Kutya jó Police Café

Kutya jó Police Café

Kutya nélkül lehet élni, csak nem érdemes – mondják a kutyások. De vajon a felelős kutyatartás is ilyen magától értetődő? Józsefvárosban – ahogyan ezt a Kutyás Police Café is bizonyítja – mostanában sokat gondolkodnak és beszélgetnek erről.

***

Kicsit messziről kezdem, de ennek oka van. Sosem volt alkalmam közelebbi barátságba kerülni egyetlen kutyával sem. Szép számmal ismerek azonban olyanokat, akiknek nagyon is. Tulajdonképpen irigylem őket négylábú társaik miatt, mert látom, mennyi örömük telik bennük. De látom és mesélik is a gondokat.

A kutyatartás – vagy ahogyan ők mondják, a kutyával való együttélés – ugyanolyan, mint bármi az életben: tökéletesen megosztja az embereket. De ha jobban belegondolunk – és mire is lenne jó egy Kutya Café, ha nem erre? –, itt sem a kutya a lényeg, hanem az ember. Vannak ugye a kutyák gazdái, egyfelől. Másfelől azok, akiknek a kutyákkal gondjaik vannak. Na meg azok, akiknek nem a kutyákkal, hanem a gazdáikkal van gondjuk. Magam egyszerre tartozom a második és harmadik csoporthoz.

A kutyákkal „csak” annyi a bajom, hogy nehezen (pontosabban felettébb rosszul) viselem a szagukat, a szőrüket és a nyálukat. Ezért lakásban sohasem tartanám őket, sőt, az olyan lakásban is tartózkodóan viselkedek, ahol kutya lakik. Ha mindezek nem zavarnának, akkor is sajnálnám az állatot sokáig magára hagyni, mert tudom, hogy neki a gazdi a mindene, én pedig sokat vagyok távol. Jó, tudom, tudom, sok helyre magunkkal lehet vinni a kutyát, de az nagyon macerás. A gazdinak is, a kutyának is, a környezetnek is.

Elfogadom, hogy más másként gondolja, és mindezek nem akadályozzák abban, hogy kutyája legyen. De… és itt jön az, amiért egyáltalán Kutya Cafét kell – de legalábbis érdemes – rendezni. A felelős kutyatartás felelős emberi magatartást feltételez. És itt kezdődnek az igazi problémák. Hogy erre, úgy tűnik, nem mindenki képes vagy hajlandó. És máris az örökös ellentétnél tartunk kutyások és nem kutyások között.

A 2021. június 7-én zajló józsefvárosi Kutyás Police Caféban elhangzott sok kutyapárti és néhány – immár érdemes így pontosítani – a felelőtlen kutyatartással szemben megfogalmazott aggodalmas vélemény. Rengeteg jobbnál jobb ötlet, hit és meggyőződés, érv és ellenérv, öröm és ellenérzés, vélt vagy valós sérelem volt ütköztethető. És pont úgy, ahogyan erre számítottunk és ahogyan az egy Rendőrkávéházban szokott: kulturáltan, felelősen, előre gondolkozva, okosan, kifejezetten kedélyesen és kellemesen. Vagyis a módszer megint hatott. Persze arra a mindössze 18 résztvevőre, akik ott voltak.

Sok újat tanultam. Például hogy a póráz nemcsak a másik embert védi, hanem a kutyát is. Hogy a gazdi- és kutyaszocializáció csak együtt lehetséges. Hogy talán érdemes volna bevezetni a kutyajogosítványt – ami persze nem a kutyáknak szól. És hogy a kutya társ is (mondjuk ezt pont tudtam) – lásd az utóbbi egy évben örökbe fogadott ún. karanténkutyák számának növekedését.

Hogy ez az alkalom mit tett hozzá az egyébként éppen mostanában intenzíven beinduló józsefvárosi kutyázáshoz, azt még nem tudni. De én – bár (még?) nem vagyok kutyás – bízom a párbeszéd erejében. Ezen dolgoznak az állatvédők és a ZöldEb Egyesület is. Aki érintett vagy csak érdekli a téma, keresse a józsefvárosi kutyás programokat a közeli napokban-hetekben.

Gyerekkorom egyetlen kutyaemléke az a kertünk udvarában lakó Robi nevű fekete sétatéri keverék, aki neve ellenére szuka volt, máig se értem, miért. A véletlenek játéka, hogy pont úgy hívták, amilyen névnapra ez a kutya jó Café esett. Éljenek hát a kutyák és felelős gazdáik!