Jövőálló rendészet – innovatív szervezetfejlesztő Police Café Helvécián
(Fotó: Hürkecz Zoltán BMRFK Sajtó)
Megyei szinten az országban az első szervezetfejlesztő Police Café zajlott ma Bács-Kiskun vármegyében. Nem átlagos vállalkozás harminckét rendészeti szakembert összeültetni, és öt órán keresztül hagyni őket beszélgetni hivatásról, emberségről, szakmáról és igen, a problémákról is – a lokálistól a globálisig. De van, akinek ehhez is van bátorsága. Persze kell hozzá egy kis finom terelgetés. Még jó, hogy az erre vállalkozó vezető tudta, hogy ilyesmire mindig kapható vagyok. Így lehettem magam is részese ennek a nagyon izgalmas kísérletnek.
***
Múlt héten először fordult elő, hogy az országban egyszerre két Police Café is nyitva volt két különböző városban. Magam nyilván csak az egyikben lehettem jelen, de virtuálisan a másik társasághoz is kapcsolódtam. Épp egy hét telt el azóta, és 2023. február 23-án ismét dupla rendőrkávéra voltam „hivatalos”. Míg baranyai rendőreim civil vendégeikkel a sásdi Közösségi Házban ülték körül az asztalokat, hogy lezárják a járási sorozatot, addig én Helvécián a Bács-Kiskun vármegyei rendőrfőkapitány rendészeti helyettesének vendégszeretetét élveztem.
Nem akármilyen vállalkozásba fogott ugyanis Vaslóczki Ferenc. Kezdeményezőkészsége persze nem lep meg, sőt, azt kell mondanom, akkor okozott volna csalódást, ha vezetői szerepváltását nem mindjárt valami innovációval kezdi. De nem olyan fából faragták őt. 2015-ös kiskunhalasi kapitányi megbízásának elején kapóra jött neki, hogy az őszi balatonföldvári szél egy konferencián összesodorta őt egykori tanárnőjével. A Police Caféról szóló lelkes előadásomat hallva az újdonsült vezető mindjárt arra gondolt, hogy ha Rendőrkávéházba invitálja a városka biztonságért felelős embereit, hamarabb megismerkedhet és értelmes párbeszédbe elegyedhet velük. A tanárnő helyeselt, és szervezkedni kezdtek. Így esett, hogy a következő nyáron megtanulták a módszert, és megrendeztük az első három Bács megyei Police Cafét. Feri azóta is lelkes Café-kapitány. Aki nem hiszi, annak talán egy írásos bizonyíték elég meggyőző lehet.
Most, hogy vezetői készségeit immár megyei szinten is megméretheti, nem feledvén, mi és ki segített neki a stratégiai tervezést újszerű mederbe terelni és ott is tartani, ismét előadta ötletét Café Katának, aki szíves-örömest állt rendelkezésére. És nagyon reméli, hogy ami a mai rendészeti értekezlet helyett rendezett belső szervezetfejlesztési Police Cafén történt Helvécián, hathatós segítségnek számít ezúttal is.
Ahogy én láttam és tapasztaltam, a rendhagyó beszélgetés mind műfajában, mind pedig ehhez illő hangulatában is inspiráló volt a résztvevőknek. Ilyen módon átbeszélni egy komplett felsővezető-váltás nyomán szükségszerűen felmerülő rendészeti elképzeléseket, irányokat ugyanis még senkinek nem jutott eszébe. Az előkészítés hetekkel a rendezvény előtt kezdődött. Először is az igazgató az érintett résztvevőktől előre bekérte a felvethető szempontokat, kérdéseket, meglátásokat. Majd szintetizálta őket, és feldolgozható terjedelmű részkérdésekre bontotta. Emellett nyilván megvoltak és vannak a maga – és persze a főkapitányával is egyeztetett – elképzelései. Mert azt gyorsan hozzáteszem, hogy az ő jóváhagyása nélkül egy ilyen léptékű és főleg műfajú munkamegbeszélés nem lenne megvalósítható.
(Fotó: Hürkecz Zoltán BMRFK Sajtó)
De szerencsére Gulyás Zsolt főkapitánynak nem kellett elmagyarázni, hogyan működik a Rendőrkávéház, hiszen a módszer őshazájának számító Baranyából került át ide. Ilyen az, amikor nem kell döngetni a kapukat, nyílnak azok maguktól, még akkor is, ha csak résnyire. Mert azért ez a fajta tervezési módszer egyelőre még csak prototípus idehaza.
(Fotó: Hürkecz Zoltán, BMRFK Sajtó)
Én persze most is bizakodó vagyok, s remélem, hogy ha ez bejön, talán máskor is bevetik. Bács megyében ehhez talán már nem is fogok kelleni. Ha meg más tájékon is kedvet kapnak hozzá, csak szóljanak, készséggel moderálom a szakmai ötletbörzét. Egyrészt mint messziről jött ember, függetlenebbül tehetem, mint az, aki az egészet „hivatalból” kezdeményezi. Másik előnyöm, hogy rendőr sem vagyok, így hát szakmai elfogultsággal, „szakbarbársággal” se lehet vádolni. Ugyanakkor viszont immár három évtizedet eltöltve és jócskán megmerítkezve a rendőrségi szubkultúrában, annyira talán beszélem a nyelvüket, hogy segítsek nekik egymással is jobban szót érteni. Harmadrészt annak az igencsak maszkulin világnak és a hozzá tartozó hierarchikus kommunikációs stílusnak sem tesz rosszat a kissé lazább, ráadásul nemcsak a helyi viszonyok közt, de az országos rendszerben is tájékozódni és gondolkodni képes rendészettudományos-tanárnős gondoskodás.
A komoly rendészeti vezetőknek nem kellett hozzá túl sok idő, hogy a kötetlennek tűnő, de jól keretezett kávéházi beszélgetésben a hatékony problémafeltárásban, -elemzésben és a helyi megoldások keresésében is előrébb jussanak. Az öt asztal mellett, öt résztéma mentén zajló ötórás, harminckét résztvevős élénk eszmecsere lehetővé tette, hogy alaposan átrágjuk, hogy a vármegye tapasztalt és ambiciózus szakemberei miben látják a jövőálló rendészet lényegét. A témagazdák személye is garancia volt a minőségre. A még 2016-ban kiképzett és sokat próbált csapattagok – Tartott Zsolt és Gama-Kovács Gábor – mellé új emberként Vándor Tamás, Forgács Attila és Juhász Gábor csatlakozott. A szigorú tanárnő-moderátortól jeles osztályzatot kaptak, de látszott, hogy az efféle kommunikáció nekik is bejött.
A helvéciai Petőfi Sándor Művelődési Otthon és Könyvtár kellemes és vendégszerető légköre csak fokozta az alkotókedvet. A polgármesternek köszönet a helyért és az ellátásért.
A főkapitány is eljött. És nemcsak megnyitotta és bezárta a Cafét, de mindegyik asztalhoz odalátogatott, majd végül az egyórás összegzést is meghallgatta és kommentálta is. Azt hiszem, maga sem gondolta, hogy ennyi minden és ilyen strukturáltan elhangzik. A feldolgozott témák persze túlmutattak a megyehatárokon, de azért igyekeztek a résztvevők mégis csak a saját szűkebb lokalitásukban gondolkodni. Nagyon komoly értékdeklaráció történt, amelynek jegyében a legfontosabbtól, az egyes embertől indulva jutottunk el a globalitásig. Ember és technológia – a legnagyobb értékeink; Egészségmegőrzés; Hivatás és/vagy munkahely? – generációs különbségek; Szolgálunk és védünk ma – a jelenkor társadalmi elvárásai; Globális kihívások – helyi válaszok. Ezeken a területeken cikáztak ide-oda, majd álltak össze mégis csak rendszerré a gondolatok, tapasztalatok, vélemények, igények, ötletek, megint szinte megállíthatatlanul. Sok az az öt óra, és fárasztó a menet, mégis gyorsan elszaladt, de a kapott élmény és a sok-sok összefogott információ talán megérte a fáradságot. Főleg, ha egyik-másik megfogalmazott igénynek foganatja is lesz. És én hiszem, hogy lesz, hogy lehet.
Persze, persze, tudom, az örök optimista, aki vagyok… De miért is ne lenne okom a bizakodásra, ha ilyen szakemberekkel dolgozhatok? Ez a harminckét rendőr által megélt több évszázadnyi tapasztalat nem maradhat kihasználatlanul. És ha a játékba hozatalukhoz Police Café kell, hát legyen. Végtére is a világkávéházat szervezetfejlesztésre találta ki Juanita Brown…
Én mindenesetre nagyon köszönöm ezt a számomra is új és megtisztelő lehetőséget. Az elhangzott és kitűzött célok sikeres és hatékony közös megvalósítását kívánom a bács-kiskuni rendészeknek. A folytatásra pedig kíváncsi vagyok.
