Prevenciós Café Vác – avagy egy kis motiváció
Bűnmegelőzésből sose elég. Ezt a lelke mélyén minden rendőr tudja, mégis jelentős kisebbségben vannak közöttük azok, akik ezt rendszeresen ki is mondják. Ők – természetesen – a bűnmegelőzéssel foglalkozó kollégák.
Megint volt szerencsém velük eltölteni ezúttal egy egész napot, mégpedig egy érdekes helyszínen, aminek látszólag semmi köze a bűnmegelőzéshez. Miközben pedig nagyon is. 2015. március 24-én a váci baptista felekezet imaháza biztosított kellemes környezetet a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya által szervezett továbbképzéshez. A kapcsolódást a házigazda lelkész köszöntőjében egy egészen egyszerű és meggyőző példával jelezte: az egyház közösségformáló ereje a tagjaira való odafigyeléssel, illetve tartalmas, minőségi programok biztosításával védőhálót képez számukra, amely nyilvánvalóan segít a devianciák elkerülésében. Ezért is örültek, hogy a rendőrök őket választották bűnmegelőzési tárgyú továbbképzésük helyszínéül.
A Pest megyei bűnmegelőzésiekkel az elmúlt fél évben kétszer is találkoztam, mindkettőről beszámoltam itt:
Az, hogy harmadszorra is meghívtak, igen jóleső érzés, köszönöm. Talán nekik már nyilvánvaló, hogy ezen a szakterületen egy kommunikációs tréner nem tud kifogyni a mondanivalóból. A bűnmegelőzési tevékenység célközönségének megszólítása ugyanis mindig új kihívások elé állítja a szakembereket, és minden módszer, kommunikációs technika, amely ebben segít, jól jön.
Éppen egy ilyennel ismertettem meg őket, amelynek a nevét olvasóim már jól ismerik, többször találkozhattak vele ezeken az oldalakon. A World Café rendőrségi területen alkalmazható változatáról van szó, amelynek ezúttal a Prevenciós Café nevet adtuk. Az elnevezés kifejezetten ennek az alkalomnak szólt. A Café rendőr résztvevői naponta járnak a legkülönbözőbb korú, összetételű, igényű közösségekbe, hogy segítsenek nekik vigyázni magukra. Hogy mit tartanak fontosnak hangsúlyozni a bűnmegelőzés széles témakínálatából, az mindig attól függ, kikről van szó. A megszólítás mikéntje is ezen múlik. Az a kommunikációs technika, amelyet a World Café használ, szinte mindenkinek kínál lehetőséget, hogy megtalálja benne a helyét.
A rendőr kollégák, miután röviden megismerkedtek a módszer alapelveivel és technikájával, mindjárt ki is próbálhatták, hogyan működik a Café a valóságban. Így saját élményen keresztül résztvevőként, asztalgazdaként szerezhettek benyomást arról, milyen is ez a közösségi alkotótechnika. Bőven teret kaphattak a kétségeik és a fenntartásaik is, azonban most ezekből – számomra kissé meglepően – az átlagosnál is több volt. Miközben mindvégig aktívan együtt gondolkodtak, az asztalokkal és asztaltémákkal együtt tapasztalatokat és véleményeket is cseréltek, és a nap kifejezetten jó hangulatban telt, az értékeléskor egyre inkább lefelé konyulni látszott a csoport érzelmi-hangulati görbéje. A műhelymunka végén efféle kérdések sorakoztak: Biztos, hogy ezt a módszert lehet alkalmazni a hétköznapokban? Beleillik-e a jelenlegi rendőrségi hivatalos keretekbe? Valóban hitelesen tudja benne elhelyezni önmagát a rendőr, aki itt nem megkérdőjelezhetetlen tudással rendelkező tanácsadóként, hanem asztal- és témagazdaként, moderátorként, csupán a közösség információinak, tudásának előhívogatójaként, rendszerezőjeként lép föl? Elfogadják-e ezt a szerepet a közösség megszólított, meghívott tagjai?
Egy biztos: ha nem próbáljuk ki, sose tudjuk meg. Ha el se kezdjük átértelmezni a rendőrség kizárólag hatósági szerepét, sose fog változni a közösségnek a rendőrhöz, a rendőrséghez való viszonya. Az első lépést a bizalmuk megszerzéséért nekünk kell megtenni, és korántsem biztos, hogy sikerrel járunk. Azok, akik nem az akadályokra koncentráltak, hanem a lehetőséget látták meg a módszerben – őket szoktuk optimistának nevezni – mindjárt a gyerekek körében tartották kipróbálhatónak ezt a kreatív technikát. Természetesen amondó vagyok, hallgassunk rájuk. Tanuljuk meg, próbálgassuk, ízlelgessük mi magunk is, hogy másképpen szólítjuk meg a civileket, és nézzük meg, milyen az, amikor hagyjuk őket – persze moderáltan, irányítottan, a Café alapelveinek szigorú betartásával – beszélgetni, kérdezni, ötletelni. Hogyan értékelik, ha nem akarunk nélkülük helyettük megoldásokat kitalálni, pláne nem dönteni. Ezzel a kreativitás felszabadulását, az önállóságot, a közösségen belüli egymásra figyelést, a toleranciát, az együttműködést, a nyílt, konstruktív párbeszédet is tanulhatják, amely – s ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni – már önmagában is bűnmegelőző hatással bír.
Úgyhogy kedves bűnmegelőző kollégáim! Csak semmi megtorpanás! Amit csináltok, hihetetlenül fontos! Ahhoz, hogy továbbra is bírjátok az iramot, folyton meg kell újulni, módszertanilag is. Itt ez a technika, amelyet most megtanultatok. Tessék benne és általa a lehetőségeket keresni, és ne a kifogásokat! Éppen ideje, hogy újra a régiek legyetek és ne hagyjátok magatokat elkedvetleníteni! Ha pedig fogy a motivációtok, szóljatok! Jövök máskor is! Mit szóltok egy Motivációs Caféhoz?
