Tanulmányajánló XXIV. – Rendőrnapi és születésnapi ajándék
A Tanulmányajánló rovat éppen annyiadik epizódjához érkezett, ahányadik napját írjuk áprilisnak: a huszonnegyedikhez. György napja a híres szentnek a sárkányt legyőző bátorsága és ereje apropóján lett egyben a rendőrök ünnepe is. A hírt, amiről most értesítem a tisztelt olvasót, már napok óta tudom, és tulajdonképpen speciális ajándéknak is tekinthettem volna. De az egy héttel ezelőtti születésnapomra másfajta örömök jutottak, nem sárkányölősök, ellenben szeretetteli köszöntgetősök. Ám mivel a nyomtatott folyóiratpéldányhoz csak ezután jutottam hozzá, arra gondoltam, hogy – kihasználva a véletlenek újabb játékát –, a mai rendőrös ünnepnapon adok hírt egy most megjelent tanulmányról. Mert a szöveget egy kedves rendőrömmel írtam, aki persze számomra nem annyira erről, mint inkább arról nevezetes, hogy a doktoranduszom.
Most nyolc éve annak, hogy megismertem őt egy intenzív élménypedagógia tréningen, ami egyébként éppen a születésnapomon ért véget, így szimbolikusan kisebb újjászületésként éltem meg. Aztán pár év kihagyással a mesterszak vezetői készségfejlesztő csoportjában folytattuk a közös tanulást. De neki nem volt elég a jóból. Hozzám írta diplomamunkáját, majd még ugyanabban az évben jelentkezett a doktori képzésbe, s felkért témavezetőjének. Már annak is négy éve, hogy a felvételijére készültünk – szalad az idő. Cieleszky Péter azóta elvégezte a doktori tanulmányait, most készül az abszolutórium kikérésére, s végre „már csak” a nagy mű megírására koncentrálhat. Ám a menet közben születő gondolatai szép sorjában kisebb lélegzetű tanulmányokba rendeződnek, amelyek közül az egyikhez négy hónapja szerzőtársnak invitált. Örültem az ötletnek, főleg, hogy a cikkben felhasználtuk azt a két interjút, amelyek még 2020. november 18-án és 25-én készültek. Mivel az az időszak a COVID második hullámának és az annak következtében bevezetett online oktatásnak a kezdete volt, az egyik még személyes jelenléttel, a másik viszont már Teams alkalmazáson keresztül valósult meg.
A doktorandusz a kutatásához szerette volna kipróbálni a kvalitatív kutatási módszertanok egyikeként használatos interjút, és úgy döntött, hogy két témavezetőjén gyakorol (a másik Finszter Géza). Mi pedig szívesen vállaltuk ezt a szerepet. Végül egyik sem a szokásos interjúbeszélgetés lett, aminek egyik oka maga a téma volt. Az eltervezett fókuszt ugyanis – tekintettel annak mélységére és komplexitására – nem sikerült olyan feszesen tartani, hogy a klasszikus strukturált vagy félig strukturált interjúkérdések mentén lehessen megközelíteni és feldolgozni. A másik ok, ami miatt a két találkozás inkább lett filozofáló szakmai diskurzusnak is beillő mélyinterjú, a kérdező és a megkérdezettek személyiségében, valamint az egymáshoz való viszonyukban rejlik. Sokkal inkább vagyunk ugyanis partnerek és szellemtársak, mint oktatók, témavezetők és diákjuk. Ezért is döntöttünk végül amellett, hogy a rögzített szövegeket kétéves „pihentetés” után nem egyedül a doktorandusz elemzi egy tárgyilagosabb kutatási összegzésben, hanem esszé formájában adjuk közre gondolatainkat, a közös szerzőséggel egyúttal vállalva a leírtak vitathatóságát is.
Egy doktorandusz ideális esetben a saját gondolatait folyamatosan ütközteti témavezetőivel. Péterrel élvezetes ezeket a szellemi ütközeteket lefolytatni, annak ellenére – vagy éppen ezért –, hogy az a lenyűgöző (szak)irodalmi arzenál, amelyet ő ezekhez bevet, számomra lefegyverző. Nem versenyeznék vele ezen a téren, de nem is ez a dolgom. Inkább gondolkodásra inspirálni és írásra biztatni szeretem és talán tudom is a jelöltet. Ez a tanulmány ennek egyik szép manifesztuma. Nagyon köszönöm Péternek, hogy meghívott a közös szerzőségbe, ráadásul angolul. Az külön öröm, hogy a Policajná teória a prax című pozsonyi folyóiratban egyébként 2015-ben már megjelent egy írásom, szintén kettős szerzőségben (Gaál Gyula – Molnár Katalin: Police Café Pécs – innovative Consultation of Police and Civilians about Security. Policajná Teória a Prax. Ročník XXIII. 4/2015., 71–78. o., Bratislava).
A mostani tanulmány tárgyát a bevezetőből idézett alábbi gondolatokkal ajánlom: „Mivel a fiatal rendészettudomány tárgya a rendészet, a rendőrség és a rendőri tevékenység, valamint ezek szervezeti, funkcionális társadalmi, közösségi meghatározottságú beágyazódása – kétségkívül megkerülhetetlenné vált az a kérdésfelvetés, hogy milyen (rend) prekoncepciókra támaszkodva alakul ki az intézményesített rendészet, annak milyen fenntartható működésmódja válhat elfogadottá egy adott közösségben, továbbá ezt az elfogadást milyen közösségi és intézményi szinten közvetített rend-előkép teheti legitimmé. Ezeken az ambiciózusan komplex és tág horizonton megjelenő gondolatokon keresztül vizsgáljuk az emberi közösségeken belül megjelenő eszmék, mint például az igazságosság szerepét és hatását, és ebben az összefüggésben jelenik meg számunkra kérdésként a biztonság és szabadság dichotómiája is.”
Talán ennyiből is kiderül, hogy miért nem véletlenül lett az írásunk címe: Filozófiai gondolatok a biztonságról. Ajánlom mindenkinek, akit foglalkoztat a rend eszméje és a rendészet rendje…
***
Péter Cieleszky – Katalin Molnár: Philosophical thoughts on Security (Policajná Teória a Prax. Ročník XXXI. 1/2023., 101–110., Bratislava
