Bűnmegelőzési képzés – Police Café módszertannal
A Pest megyei bűnmegelőzők valami újjal álltak elő, bár a téma sajnos már-már örökzöld. Az unokázós csalók időről időre ugyanis a megyében is aratnak. Az ellenük való fellépésnek tehát nem lehet elégszer nekifutni. Most egy akkreditált képzéssel próbálkoztak a szakemberek, amelynek újdonsága, hogy a Police Café módszertanát hívták hozzá segítségül. És engem, ami nagyon nagy öröm volt. Köszönet érte ezúton is. Sokat tanultam magam is.
***
Nem mindennapi helyszínt választott a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya egy alkalmilag akkreditált hétórás bűnmegelőzési tematikájú képzéséhez: a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Venyige utcai objektumának – frissen felújított és nagyon kellemes környezetet biztosító – konferenciatermét. Ha elárulom, mi volt a szűkebb téma, akkor kiderül, hogy nagyon is adekvát a választás, hiszen az ún. unokázós csalásról folytatott egész napos interaktív szakmai párbeszédet a harminchárom résztvevő. A börtön parancsnokának, mint kedves házigazdának az üdvözlő szavai között hangsúlyos volt az a megállapítás, hogy ha a rendőrök elég jól végzik a dolgukat, az neki azért jó, mert kollégái nem maradnak munka nélkül. Tekintettel azonban a magyar börtönök túlzsúfoltságára, ettől azért nem kell tartanunk. Ennél a mostani célközönségünknek és talán a közösségeknek is motiválóbb szempont lehet, ha arra gondolnak, hogy minőségi megelőzési és bűnüldözési tevékenységükkel sok potenciális sértettet védhetnének meg az ilyen és ehhez hasonló bűncselekményektől.
Pest megyében – is – aratnak az unokázós csalók, attól függetlenül, hogy az utóbbi időben sok rajtaütés is sikeres volt. Hogyan lehetséges az, hogy időről időre mégis újra erőre kapnak a bűnözők? Milyen hihetetlenül gazdag módszerekkel, trükkökkel manipulálnak? Miért hagyják magukat becsapni a sértettek? Hogyan lehet ezeket a bűnelkövetőket lefülelni és kiiktatni? És hogyan lehetne megelőzni a bajt? Megannyi kérdés. Ezekre kereste a válaszokat a megye tizenhárom városi kapitányságáról érkező egy-egy bűnügyi és bűnmegelőzési szakember. Elsőre azt hihették, szétültetjük őket, de mint mindig, most is hamar kiderült számukra, hogy az asztaltársaságok tudatos összeállítása inkább összeültetés volt. Jól megkevertük őket, hogy minél több tapasztalat, tudás cserélhessen gazdát, mert még egy megyén belül is nagyon sokszínű a kép. Pont ezért döntöttek a szervezők a Café módszer mellett.
Elnézve a társaságot és belehallgatva az asztaloknál folyó élénk beszélgetésekbe, nem sokat kellett őket noszogatni. Végre alkalmuk nyílt az érdemi, gazdag információcserére, ami egyébként a hatékony bűnügyi munkának – is – az alfája és ómegája.
Volt is hozadék, és reméljük, nemcsak ezen a konkrét napon, hanem hosszabb távon is. Ha mindenki csak egy-egy új tudáselemmel, ötlettel gazdagodott, az már jót tesz neki. És az ügynek is.
A Pest megyei bűnmegelőzők egyébként igen aktívak. Programjaikkal sok-sok éve találkozhatunk megyeszerte. Ha jól számolom, nekem ez volt velük a negyedik közös képzésem. Ők voltak az első, akik 2015 márciusában megkóstolták a rendőrkávét. És bár igaz, hogy hat évet kellett várni arra, hogy vegyék a bátorságot, és a Police Café módszer segítségével másokat is képezzenek, de eljött ennek is az ideje. És jelzem, hogy ők az elsők abban is, hogy egy akkreditált képzést erre a módszertanra építettek. Leszámítva persze a Police Café módszertani képzést.
A témagazdák is kitettek magukért. Az idősek jó ismerője, Zupka Sándor, úgy is, mint korelnök, egy nyugdíjasklub vezetőjeként elég hitelesen tudott beszélgetni arról, milyen sajátosságai vannak az unokázós csalás sértettjeinek. Sándorral a régi szép időkben, még a Rendőrtiszti Főiskolán dolgoztam együtt. Jó volt újra találkozni, és látni, milyen jó erőben van, és hogy ilyen aktívan dolgozik ma is. Itt jegyzem meg, hogy volt köztünk frissen végzett tiszt úr is, aki korelnökünknek akár az unokája is lehetne. Azt mondta, jó, hogy elküldték erre a képzésre, mert sokat tanult a kollégáktól. A Sándor által gyarapított tudással felvértezve értőbben és hatékonyabban tudnak segíteni a szakemberek az időseknek, mert valljuk be, a fiatalabb generációk sokszor nem értik, hogy lehetnek ennyire „buták”, hiszékenyek az áldozatok.
Pedig jó lenne érteni őket. A megértésről, az empátiáról, a segítő attitűd fontosságáról Meláth Attila baptista lelkész nagyon sokat tud. S az ő szájából még az is különösen szépen hangzott, amikor a segítők segítéséről szólt, hiszen tizenhárom éve dolgozik rendőrökkel, igyekezvén támogatni őket, vagyis elég jól ismeri a lelki világukat.
A megelőzés szempontjait asztaltársaságról asztaltársaságra haladva Borók Nikolett képviselte, aki fáradhatatlan lelkesedéssel gyűjti és adja tovább a prevenciós jó gyakorlatokat. Most sem távozott üres kézzel: színes poszterét büszkén tette el, s örült annak, hogy végre élesben is kipróbálhatta a jó pár éve tanult témagazda szerepet.
És most is jutott hab a kávémra. A negyedik témagazda ugyanis kedves mesterhallgatóim egyike, Bodnár Zsolt volt. A megyei Felderítő Osztályt erősíti már egy ideje, de úgy, hogy korábban sok évet bíbelődött különböző Pest megyei városi kapitányságok bűnügyeivel is. Most az egész megyére rálátva meggyőzően lebbentette föl a fátylat azokról a „műhelytitkok”, amelyeket viszont csak onnan látni, ahonnan ő nézi a csalássorozatok felgöngyölítését. A nemzetközi szálak hosszas és macerás bogozgatásáról még órákig elhallgattuk volna őt is, ha el nem telt volna a rendelkezésre álló idő.
Hiába volt hét óránk, gyorsan elszaladt a nap, és bár elfáradtak, de a résztvevők a végén azt mondták: ezzel az élvezetes módszerrel szívesen tanulnának máskor is. Nekem pedig ismét öröm volt látni a feszes időkeretekbe illesztett, moderált, tartalmas, mégis laza szakmai párbeszédet. Köszönöm a Pest megyeieknek, Schiller Zsuzsiéknak ezt a debütálást. Eldöntöttem, hogy hírt is adok róla azonnal, hátha kedvet kapnak más megyék is hasonló képzésre. Forduljanak hozzájuk bátran, tapasztalataikat szívesen adják, mert az unokázós csalók nem állnak meg a megyehatárokon. Jó lenne, ha ez az ellenük bevethető módszerekre is igaz lenne…
