SZ.Ö.R.P. & Café Kiskunfélegyházán

 

Szörp? Igen, az, de nem olyan. Sűrűnek sűrű, de nem annyira édes. Viszont komoly, nagyon is. SZ – mint szociális. Ö – mint összehangolás. R – mint rendőrség. És P – mint pedagógia. A Café az Café, és még mindig Police. A komoly téma pedig a gyermekvédelmi jelzőrendszer…

 

***

 

Amilyen csendes és nyugodt volt a január, úgy tűnik, olyan hangos a február, pláne farsang idején. Legalábbis a Police Café háza táján igencsak mozgalmas a szezon. És földrajzilag is izgalmas a kép. 2023. január 31-éhez képest picivel több, mint két héten belül Tatától Komáromig https://policecafe.hu/generaciok-rendorkavehaza-palyaorientacios-police-cafe-komaromban/ jutottam. Onnan még aznap – legalábbis képeslapok által, virtuálisan – Baranyába. Itt a helyiek a Komló – Pécsvárad – Sásd útvonalon már-már (Police) Café to Go üzemmódban tudták csak megtartani kissé összetorlódó rendezvényeiket. Nagyobb baju(n)k azonban ne legyen!

Közben nekem a fővárosban egy áldozatvédelmi szervezetfejlesztő Rendőrkávéházban https://policecafe.hu/aldozatvedelmi-szervezetfejleszto-cafe-az-aldozatok-vilagnapjan/ akadt moderátori teendőm. Másnap, 2023. február 23-án pedig már Bács-Kiskunba siettem, két városba is. A módszerben szintén igencsak éllovas – immár rendészeti rendőrfőkapitány-helyettes – egykori kiskunhalasi kapitány Helvécián https://policecafe.hu/2243-2/ igyekezett forrón tartani a rendőrkávét, na meg a kollégái lelkesedését, hogy minél előbb odaérjek hozzájuk a „Jövőálló rendészetről” ötletelni. 2023. február 24-én pedig Rekedt Grétivel dolgozhattam – újra és újra nagy örömmel – Kiskunfélegyházán.

Igen, újra és újra, mert ez már az ötödik alkalom, hogy a Police Café módszertanát alkalmazzák a félegyháziak, még akkor is, ha az egyik ilyen rendezvényt a célcsoportra és a témagazdákra aktualizálva Youth Tea Morningra https://policecafe.hu/police-cafe-extra-34-police-cafe-kepeslap-kiskunfelegyhazarol/ nevezték át – jogosan és nagy örömömre. Ebből is látszik, hogy Grétiék nemcsak hívei az efféle párbeszédnek, de mesterei is. 2017-ben és 2021-ben az idősekről, 2020-ban és 2022-ben pedig a fiatalokról beszélgettek. Évről évre generációk váltják egymást a Rendőrkávéházaikban, hiszen egyik célcsoport esetén se csak róluk, hanem őket bevonva velük is beszélgetnek.

Ezúttal konkrétan a gyermekvédelmi jelzőrendszer helyzetének – és valljuk be, problémáinak, elakadásainak – feltárása volt a cél. Mégpedig három érintetti kör szakembereit és a kihagyhatatlan fiatalokat akarták egy – pontosabban három – asztalhoz ültetni, hogy jussanak végre közös nevezőre néhány alapvető kérdésben. A kávéház vendégeit Seres Anita, a Kiskunfélegyházi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának vezetője köszöntötte, aki a mai napon maga is másodszor élhette át a Police Café módszere általi információgyűjtés “jótékony hatásait”.

A jelzőrendszer SZociális oldalához tartozó téma képviselője Bódis László, a Kiskunfélegyházi Járási Hivatal Hatósági és Gyámügyi Osztályának vezetője volt. Ő már gyakorlott témagazdának számít Félegyházán, s most is szívesen vállalta ezt a szerepet. Alapos, pontos, csendes, szelíd, de tettre kész ember lévén rengeteget serénykedik a gyermekvédelem terén. Sok kellene belőle!

Lépten-nyomon elhangzik, és mindenki tudja, hogy Összehangolni a jelzőrendszeri tagok tevékenységét csakis úgy lehet, ha az abba tartozó felek hajlandóak és képesek is partnerként tekinteni egymásra. De hogyan lehet ezt elérni? Nem titok: mi hiszünk abban, hogy az ilyesfajta nyílt, szókimondó, szigorú keretek között folyó, mégis kellemes hangulatú szakmaközi konzultációk is közelebb visznek az együttműködés javításához.

Ezt az összefogási szándékot és egyúttal a Rendőrségi szempontokat Bozóné Soós Marianna próbálta érzékeltetni a civilekkel. A gyermekek sérelmére elkövetett cselekményekkel a legtöbb dolga nyilván a rendőrségnek van, ezért természetes, hogy a rendőrök szeretnék tudni, pontosan mit várnak tőlük a jelzőrendszer tagjai. Ők ugyanis már nem tolhatják tovább a tudomásukra jutott ügyeket, de hiába tudják és teszik is a dolgukat a hivatalos (büntető)eljárásban, ha a folyamatban részt vevő többi partner nem elég aktív. De az ő segítségével járták körül azt a kérdést is, hogy milyen az elég jó jelzés. Mert hiába a sok és bármilyen jó szándékú jelzőrendszeri tag, ha nem elég hatékony az általuk végzett helyzetfeltáró tevékenység. Talán azért sem, mert nem tudják, mit és hogyan és kinek és mikor kellene jelezniük. Sajnos még mindig rengeteg az információhiányon alapuló félreértés ezen a téren is, amiből ma talán sikerült tisztázni néhányat.

A folyamat hivatalos szereplői közül utoljára hagytam a Pedagógusokat, de nem azért, mert szerepük harmadlagos. Ugyanolyan fontosak, mert itt nincs rangsor, se verseny, hiszen mindannyiunk felelőssége egyforma – kellene, hogy legyen. És ugyanez igaz a célra is, ami mindenekelőtt a gyermekek védelme. Ez pedig a család utáni legnagyobb szocializációs színtéren, az oktatásban történhetne. A kihívás még akkor is óriási, ha az iskola jól funkcionál, hiszen a családban bármilyen formában sérülő gyermeket az intézményrendszernek kellene valahogyan kompenzálnia, gyógyítania. Ám ha a tanulásra és nevelésre létrehozott és fenntartott intézmény maga is diszfunkcionálisan „működik”, nem hogy ezt nem lehet elvárni tőle, de ennél kevesebbet se. Hogy például ott a gyermek legalább jól érezze magát, és ne menekülni akarjon onnan. Többek között azért, mert ott sem kap mást, csak bántást, „enyhébb esetben csak” társaitól, súlyosabb esetben pedig „tanáraitól” is. Az idézőjelek szándékosak… Tudom, súlyos szavak, de sajnos van mögöttük elég tapasztalat, saját is – családilag. Nemcsak hatvan év előttről, de minapi is. Hogy kinek mi számít fájdalmasnak, bántásnak, megalázónak, kirekesztőnek, demotiválónak egy olyan folyamatban, aminek a világ legcsodálatosabb dolgának kellene lennie – a tanulásról beszélek! –, az nagyon egyedi. De hogy ennek a veszélye még a tanulásra szolgáló intézményekben, ráadásul a szakemberek részéről is fennáll, hát, arra nincsenek szavak. A kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola lelkes igazgatója, Dinnyés-Kis Zsuzsanna ezt a nehéz témát igyekezett a lehető legfinomabb csomagolásban feldolgozni, amiért nem irigyeltem őt, viszont minden tiszteletem azért, hogy vállalta és sikerült neki. Hiteles volt minden szava, gesztusa.

A Police Caféban felszolgált kávé és pogácsa mellé bőségesen jutott tehát átgondolni való is mindenkinek. A téma egyáltalán nem könnyű és édes, viszont tömény, ezért oldani kell. Ennyiben passzol hozzá a fentebb különböző színekkel kiemelt kezdőbetűkből összeolvasható szörp szó mint metafora. Sok közös gondolkodással és beszélgetéssel; az egymástól távolinak tűnő nézőpontok közelítésével; a szétaprózott lépéseknél nagyobb hatékonysággal kecsegtető együttes cselekvéssel a gyermekvédelmi jelzőrendszer felrázható, azaz fejleszthető lenne. Ez a SZ.Ö.R.P. & Café üzenete. 2019-ben Nógrád megyében már egyszer szerveztünk ennek a gondolatnak a mentén néhány Police Cafét https://policecafe.hu/szer-mentes-sz-o-r-p-cafe-salgotarjanban/,  és most elért a szavunk Bács-Kiskunba is.

Egy pillanatra visszatérve a leltárhoz: hét Rendőrkávéház egy farsangi szezon alatt nem rossz eredmény, azt hiszem. És hol van még a tavasz?

Bár nem panaszkodom, a tavaszi szél vizet árasztott, Mátyás jeget tört február 24-én. És a népies kitételek nem véletlenek, nemcsak a farsangi hagyományok miatt. A házigazda Rekedt Gréti ugyanis kifejezetten művésze a prevenciónak. Kortárs színjátszóival egyre több helyen ismerkedhetnek meg országszerte is. Mindig szívöröm találkozni velük, és fantasztikus látni, ahogyan irányítójuk, mentoruk nemcsak elhintette köztük, de tartósan rájuk is ragasztotta a közösségformáló (játék)szenvedélyt. Lassacskán szinte önjárók lesznek, s ennek így is kell lennie, hiszen az igazi pedagógusok erre hajtanak. És Gréti az, a javából.

Neki pedig hamarosan más dolga akad: 2023. március 1-jétől a Bács-Kiskun Vármegyei Bűnmegelőzési Tanács titkári teendői kerülnek értő kezeibe. Így kicsit kilépve a lokalitás szűkebb köreiből a bűnmegelőzés ügyét remélhetőleg nagyobb színtérre, még magasabb fokra is viheti-emelheti.

Ezúton kívánok ehhez neki egészséget, rengeteg örömöt és annyi eszközt és lehetőséget, amennyit csak lehet! És nagyon boldog vagyok, hogy vele dolgozhatok!