Nem digitális vendégnaplók 24. rész – A Kernstok-villa meglepetései
Ahogy eddig mindig, most is a vendégnaplóba kívánkozik az a hír, hogy 2023. szeptember 22–23-án megtartottuk a 2019-ben megalakított Mester Szabadegyetemünk szokásos évi több napos találkozóját. A kies hely, ahol most egy péntekről szombatra virradó rövid éjszakára megszálltunk, az a Kernstok-villa volt, amelyet 2023 áprilisában fedeztem fel az egyik tagunk jóvoltából. Ide szervezett ugyanis egy Police Cafét. A gyönyörűséges környezet már ott és akkor arra késztetett, hogy megpróbáljam elérni, hogy következő találkozónkat oda vihessük. Örömmel tudatom: sikerült.
Különböző, itt nyilván nem részletezendő okokból egyre csökkent a létszámunk, de így is a társaság kétharmada jelen volt. Bár megfogyva igen, de törve egyáltalán nem vagyunk. Sőt, a gyarapodás kifejezetten látványos: csodálatos MA-babánk már nemcsak gügyög, hanem gyönyörűen beszél, be nem áll a szája. Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert ő is velünk volt. Hiába, a minőségi kapcsolódást nem lehet elég korán kezdeni.
Az egész heti munkából megérkezni, mosolyogva-ölelve örülni egymásnak, s elkezdeni – vagyis inkább folytatni – a vidám ugratást, a szívet melengető nosztalgiázást vagy éppen a világmegváltó beszélgetéseket színtiszta öröm. A másnap délelőtti komoly és elmélyült szakmai kis Café pedig meglepetés mindenkinek, az azt moderáló vendéggel együtt. Hogy ki ő, azt most nem árulom el, hátha hamarosan más miatt is kiderül, miben mesterkedünk vele. Annyit megsúgok: megiszunk együtt mostanában jó pár adag rendőrkávét, és erről tudósítani is fogunk.
A hely szelleme mindenesetre hatott mindenkire. Még erőteljesebben is, mint gondolni mertük. Arról ugyanis, hogy az MSZE-sek egyike anyai oldalágon Ady Endre leszármazottja, senki sem tudott. Az illető most is csak azért kotyogta ki az információt, mert a Kernstok Károly-féle alkotóházba száz év előtt a híres költő is jó párszor ellátogatott, s ezzel a mai rokon is csak itt és most szembesült. Ahogy a késő őszi langymelegben éjfélig a villa tornácos teraszán borozgattunk, eszünkbe jutott, mennyire szerette Ady is ezt a csendes-nyugalmas Nyergesújfalut. Ha a környékbeli dűlőkön szemünk a távolba néz, és ha a vidék finom borait kóstolgatjuk, igencsak megértjük ennek okát.
A villa házigazdájának köszönjük a kedves vendéglátást. A játszótársaknak pedig hálás vagyok, hogy megint sikerült kiszakadniuk egy kicsit a valóságból.
Most Horváth Pétert kérdeztem, hogy megosztaná-e ő is a benyomásait erről az immár hatodik MSZE-csodánkról. És mintha csak számított volna rá, azonnal mondta az igent.
***
Horváth Péter: Misztikus találkozó
Kedves Napló!
Most engem ért a megtiszteltetés, hogy megkértél, írjak neked. Bár nem tudom, hogy a téged megálmodó miért gondolt éppen rám, de sebaj. Várj csak… Lehet, hogy azért, mert kollégák lettünk? Szeptembertől ott dolgozom, ahol ő, a kedves alma materemben, az egyetemen. Ráadásul végre azokkal, akiket hozzá hasonlóan igazán szeretek: a diákokkal! Ez aztán a ravasz apropó!
Amikor a mi kis soron következő MSZE-találkozónkat terveztük, még nem is gondoltam arra, hogy micsoda (szám)misztika fogja majd körüllengeni. Persze ez csak játékos szemszögből megközelítve van így, de akkor is. Amikor érkeznek a megbeszélt – egyébként meglepetés – helyszínre kis csapatunk tagjai, örömmel konstatáljuk, hogy van egy meglepetés vendége is a találkozónknak. Az eddig a pillanatig titokban tartott vendég számunkra nagyon kedves ember. A résztvevők kétharmada valamilyen szálon (munka, oktatás, baráti) fűződik hozzá. Az első misztikus kérdés: a szervező vajon tudta ezt? Hát persze, hogy tudta, ezért hívta meg éppen őt.
Aztán egyre beljebb és beljebb merészkedünk a találkozó helyszínéül szolgáló épületbe, ami egy csoda. A régi és a modern építészet esztétikus elegye, minden szegletében különleges. Kiderül, hogy itt írók, festők, művészek szoktak összejönni hasonló találkozókra, mint amire mi is ideérkeztünk. Szabad szellemű gondolatok kicserélésére, egymás társaságának élvezetére és nem utolsósorban kellemes eszegetésre, iszogatásra.
És előkerülnek a további, immár tárgyiasult apró misztikumok. Festmények és régi fényképek hol a falon, hol egy régi íróasztalon, kedves írások, könyvek, korabeli vagy stilizált bútorok. Aztán egy Ady Endre-kép. És a leghihetetlenebb adalék: kiderül, hogy egyik tagunk távoli, de mégis csak rokona a költőnek. Ennyire nem lehet erős a hely szelleme… vagy mégis? Ki tudja.
Folynak a beszélgetések, és megállapítjuk, hogy hat éve volt az az egyetemi tréning, amikor jobban megismerhettük egymást, és elmélyült közöttünk a szimpátia, az az érzelmi és intellektuális kapocs, ami azóta is összetartja a csapatot, mint Mester Szabadegyetem. Ennek apropóján – na meg saját házassági évfordulóm kapcsán – jön szóba, hogy a naptár hatévente fordul úgy, hogy a dátumok még a hétnek is ugyanarra a napjára esnek. Egyszer már sikerült a két apropót véletlenül összehozni, akárcsak most. Csoportos és páros kapcsolódások – hát mi ez, ha nem egy láthatatlan, misztikus kötelék?
Az első napon természetesen a legutóbbi találkozásunk óta eltelt eseményekről is beszélgetünk. Akik hasonló területen dolgoznak (mint mi mindannyian, hiszen egy szakmai képzésen jöttünk össze), azok rövid időn belül „szakmázni” kezdenek. Velünk is ez történt, és észre se vettük, hogy ránk köszönt az éjfél, mert jó társaságban repül az idő. Katanárnőnek köszönhetően nem feledkeztünk meg azon társainkról se, akik most nem tudtak velünk lenni. Bell találmányának köszönhetően mindenkit felhívtunk egy kis beszélgetésre.
Másnap a saját készítésű közös reggeli után belefogtunk a már jól megszokott csapatmunkánkba. Nagyon szeretünk együtt lenni és gondolatokat, érzéseket váltani, hiszen mindannyian kollégák vagyunk. A témakör, ami köré most felfűztük ezeket, nagyon aktuális és érdekes, és a meglepetés vendég tárta elénk. Jó volt hallani, hogy ahány ember, annyiféle megközelítése van egy-egy jelenségnek.
Képzeld, kedves Napló! Ahogy írtam neked, valahogy misztikus volt ez a mostani találkozó, ezért kipróbáltam valamit. Beírtam a Google keresőjébe azt, hogy MSZE. Elsőként kiadott egy szoláriumegyesületet. Hát ez nem igazán illeszkedik. Majd a budapesti Mindenkor Segítő Szűz Mária templom oldalát. Ez az asszociáció már kicsit jobban közelít hozzánk, hiszen az isteni gondviselésre mindegyikünknek szüksége van. De nem álltam meg itt az olvasással.
A következő találat: Mérleg Szerinti Eredmény. Ez az! A mi MSZE-nk saját mérlegünk szerinti eredménye fantasztikus! Mégpedig azok miatt az apró misztikumok miatt, amelyeket megismerkedésünk óta folyamatosan átélünk, és amelyek sokszor túlélni is segítenek egyik találkozótól a másikig. Nagyon boldog vagyok, hogy ezeknek a részese lehetek!
És köszönöm, kedves Napló(tulajdonos), hogy ezekről írhattam neked!
