Nem digitális vendégnaplók 21. rész – Gyereknapi meglepetések
Két évvel ezelőtt a gyereknap május 30-ára esett. Akkor ezzel a bejegyzéssel köszöntöttem a hozzám legközelebb álló gyereket. Úgy jött ki a lépés, hogy idén ebből az apropóból egy újabb írását közölhetem. S bár eredetileg azt terveztük, hogy pedagógusnapra időzítjük, a szerkesztőség mégis inkább úgy döntött, hogy egy héttel előre hozza a megjelenést. De a két ünnepet egy tollvonással akár össze is vonhatom. Efölött nem nyitunk vitát, hisz végül is az ok logikus: a pedagógus önmagában mit sem ér, ha nincs gyerek, akin próbálgathatja a karmait. Egy hét múlva majd lesz másik írás, amivel a tanárokat lehet köszönteni. Mondanom se kell, hogy a kézirat már a kiadóban várakozik…
Úgyhogy legyen ez a nap a Molnár lányoké! A nagynéni már csak felkonferál, az unokahúg meg csacsog. Tavaly ilyen idő tájt ballagott az általános iskolából ez a cserfes kamasz, most meg már mindjárt a gimnázium első osztályát fejezi be. Szalad az idő, de van, ami marad: a szeretetünk egymás iránt. Jöjjön hát a meglepetés vendégnapló-bejegyzés, amit gyereknapra a gyerektől kapok. És lassan már inkább tőle tanulhatok…
***
Molnár Réka: Legyen neki gyereknap!
Kedves Katka-napló!
Az idei év januárjának első hetében gazdád ellátogatott hozzánk, ugyanis munkája akadt a közelben. Ez egyébként nem volt meglepő, hiszen néhányszor előfordul egy évben, és ilyen esetekben mindig a kis Molnár családnál – vagyis nálunk – száll meg. Első itt töltött estéjén, szokásához híven, begubózott a szobámban lévő füles fotelbe, majd – az engedélyemet kérve, de határozottan – túrni kezdte az íróasztalfiókjaimat, hogy minél több, 9. évfolyamos tananyagokkal teli füzetet nézhessen át. De nem veszem zokon, végül is tanár… Egyszer aztán kezébe akadt a nyelvtanfüzetem, amiben talált egy fogalmazást, átlagos, unalmas, „Házi Feladat” címmel. Természetesen rögtön elolvasta. Közben én az arcát figyeltem. Bazsalyogni kezdett, majd annyit mondott: – Nocsak, mennyire meglepő!
A kis fogalmazásom róla, pontosabban a nyelvilektoralas.hu honlapról szólt. Még anno, az egyik magyarórán kaptuk a feladatot, hogy írjunk ajánlót egy általunk kedvelt, olvasott internetes oldalról. Ahogy a tanárnő végzett az instrukciók elsorolásával, körülnéztem. Amint megfordultam, láttam, hogy az osztálytársaim nagy része kétségbe esett. Nyugtalanul forgolódtak, keresték a szemkontaktust, szinte bárkivel, csak hogy értetlenül összenézhessenek. Számomra valahol érthető a szituáció, hiszen a mai kamaszok aligha olvasnak blogokat. Ez már nem a modern tinédzsereknek való… Túl régimódi… Bár szerintem ez nem jelenti azt, hogy nem illene ismernünk egyet-kettőt.
Szerencsés vagyok, hogy van nekem a nénikém – és a kis blogja –, hiszen egy percig sem kellett azon törnöm a fejem, miről írjak. Rögtön jött az ihlet, hogy hogyan fogom megalkotni a parányi házimat. Itthon – mint mindig –, arra törekedtem, hogy minél nagyszerűbb legyen, mivel tudtam, hogy néhányat a következő órán fel kell olvasni. Sajnos felolvasnom nem sikerült, így Katkám blogja rejtve maradt az osztály előtt. Ennek ellenére szeretett nagy-nagynéném megkért, hogy gyereknap alkalmával hadd ossza meg a fogalmazásomat. Hát akkor legyen meg a kívánsága. Bár én pedagógusnapra szántam, de legyen neki gyereknap! Végül is egy örök gyerek! És ha kérhetem, maradjon is az!
Házi Feladat
Az általam választott internetes oldal nem más, mint egy olyan honlap, ami igazán közel áll a szívemhez. A blogot a családom egyik tagja, a nagypapám húga írja, nyelvilektoralas.hu címmel. Ezen a honlapon röviden bemutatja saját magát és a munkáját. Foglalkozását tekintve nénikém – ahogy én hívom őt – nyelvész és kommunikációs tréner. Az emberek a honlap alapján segítséget tudnak kérni tőle abban, ha egy szöveget vagy könyvet kell lektorálni. Akár egy tréning vagy egy előadás megtartására is felkérhetik az oldal alapján szerzett információknak köszönhetően. Mindezek mellett találhatók olyan bejegyzések is, amelyekben adott témákat fejteget bővebben, vagy esetleg élményeket, tapasztalatokat oszt meg. Olyan ez, mint egy napló. Sok blogbejegyzés a Police Caféról szól, ami szintén a munkája szerves része. Mégpedig – véleményem szerint – a legizgalmasabb és legérdekesebb része!
Az oldalon találhatunk könyvajánlókat az ismerősei, barátai, munkatársai által írt művekről, vagy épp a sajátjairól.
A blogsorozatai közül a személyes kedvencem a Digitális napló és vendégnaplók. Az egyik részben éppen két évvel ezelőtt még az én írásom is helyet kapott, amire Katka a digitális oktatás időszakában kért fel. Mondanom sem kell, mekkora megtiszteltetés volt ez számomra.
Szinte bárkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani az oldalt. Olyan témákról lehet olvasni, amelyek figyelemfelkeltőek, izgalmasak, ráadásul bővítik az ismereteinket. Az egyetlen dolog, ami itt számít, hogy az olvasó nyitott legyen és érdeklődő!
