeti szakközépiskolákban és a Rendőrtiszti Főiskolán a 10–12-szeres túljelentkezői létszámból nem győztük kiválasztani a legjobbakat.
E helyütt nem feszegetem, akarom mondani nem részletezem a megváltoztatandó szervezeti kereteket. Inkább dicsérni szeretném azt a helyi kezdeményezést, amellyel a Komárom-Esztergom megyei rendőrök igyekeznek menteni a menthetőt. Mégpedig úgy, hogy saját – elsősorban persze humán – erőforrásaik révén átkeretezik a helyzetet, s a problémát olyan kihívásként fogják föl, amely megyei szinten legalábbis orvosolható. Persze mint minden valódi problémamegoldás, ez sem kecsegtet azonnali és látványos eredményekkel, de hosszabb távon – s ezt velük együtt hiszem – helyi sikerekkel igen. A siker egyik titka ugyanis a pályára orientálás átgondolt, koncepciózus kialakításában és megerősítésében van. A másik pedig olyan belső emberi viszonyok megteremtésében, ami vonzóvá teszi a rendőrséget mint munkahelyet.
Jó ideje figyelem, és úgy érzékelem, Komárom-Esztergom megyében mindkettő igencsak jó irányba tart. Ennek is köszönhető, hogy a döntéshozók arra koncentrálnak, hogy minél több iskolát és oktatót bevonjanak a rendészeti pályaorientációs képzésbe. De azt is tudják, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a meghatározó. Így az oktatók szakmai és pedagógia módszertani felkészítését is napirendre tűzték. Nem tagadom, közöm van ahhoz, hogy ilyen irányban gondolkodnak, és megtisztelő, hogy együtt dolgozhatok velük.
A kis kényszerpihenő után az ez évi kellemesen lazának tűnő, mégis nagyon céltudatos tervezés 2023. január 31-én indult Tatán. Akkor a Bláthy Ottó Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium igazgatója és rendészeti pályaorientációban oktató tanárai voltak a kedves vendégfogadók. A – szükségszerűen ügygazda és kezdeményező – rendőrök mellett a másik három érintett megyei középiskola (az esztergomi Géza Fejedelem Technikum és Szakképző Iskola, a Dorogi Zsigmondy Vilmos Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Gimnázium, illetve a komáromi, alapítványi fenntartású Kempelen Farkas Gimnázium) képviselői is jelen voltak. Milus Gábor rendészeti igazgató, az „ügy élharcosa” Tamási Zsoltot és engem is meghívott ide egy kávé mellett átbeszélni a szükséges teendőket. Ezekből lesz bőven, de ahogy elnéztem a lelkes kis csapatot, nem ismernek akadályt, vagy ha igen, azt együtt elgördíthetik az útból. Szerintem tudhatják, hogy kövek mozgatásában elég jó vagyok, úgyhogy ha motivációban és speciális rendészeti szakmai és pedagógiai módszertanban szükségük van segítségre, számíthatnak rám.
Csoda-e, ha Café Kata öröme határtalan? De ma megint volt oka büszkeségre a tanárnőnek is, hiszen egykori és mostani tanítványai körében lehetett. A fent említett két volt mesterem mellett egy 2017-ben végzett levelezős hallgató, Smuk Ferenc most újdonsült témagazdaként debütálhatott. Mondhatom, hogy annak idején megszerzett kommunikációs jelesére ma is ugyanúgy rászolgált. Immár nem csak rendőr, hanem tanár is, és ahogy néztem-hallgattam őt, sok leendő rendőrt köszönhetünk majd neki. Másikuk, Jócsik Péter, most jár az egyetemi mesterképzésre. Különösen szerencsésnek mondhatja magát – és mondta is –, mert azt a Police Café módszert, amiről az előző szemeszterben elméletben tanult, sőt még vizsgázott is belőle, most élőben, hospitálás címen ki is próbálhatta. Jó is, ha készül, mert 2023. november 23-án náluk, Kisbéren is Rendőrkávéház nyílik, ahol maga is témagazda lehet.
De jó érzéssel üdvözöltem Németh Attilát is, a körmendi Rendvédelmi Technikum oktatóját, akivel 2021 őszén a Pályaorientációs Cafék országos turnéján találkoztunk. Tőle most is autentikus forrásból hallhattak információkat a jelenlévők a rendészeti alapképzésről.
A Pályaorientációs Police Café bevált témái ma is megmozgatták a résztvevőket, és sok új információval gazdagodhattak. De nemcsak ők. A rendőrök is hallhattak olyan ötleteket, kicserélhettek jó gyakorlatokat (rendészeti szakkörök, mundérpróba), tisztázhattak fogalmakat (a toborzás és a pályára orientálás pontos elhatárolása), és építhették a generációk közötti hidak innovatív pilléreit), amelyek közelebb visznek ahhoz a bizonyos megoldáshoz. Ha így haladnak, akkor az a nagyon is konkrét, egy év múlva esedékes létszámnövekedés, amelyet a rendészeti igazgató a megnyitójában vizionált, kézzel fogható lehet. Ha pedig sikerül, akkor példájukból országos modell is válhat. Remélem, bejön a számításu(n)k, s jövő ilyenkor együtt örülhetünk.
Ahogy a házigazda kapitány zárszavában elmondta, nagy baj volna, ha a rendőrségnek kellene segítségért kiáltania. És nem is teszi, hiszen a rendőrök szerencsére tudják a dolgukat, a szakmájukhoz értenek. De be kell látni, hogy az utánpótlás biztosításához egyedül bizony kevesek. Ezért hívják közös gondolkodásra, párbeszédre és az ezek nyomán kirajzolódó egyre konkrétabb cselekvésre a civileket. Kiss Sándort egyébként e téren kifejezetten jó példaként említhetjük. Ugyanis részben a megyei pályaorientációs sorozatnak, részben pedig saját céltudatos vezetői stratégiai gondolkodásának és aktivitásának, na és az ehhez illeszkedő vezetői stílusának köszönhetően teljesen sikerült feltöltenie kapitánysága státuszait. Ehhez csak gratulálni lehet, úgyhogy szívesen teszem ezúton is. És azt is jó látni, hogy kapitányok jó emberi és szakmai viszonyban, egymással vállvetve-összefogva működnek. De az is szemmel látható, hogy kollégáikban is képesek felkelteni és fenntartani a motivációt, hogy ne csak munkájukat, de az utánpótlás nevelését, a pályakezdők mentorálását is eltökélten végezzék. A ma körünkben lévő jó kiállású, profi, kedves és lelkes megyei „plakátrendőr” Erős Ábel Esztergomból nagyon jó példa erre. Örülök, hogy találkozhattam vele.
A komáromi helyszín – akár tudatosan választották a szervezők, akár csak a „véletlen” műve, megint – kitűnően illeszkedett a témához. A két éve épült Generációk Háza nevében és szellemében is azt az egyértelmű üzenetet erősíti, ami témánk hátterében áll. Eljátszottam a gondolattal, hogy a mai rendezvényt akár Generációk Rendőrkávéházának is elnevezhetnénk. Hátha jó ómennek bizonyulna…
A komáromi után a következő Pályaorientációs Police Café Oroszlányban várja vendégeit 2023. március 30-án.
Azt pedig most éppen csak „sormintaként” említem, hogy a mai nap azért is volt különleges, mert az országban – s ez először fordult elő – egyszerre két Police Café is működött. A másik Komlón zajlott, ahonnan baranyai barátaim képeslapot küldtek nekem. De erről majd legközelebb…
