Nem digitális vendégnaplók 9. rész – Egy könyvbemutató apropóján
Megvolt a Kutatói Rendőrkávéház? című könyvünk bemutatója, és másnap Zsolt Péter kollégám és barátom egy kis levélkét küldött nekem, amelyben megírta reflexióit.
A rendezvény végéhez közeledve a közönség kezdett megélénkülni, és hozzászóltak, kérdezgettek, de sajnos ilyenkor soha nincs elég idő semmi olyasmit megbeszélni, ami pedig fontos volna. Persze mindig ott maradnak néhányan, akik kalákába verődve folytatják az élénk eszmecserét. Szűkebb baráti-tanítványi körben mi is így tettünk: még beültünk a közeli sörözőbe, és csak mondtuk-mondtuk…
Mások hazaviszik a bennük felmerülő kérdéseket, és van olyan is, aki aztán megérleli és papírra is veti azokat. Így tett Péter, én pedig mindjárt megkérdeztem tőle, hogy megoszthatnám-e írását a nem digitális napló olvasóival is. Ő meg azt mondta, örömmel.
Tessék, itt az első nyilvános reflexió a könyvünkre. Bár nem szorosan kötődik a tudományos kutatásunkhoz, mégis lényeges kérdést érint. Azt tudniillik, hogy pár év múlva lesznek-e még rendőrök, akik a civilekkel folytatott érdemi párbeszédre alkalmas Police Cafékat rendezhetnek. Vagy épp ellenkezőleg: egyre inkább olyan rendőreink lesznek, akik belátják, hogy ez a legegyenesebb és legrövidebb, ráadásul eléggé kellemes út az emberek bizalmának elnyeréséhez és megőrzéséhez… Péter elsőre aggódónak tűnő sorai között én ezt a rejtett optimizmust is kihallottam…
***
Zsolt Péter: Kata és a rendőrök
Kedves Kata-napló!
Ott ültem ezen a csütörtöki könyvbemutatón, és azt éreztem, ez egy gazdádnak rendezett jutalomjáték – de hát hol van ő még attól?! Ahogy elnéztem, szerencsére igen messze!
Amit feltettem a vége felé kérdésként, az egy nappal később visszaköszönt. Emlékeztetőül: azt kérdeztem, miért nem akarnak a mai fiatalok rendőrök lenni? Nagyon megfogott ugyanis az a megfogalmazás, hogy „Mi, rendőrök, szeretjük, ha megmondják nekünk, mit csináljunk”.
Vajon azok az emberek akarnak rendőrökké válni, akik ezt szeretnék? Egyáltalán, van-e még a mai fiatalok között olyan, aki azt szeretné, hogy mindig megmondják neki, mit csináljon? Vagy ez a típusú fiatal erősen fogyóban van, és tényleg nem lesz rendőrutánpótlás?
A rendőrök helyzetét is firtató pódiumbeszélgetés során felmerült, hogy egyre többféle feladatot lát el a rendőr, hiszen egyre komplexebb társadalmi elvárások nehezednek rá. És a kérdés tényleg az, hogy ez a munka nehezedése, vagy pedig az egyetlen út, amin járnia kell a – tegyük hozzá – demokratikus rendőrségnek?
Persze tudunk azonosulni azzal, hogy ne a rendőrnek kelljen elvinnie az érettségi feladatokat a gimnáziumba. És vannak ehhez hasonlóan fölösleges feladataik, de a komplexitás valójában másról szól. Részben autonómiáról, attitűdváltozásról, de a jóval többféle feladatról is. Együttműködésről más közszolgáltatást végzőkkel, és amiről a Police Café is szól, a civilekkel. A Café módszer adja magát, hogy jó terep legyen e komplexitás növeléséhez és professzionális ellátásához, hiszen egy Rendőrkávéházban már maga a helyzet sem olyan, hogy a szervezőknek „felülről” adnák ki a feladatot. Ők találhatják ki az apropót, a témákat, hívhatják meg a legilletékesebb résztvevőket és így tovább. Aztán persze nagyon is fontos és kell, hogy vezetői szintről is támogatást kapjanak és megerősítsék az itt manifesztálódó értékeket.
Egy közeli családtagom évtizedek óta az egészségügyben dolgozik. Azt mondja, nagy dolgok várhatók… A közeljövőben egy minisztériumi meghallgatás elé néz, mert meg kell oldani, hogy kevesebben többféle dolgot vállaljanak. Kérdés, ki fog félni ettől, vagy kinek fog épp tetszeni – mert olyanok is vannak, akik a tudásukat és a kompetenciáikat növelni akarják. Ám ehhez megfelelő keretek kellenek. A két jelenség, mármint a rendészeti és az egészségügyi területen végbemenő változás kísértetiesen hasonlít egymásra. Úgy tűnik, hogy a kérdésemre nem könnyű azonnal precíz választ adni. De hogy a különböző szolgáltatói munkakörök nem a robotzsaruknak és a robotnővéreknek fognak lehetőségeket biztosítani, abban a magam részéről biztos vagyok. Azokra a funkciókra ugyanis ott lesznek a robotok. A Kata által folyton hangsúlyozott emberközpontúsággal a legmesszebbmenőkig egyetértek.
