Mennyiiiiii??? Harminc!!!!
Nem tudom elég jól elmondani – pedig a szó a mesterségem –, hogy ez a mai kézfogás és oklevél egy hétköznapinak induló tanszékvezetői értekezlet elején, pontosabban a róla szóló kis híradás mennyi kedvességet, szeretetet váltott ki mindazokban, akikhez eddigi pályám révén kapcsolódhattam. „30 éves közalkalmazotti jogviszony és a rendészeti felsőoktatásban huzamosabb ideje tartó eredményes és áldozatos munka elismeréseként…” – valami ilyesmi áll a papíron, amit a benti íróasztalomon hagytam. Nem gondoltam, hogy ebből még ma este pontosan idézni kell. És fel sem tűnt, hogy milyen gyorsan eliszkolt ennyi idő…
Ti, kedves Mindannyian! Nagyon-nagyon boldoggá tesz, hogy osztoztok az örömömben, amelyet nyilván nem az évek múlása fölött érzek, hanem amiatt, hogy köztetek, veletek lehettem-lehetek. És a szeretet, amit most (is) rám zúdítotok, olyan védőn és óvón vesz körül, hogy azért az ember csak hálás lehet. Azért, hogy mindezt megérte egészségben. Hogy mindezt bírta erővel, jó kedvvel. Jutott ezekből bőséggel. Én mindenkinek ilyen harminc évet kívánok a munkájában! Most egy pillanatra meg lehet állni, boldogan – és igen: büszkén – rátekinteni arra, hogy mit is műveltem, és menni tovább. S ha az eddigiek elég jónak bizonyulnak, akkor sehogy máshogy, csakis így.
Ám ha azt hiszitek, hogy ezért egyedül én vagyok „felelős”, hát tévedtek. Az egész miattatok, tőletek, általatok van! Úgyhogy vessetek csak magatokra is egy pillantást tükrömben, amit úgy hívnak: Kata, vagy sokaknak Katanárnő – ahogy legjobban szeretem.
Van egy szó, ami elég lenne ide, én meg ragozom itt. De hát mégse tudom ezt egy „köszönöm”-mel elintézni! Meg lájkokkal meg szívecskékkel meg virtuális ölelésekkel se, bár igyekeztem. De ugye megbocsátjátok nekem, hogy most (is) túlbeszéltem a dolgot egy kicsit? 
És azért nem állom meg, hogy a másik három mai jubilálót is – bár nem kértem tőlük engedélyt – félig nevesítsem és köszöntsem. Béla, Csaba és András! Jó volt, hogy ti is ott voltatok velem! Mi, „harmincasok” – ahogy az udvaron baktatva meggratuláltuk egymást…
