Vendégoldal
Police Café Extra 25. – Önkiszolgáló Rendőrkávéházak
Megint rekord: a Bács-Kiskun megyei rendőrök hat önkiszolgáló Rendőrkávéházzal, ráadásul nehéz témában – pszichoaktív szerhasználat – és terepen – 7–8. osztályos általános iskolásokkal – „kávézgatnak”. Egyáltalán nem ész és tét nélkül, hanem profin és felelősségteljesen. Kapitányi vallomás, személyesen és szenvedélyesen.
***
Molnár Katalin: Az úgy volt…
Kedves tanítványokról csak elfogultan vagyok hajlandó nyilatkozni, sehogy máshogy – régi elvem ez, és az is marad. De hát hogy is ne, ha lépten-nyomon bizonyítanak.
A mostani vendégszerző például az elsők között volt, aki egy 2015-ös előadásomon hallván a Police Caféról, mindjárt kedvet kapott egy háromrészes mini sorozathoz, amelyet a következő évben, 2016-ban meg is valósítottunk. http://policecafe.hu/police-cafe-halas/ A következő pályázati lehetőségnél már a megye hét városának hét kapitányát győzte meg arról http://policecafe.hu/police-cafe-rangado/, hogy náluk is érdemes lenne kipróbálni ezt a módját a rendőrök és civilek párbeszédének. Aztán Bács-Kiskun megye volt az első a vidéki Roma Police Cafét http://policecafe.hu/mikulas-napi-meglepetes-roma-police-cafe-kiskunhalason/ rendezők sorában is De ez sem volt elég nekik, emelték a tétet. Az életkort is ők szállították le a 7–8. osztályos általános iskolások célcsoportjára. A 2019 tavaszán tartott első két, még közös próbajárat után http://policecafe.hu/diak-police-cafe-kiskunhalason/ ugyanazon év őszétől már olyan üzem- és magabiztossá váltak, hogy önkiszolgáló Rendőrkávéházak sorát nyitják. Mégpedig az egyik legégetőbb kérdéssel, a fiatalok szerhasználatának megelőzési lehetőségeivel járják a megye általános és középiskoláit.
Hogy milyen hatásfokkal, azt – a valószínűleg hosszú folyamatnak az elején tartva – persze még nem tudni, de hogy a gyerekek – és a tanárok, na meg a szülők – mit szólnak hozzá, az azért már érzékelhető. A fáradhatatlan szervező, Farkasné Wodring Zsuzsanna gondos kis összefoglalója nyomán álljanak itt az időpontok és a helyszínek, majd pedig Vaslóczki Ferenc kiskunhalasi rendőrkapitány tollából egy szubjektív beszámoló arról, hogyan is látja a módszert és az általa megmozgatott szakembereket és civileket a rendőrvezető.
Café Kata mint moderátor és Motiváló Kata mint tanárnő pedig – persze csak egy finom rendőrkávé elfogyasztásának idejére – elégedetten és büszkén hátradől, és közben határozottan reméli, hogy egyre többen lesznek, akik rákapnak a (mód)szerre! Mert idén se tétlenkedünk a terjesztéssel. De erről majd legközelebb…
Tehát a Bács-Kiskun megyei önkiszolgáló Rendőrkávéházak:
- 2019. szeptember 24. Kiskunhalas, KSZC Vári Szabó István Szakiskola és Kollégium
- 2019. november 11. Kiskunmajsa, Arany János Általános Iskola
- 2019. november 19. Kiskunmajsa, KEF alakuló ülés
- 2019. november 20. Kiskunhalas, Rostás László Cigányház Roma Diák Café
- 2020. január 20. Kiskunmajsa, Arany János Általános Iskola Pedagógusoknak
- 2020. február 17. Mélykút, Szent Tamás Katolikus Általános Iskola
***
Vaslóczki Ferenc: Rendőrkávéházi történetek
Talán négyéves lehettem, amikor egy este vacsorához készülődve szüleim a házunk konyhájában hagytak, felhívva a figyelmemet az éppen akkor lefőtt feketekávéra. A felhívás valahogy így szólt: „Kisfiam, meg ne idd a kávét, kiszaladunk anyával a kertbe, rögtön itt vagyunk, addig ülj a helyeden!” A kedves olvasó bizonyosan kitalálta már, hogy mi történt ezután. Természetesen megittam a friss feketekávét, mind a 2 decit. A későbbi szülői riadalom, kórházba rohanás és gyomormosás már a családi legendárium és a személyes történetem része, de annyi bizonyos: egy életre szóló különös kapcsolat alakult ki a kávé és e sorok írója között.
Kicsit több mint két évtizeddel ezelőtt az azóta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem keretei között tovább élő Rendőrtiszti Főiskola nappali tagozatos hallgatójaként szembesültem egy az általam elképzelt meglehetősen poros és poroszos rendészeti felfogástól homlokegyenest eltérőt, újat hirdető „prófétával”, aki már akkor a közösségi központú rendészet mellett tett hitet. A magot elültette, ami az elsuhanó évtizedek forgatagában begyűjtött tapasztalatokból táplálkozva szárba szökött. A tanultak és a tapasztalataim kialakítottak bennem egy teljesen új megközelítést a rendőr, a rendőri vezető és a rendőrség XXI. századi társadalmi küldetéséről és szerepéről, melynek immanens része a nyitottság, az elérhetőség és a szolgált közösséggel folytatott szünet nélküli párbeszéd. Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy ez az éremnek csak az egyik oldala, mert ezt a humán központú megközelítést feltétlenül szükségesnek tartom a vezetői munkám során a munkatársaim irányában is… de erről egy kicsit később.
Az első találkozást követően tizenöt év telt el, amikor 2015 őszén váratlanul és egy nagy útkeresés közepén ismét szembe jött velem a „próféta”, aki immár a közösséggel folytatott párbeszédhez kínált remek eszközt vagy inkább módszert, megvételre. Akkor, 2015-ben kaptam lehetőséget egy dél-alföldi város rendőrkapitányságának vezetésére, mely egyszerre három, külön-külön is jelentősnek tekinthető problémától szenvedett. A kihívásokat a következők szerint határoztam meg: 1. a szolgált közösségtől való távolság, 2. a belső együttműködés hiánya és 3. a településeken élők körében egyre aggasztóbb méreteket öltő új pszichoaktív szerek (a továbbiakban: ÚPSZ) terjedése.
A problémák beazonosítását követően lázasan igyekeztem találni valamit, bármit, ami kereteket adhat a szervezetet szétfeszítő problémákkal kapcsolatosan bennem kavargó megoldási-kezelési elképzeléseknek. Az fel sem merült bennem, hogy ez a keret lehet olyan nagy, hogy képes egyszerre mindhárom kihívásra választ adni. Ez idő tájt vettem részt egy a rendőrség felsővezetői részére szervezett tudományos tanácskozáson, ahol a már ismerős „próféta” a World Café módszer első hazai, a rendőrségi szervezeti keretek közötti kipróbálását követő tapasztalatokat mutatta be. A módszer a különleges közegre reflektálva a Police Café elnevezést kapta. Jelen recenzióban eltekintek a módszer részletes ismertetésétől, az érdeklődők a www.theworldcafe.com, illetve a http://policecafe.hu oldalakon részletes ismertetőt találnak.
A módszert és a tapasztalatokat megismerve teljesen biztos voltam benne, hogy legalább két problémára megtaláltam a megoldást, és azonnal táncba hívtam Katát! Nem volt nehéz dolgom, hiszen nálam jobban talán csak ő akart táncolni. Vagyis Cafézni. Bár eltérő motivációink voltak, hiszen engem alapvetően a megoldáskeresés hajtott, még akkor is, ha így opportunistának tűnök; míg őt a dogmatikai és gyakorlati aspektusból is megalapozott módszer széleskörű megismertetése iránti tudományos igény. De aztán kiderült, hogy ő is elég praktikus gondolkodású, így azt hiszem, párosunk sikere az egymást kiegészítő szándékoknak is köszönhető.
Talán elérkezett az idő, hogy néven nevezzem a „prófétát”, aki természetesen dr. Molnár Katalin – beszédesebb nevén Café Kata – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának docense. A kedvcsináló előadást és felkérést 2016-ban egy immár helyben megtartott részletesebb ismertető, majd az általam témagazdaként bevonni tervezett munkatársaim – jellemzően vezetők – módszertani felkészítése követte, majd lezajlottak a rendőrkapitányság nagyobb településein, járásszékhelyein az első Cafék.
Utólag vizsgálva a történteket, úgy gondolom, fontos tényező volt, hogy a programba közvetlen munkatársaimat, vezetőtársaimat vontam be, ezáltal biztosítva a témagazdák széleskörű szakmai felkészültségét és magas érzelmi intelligenciaszintjét, illetve a program szervezeten belüli beágyazottságát. Mindazonáltal kétségtelen, hogy további sikerkritériumnak tekinthető a szervezet vezetőjének elköteleződése a módszer irányába, valamint nyitottsága a vezetett közösségek felé. A vezető elköteleződése különösen fontos, hiszen a társszervek és intézmények vezetőit, képviselőit 2–3 óra időtartamban elvonni a feladataiktól egy ismeretlen és interaktivitást kívánó programra feltétlen odaadást és esetenként személyes meghívásokat követelt az első időszakban.
A siker átütő volt. Az első alkalmakon 2016 tavaszán a biztonság, a rendőrség és a közösség kapcsolata körül forogtak a témák, és a módszer következtében a közösségeink meghívott, információ-fókuszban lévő tagjai egy teljesen új rendőri attitűddel, elérhető, felkészült, esetenként vicces, máskor pedig véresen komoly hús-vér rendőrökkel, rendőri vezetőkkel találkoztak, ami reveláció volt mind a közösség, mind pedig a munkatársaim részére. A módszer érvelésre, ezáltal gondolkodásra és így végső soron rendszerezésre készteti a vele, benne dolgozókat, ami jelentős hajtóerő a rendőri, vezetői hitvallás megfogalmazása, még inkább újra fogalmazása irányába.
És még valami, ami különösen a vezetők esetében volt jól megragadható. A módszer a vele dolgozó, gyakran hosszú idő óta önmagára bürokrataként tekintő vezetőt a hivatása lényegét a közösséggel megértetni és a közösséget feszítő problémákat megérteni, továbbá azokra jó válaszokat adni akaró rendőrtisztviselővé teszi, ezáltal motivációt teremt és megújít. A közös élmények felrázták, élővé tették a közösségeket, természetesen a sajátunkat is, és külön öröm volt, hogy a településeken gyakran évtizedek óta személyes kapcsolat nélkül, telefonon együttműködő szakemberek egy közös élménnyel gazdagodtak, amely hozzánk, a rendőrséghez kapcsolódott.
A Police Café módszerrel eltöltött négy esztendő alatt a településeinken a közösség – rendészet – biztonság témakörben számtalan rendőrkávét fogyasztottunk el, ezáltal egységes nyelvezetet teremtve szervezeten belül és kívül egyaránt. Sok támogatót nyertünk, és kaptam egy, a közös élmények hatására remekül együttműködő közösséggé vált vezetői kört, amely együttműködés és szolidaritás a szervezet jelenlegi sikere szempontjából meghatározónak bizonyult.
A bevezetőben megjelölt problémakörök közül az első kettőre – külső és belső együttműködés hiányára – a módszer alkalmazása megnyugtató megoldásul szolgált. A harmadik, az egyre szélesebb körben általánossá váló új pszichoaktív szerhasználat jelentette komplex problémakör kapcsán azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A jobb megértés érdekében álljon itt egy idézet az EMMI Drog Fókuszpont 2019-es Éves Jelentésének 38. oldaláról: „…megfigyelhető az ÚPSZ-használat normatívvá válása bizonyos közösségekben, különösen a rossz szocioökonómiai státusszal rendelkező családok körében.”
AZ ÚPSZ-használat normatívvá válása a leszakadó közösségekben és családokban már egészen kisgyermekkortól (8–10 év) az általam vezetett rendőrkapitányság illetékességi területén is megfigyelhető, a jelenséggel pedig először a közösség – rendészet – biztonság témakörben megtartott Police Cafékon szembesültem. A felismerést hosszas vívódás követte, hiszen a családon belüli mintaadást (normativitást) megelőzni a szerhasználó szülő irányából lehetetlennek bizonyult, legalábbis az erre irányuló kezdeményezéseink rendre kudarcba fulladtak. A háttér jobb megértése érdekében íme egy másik idézet a fent megjelölt jelentés 40–41. oldaláról: „…az ÚPSZ-használat kevesebb fizikai tünettel jár, azonban pszichés hatásai sokkal súlyosabbak a hagyományos szereknél, (…) hatása olyan mértékben és gyorsasággal rombolja le a fogyasztók személyiségét és egészségét, hogy ebből a károsodásból nehezen lehet regenerálódni.”
A problémafelismerés és a beavatkozás lehetőségének szűkülése egyértelműen az általános iskola utolsó két évfolyamában tanuló, kifejezetten veszélyeztetett gyermekek irányába fordította a figyelmünket, ám itt egy újabb kihívással találkoztunk. A kihívás pedig mi magunk voltunk, hiszen a Police Cafékban jártas és felkészült szakmai közösség tagjai döntően nem rendelkeztek pedagógusi felkészültséggel. Tartottunk tőle, hogy nem leszünk képesek jól kezelni és mederben tartani a gyermekekkel folytatott beszélgetéseket.
Az akadályok leküzdése érdekében a mentorunkhoz fordultunk, és jelenléte garanciát jelentett a sikerre, mellyel – némi öniróniával – sokat tapasztalt önmagunkat is sikerült meglepnünk. A gyermekek körében az elmúlt másfél évben hat Police Cafét tartottunk, melyek közül kettőt dedikáltan a székhely város oktatási intézményeiben tanuló, roma származásúaknak, mégpedig a helyi roma közösség kezdeményezésére. A helyszín a kiskunhalasi Rostás László Közösségi Ház volt. A Diák Police Cafék során számtalan szívszorító gyermeksorssal, sok esetben elhanyagolással, érzelmi nélkülözéssel, önkárosítással, szerhasználattal találkoztunk, ami nem egyszer eredményezett hosszú csendeket a tapasztalatok összegzésekor (a Café módszertanban: harvesting) még a tapasztalt témagazdák körében is.
Különösen fontosnak tartom kiemelni, hogy a prevenció megszokott módja (Ne drogozz!) helyett a gyermekek körében folytatott Police Cafékon az értékekre összpontosítunk, amelyektől megfosztja a fogyasztókat a szerhasználat (család, baráti és párkapcsolatok, bizalom, egzisztencia, általános jövőkép), és csak marginális szerep jut a szerek tárgyszerű ismertetésének. Ehhez leginkább a módszer járul hozzá, hiszen páratlan lehetőséget kínál egy-egy téma kisebb körökben történő mélyebb, személyesebb megvitatására.
Nem gondolom, hogy kész a mű. Dílerek működnek a városainkban, akik harminc ezüstért eladják a közösségeik jövőjét. A rendőrség feladata világos és kétirányú: folyamatos, megalkuvást nem ismerő fellépés a terjesztőkkel szemben és szünet nélküli párbeszéd a közösségeinkkel, különösen a benne nevelkedő gyermekekkel. Ez utóbbi céljainkhoz remek módszert kaptunk a Police Café formájában, melynek köszönhetően létrejött egy, a megelőzés és különösen a gyermekek megmentése irányában elkötelezett közösség. Vallom, hogy ez lehet az első és legfontosabb lépés a megoldás felé vezető úton.
Az eltelt négy év tapasztalatai alapján különösen ajánlom e módszert szervezetek társadalmi beágyazottságának erősítésére, tényleges problémák mélyebb feltárására, de legalább ennyire alkalmasnak tartom szervezetfejlesztési célokra is, különösen kezdő vezetők részére. Hiszen az egyes témák megvitatása során, egy csésze kávé vagy tea és esetleg némi frissen sült pogácsa mellett folytatott beszélgetések szükségképpen feloldják a résztvevők – érzelmi és szakmai – gátlásait, és őszinte, nyílt párbeszédre teremtenek lehetőséget, amely a kommunikáció alapvető szabályának megfelelően kétirányú. És most érkeztünk el a módszer egyik legnagyobb előnyéhez, a kétirányúsághoz. Ezen azt értem, hogy nem csak a meggyőzésre alkalmas, bár kétségtelenül arra is, hiszen kifejezetten otthonos közegben – amelynek megteremtése a szervező feladata, és jól felfogott érdeke – személyes jelenlét mellett, vendéglátóként sokkal könnyebb megértetni és elfogadtatni egy álláspontot, mint egy telefonbeszélgetés során. De legalább ennyire fontosnak ítélem a másik irányt, hiszen lehetőségünk nyílik akkor és ott jelen lenni, az érintettekre fókuszálni, ami magában hordozza a mélyebb megértés és a meggyőzés lehetőségét is. Mindez végső soron elvezethet egy jobb együttműködéshez.
Végezetül egy idézet az egyik Roma Diák Cafénk vendégétől, aki hitetlenkedve fogadta a rendőröket, hiszen 14 évesen nem szokott hozzá, hogy bárki is kíváncsi a véleményére:
- Maguk tényleg azért jöttek ide, hogy velünk beszélgessenek? – kérdezte.
- Tényleg! – hangzott a válasz.
A kezdeti kávémérgezés ellenére így lettem én a (rendőr)kávé szerelmese.
