Budavári Árpád: Nem csak kávéházi bölcsesség – Molnár (Café) Kata: Police Café módszertani kézikönyvének könyvajánlója. Belügyi Szemle, 71(9), 1671–1676. o.

Talán furcsa, de most nem egy könyvet, hanem egy könyvajánlót ajánlok. Ráadásul olyat, amelyet nem is én írtam. Viszont a könyvet, amelyikről az ajánló szól, én jegyzem. Csak elsőre bonyolult a képlet, de ha a tisztelt olvasó itt nem dobja félre morogva ezt a szöveget, akkor ígérem, hogy mindjárt minden világos lesz.

***

Talán furcsa, de most nem egy könyvet, hanem egy könyvajánlót https://ojs.mtak.hu/index.php/belugyiszemle/article/view/12579/10283 ajánlok. Ráadásul olyat, amelyet nem is én írtam. Viszont a könyvet, amelyikről az ajánló szól, én jegyzem. Csak elsőre bonyolult a képlet, de ha a tisztelt olvasó itt nem dobja félre morogva ezt a szöveget, akkor ígérem, hogy mindjárt minden világos lesz.

A szálak úgy érnek össze és ezúttal körbe is, ha először is felidézem: 2021 nyarán megjelent a Police Café módszertani kézikönyvem. Akkor – szokás szerint – hírt is adtam róla, és a Zuglói Közbiztonsági non-profit Kft. jóvoltából könyvbemutatót is https://policecafe.hu/police-cafe-extra-30-rendhagyo-konyvbemutato/ tudtunk neki tartani. Az erről készült stúdióbeszélgetés https://www.youtube.com/watch?v=XFwnsyJPXQY&ab_channel=zuglotv a világhálón is hozzáférhető.

A könyvben található receptet – ahogyan akkor reméltem – azóta egyre többen olvassák és használják. És ez után a recenzió után hátha még többen kedvet kapnak ahhoz, hogy megismerjék a jó rendőrkávé készítésének fogásait. A Rendőrkávéházak száma azóta ugyanis 32-vel szaporodott, és ezen az őszön a tempó csak fokozódik. Hiába, a függőség függőség.

De hogy a rendőrkávéról való leszokásra miért nem biztatok senkit, annak miértjét ezúttal szerencsére nem tőlem fogják hallani, hanem olyas valakitől, aki egyszerre több nézőpontból tud rátekinteni a módszerre. Ezek révén pedig véleménye elég hitelesnek mondható.

Akiről szó van, Budavári Árpád r. ezredes, jelenleg (ismét) Dunaújváros kapitánya. Negyed százada gyakorló és tapasztalt rendőr, ebből tizenöt éve vezető, ötödik éve doktori hallgatóm, aki történetesen disszertációja megvédésének kapujában áll. Mivel személye hamarosan ismét híradásom tárgya lesz, most nem is mondanék róla többet. Beszéljenek helyette a módszertani kézikönyvet bemutató és méltató sorai, amelyekért részemről megilletődött köszönet jár. Különösen az ajánló szövegének utolsó két bekezdése miatt:

„Az ismertetett módszertani kézikönyvet és magát a módszert minden rendőrnek és civilnek ajánlom, aki nem rest szembesülni egy-egy település/kerület vagy kisebb közösség közbiztonságra fókuszáló kollektív bölcsességével, nyitott arra, hogy véleményét elmondja és másokét meghallgassa, az így gyarapított tudását pedig a közbiztonság és a közösség javára fordítsa. A Police Café nem csupán merít a közösségből, de tesz is érte azzal, hogy növeli a közös ügyeink iránti elköteleződést.

Mindezt magam nem csupán a könyv olvasása után gondolom így. Voltam már Café-vendég, előadó és témagazda is. Hosszú ideje tanúja vagyok a folyamatnak, amelyben a módszer elhivatott gondozása Molnár Katalint Café Katává változtatta. Elszántságát, kitartását látva az irokéz indiánok bölcsessége jut eszembe, akik szerint a legnagyobb tölgyfák tetejére kétféleképpen lehet feljutni. Az egyik módja, ha felcsimpaszkodunk az alsó ágra, és ügyes mozdulatokkal teljes erőbedobással felküzdjük magunkat a csúcsig. Vagy úgy is lehet, hogy fogunk egy makkot, amit az erdőben találtunk, elültetjük, ráülünk és elkezdjük magunk alatt locsolni. Kata ez utóbbit választotta. Elültette és kitartóan locsolja, amíg ki nem sudárodik alatta a fa. Pedig nem is indián, de ez egészen biztosan nem is szükséges, hiszen amije van, az épp elég: tudás, kitartás, szenvedély. És egy író kéz.”