Police Café Extra 39. – Könyvbemutató
Szerzőtársaimmal, Gál Erikával és Oláh-Paulon Lászlóval igazán jó kis napunk volt 2022. június 23-án. Körülbelül egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk a gondolata, majd lassan körvonalazódott a terve annak a három tanulmányból álló kötetnek (az ajánlóját lásd itt), amelynek bemutatójára került sor a nevezett napon. Mindig jó érzés learatni a munka gyümölcsét, és főleg, ha azt meg lehet osztani másokkal. A REMOK-nak, azaz a Rendvédelmi és Magánbiztonsági Oktatásért és Kutatásért Alapítványnak köszönhetően a kötet 200 példányban nyomtatásban is megjelent. Így azoknak, akik a könyvbemutatón megtiszteltek minket jelenlétükkel, ajándék példányt is tudtunk adni.
A házigazdának, Bandi Istvánnak, kedves doktoranduszunknak köszönhetjük, hogy a bemutatót igazán méltó helyszínen tarthattuk. Mert az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára az. Szelleme is van, ami számomra egyáltalán nem rémisztő, sőt. Szeretettel idéztem fel a bevezetőben Kozáry Andrea emlékét, s ajánlottam neki ezt a rendezvényt, hiszen tudom, hogy történészként, levéltárosként sokat ült és kutatott ebben a könyvtárban. A történettudomány minden más tudomány hűséges szolgálólánya, s Andrea is biztos kiindulópontként használta eredeti identitását a rendészettudomány terén kifejtett gazdag munkásságában. Ez pedig azért is fontos, mert az ő szakmai és emberi barátsága adott számomra inspirációt ahhoz, hogy a kilencvenes évek elején elinduljak ezen a bátorságot és kitartást igénylő úton. Harminc éve ismertem meg Andreát, s mindig csodáltam kutatói alázatát, szorgalmát és igényességét. Mert ezeket mind nagyon tudta, nemcsak gyakorolni, átadni is. Ott volt velünk ez alkalommal is, és minden bizonnyal elégedett mosollyal az arcán hallgatta a komoly pódiumbeszélgetést és az azt követő szolid vitát.
Takács Flóra szűnni nem akaró optimizmusa jól illik a kötet szerzőinek és lektorának hasonló mentalitásához, ezért is örültem, hogy elvállalta a moderátor szerepét. Szociológusként, maga is végzős doktoranduszként a kvalitatív kutatási módszerek értő híve, így nem csoda, hogy elsősorban erről a végéről ragadta meg a tanulmányokat. Méltatta eltökéltségünket és innovatív szándékunkat, mi pedig kíváncsian hallgattuk, hogyan keretezi-értelmezi saját szemszögéből az általunk írtakat. Az mondjuk borítékolható volt, hogy kedvére lesz a rendészettudomány új kutatási módszereként általunk kínált Rendőrkávé(ház). Ő ugyanis azt már a gyakorlatból is ismerte, hiszen két éven át egy józsefvárosi közösségi rendész projektben együtt dolgoztunk a rendőrök és a civilek párbeszédének fejlesztésén.
Gál Erika doktorandusz első komolyabb nyilvános fellépésén lámpaláza – de szerintem inkább csak hőemelkedése – ellenére nagyon jól debütált. Biztatom, hogy fogja föl úgy az efféle helyzeteket, mintha a tanteremben magyarázna kedves nebulóinak. Nincs ebben semmi különös: amit tud, amit gyakorlott, biztos mozdulatokkal csinál, arról egyszerűen beszéljen úgy, ahogy szokott. Mert az pont jó úgy, és a hallgatóságot nagyon is érdekli. És még mennyi lehetőség rejlik céltudatos és kitartó szorgalmában! Remélem, sokszor lehetek tanúja és társa sikereinek.
Oláh-Paulon Lászlóról azonnal érződött és nem is rejtette véka alá, hogy regnáló rendőrvezetőként a praktikus oldalára kíváncsi a módszernek. Ez érthető és helyes is. Saját szakterületén, a rendőrségi bűnmegelőzésben a belső szervezetfejlesztés eszközeként alkalmazza a Police Cafét, és örömmel látja, hogy az lassan, de biztosan terjed a kollégák körében. Terjessze csak, és éljen a vezetői példamutatás motiváló erejével!
Németh Zsolt tanár úr hozta a formáját. Bölcs tapasztalatával, iróniától sem mentes szkepticizmusával, fiatalokat megszégyenítő vitalitásával rácáfolt a szokásokhoz mereven ragaszkodó „nagy öregekkel” szembeni sztereotípiákra. Annyira jó őt lelkesnek látni!
Magam pedig mint a kötet két tanulmányának szerzője, illetve mint akkurátus szerkesztő úgy, ahogy van, az egésztől egyszerűen boldog vagyok. Az ötlettől és annak megvalósulásától, a „megfertőzött” szerzőtársaktól, lektortól és moderátortól, az egyre inkább értő és érdeklődő közönségtől, a támogatóktól. És mindenkit figyelmeztetek: ha ez így megy tovább, még állhatatosabb leszek!
Amire mind nagyon kíváncsiak vagyunk, az a hatás. Várjuk a visszajelzéseket, a véleményeket, a kritikusokét vagy a követőkét, a módszer továbbgondolását – a magunk részéről pedig ígérjük a folytatást. Mert tervezzük, természetesen.
Sok izgalmas részét kiemelhetném a beszélgetésnek, de számomra talán a legfontosabb a cél egyértelműsítése volt: a rendészettudomány egy lehetséges új kutatási módszerének elméleti megalapozását adni és gyakorlati próbáját kínálni. Elbíbelődtünk kicsit a cím és az alcím jelentésével – Kutatói Rendőrkávéház? Avagy a közös biztonság, a bűnmegelőzés meg a tudomány –, főleg azzal, hogy miért van előbbi végén kérdőjel. Azért, hogy ezzel is hangsúlyozzuk: nem kinyilatkoztatni szeretnénk, hanem javasolni, kérdezni, gondolkodásra, válaszokra ösztönözni másokat is. Elméleti gondolkodókat és gyakorlati cselekvőket, civileket és rendészeti szakembereket, fiatal és régebb óta fiatal, ám még mindig nyitott és lelkes kutatókat, tanárokat. Biztatni őket a közös biztonságnak a tudomány általi folyamatos alakítására is. Kevéssé elvontan, a valóság közelében maradva, közérthetően, emberarcúan, és legfőképpen az általunk preferált és megkérdőjelezhetetlen humánumon alapuló demokratikus értékkeretben.
***
Gál Erika – Molnár Katalin – Oláh Paulon László: Kutatói Rendőrkávéház? Avagy a közös biztonság, a bűnmegelőzés meg a tudomány. Alapítvány a Rendvédelmi és Magánbiztonsági Oktatásért és Kutatásért, REMOK, Budapest, 2022.
A kötet az alábbi linken letölthető elektronikusan is:
Sőt, a könyvbemutatóról készült videofelvétel szerkesztett változata is hamarosan elérhető lesz. Arról is hírt adok majd.
