Számoljunk! BÚÉK 2023!
Ha már év végi leltár, hát számoljunk! Ebben az évben – ezzel a mostanival együtt – kereken 60 blogbejegyzés született. Ez nem tűnik annyira soknak, hiszen volt már 90 körül is ez a szám, de nem is a mennyiség a lényeg, hanem azoknak a történéseknek, élményeknek a minősége, amelyek helyet kértek maguknak írásban is. Arra pedig 2022-ben sem lehet panaszom.
Az év legfőképpen az alkotás jegyében telt. Ez persze nem újdonság, régóta így megy ez, de azért utólag visszanézve még engem is meglep, mennyit szövegeltem. Miközben nyakig benne vagyok, nem is gondolok másra, csak arra, hogy írni mennyire jó. Persze az eredményt látni és kézbe fogni is öröm.
Kezdem a számomra legnagyobb hírrel: az idei termés három könyv. Júniusban a Gál Erikával és Oláh-Paulon Lászlóval közösen jegyzett Kutatói Rendőrkávéház? Avagy a közös biztonság, a bűnmegelőzés meg a tudomány című tanulmánykötetünk jelent meg. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában tartott 2022. június 23-i könyvbemutató fantasztikus élmény volt. Nemcsak nekem: az esemény Zsolt Pétert is vendégírásra ihlette.
Szeptemberben ugyanő már saját könyvbemutatójának is örülhetett, hiszen az egyetem tematikus csatornáján vele és Klotz Péterrel folytatott több mint egy évnyi blogolásunk szerkesztett változatát Integritás – a láthatatlan védelem címmel elektronikus könyvben adta ki az egyetem. A szeptember 15-i kellemes könyvbemutatónkról a Péterek a Nem digitális vendégnaplómban is beszámoltak. Sőt, a rendezvényről készült felvétel a YouTube-on is látható.
A karácsony idén is blogkönyvet hozott. December 20-án, egy évvel a 4D könyvem megjelenése után konferáltam fel Az első száz Rendőrkávéház – Police Café blogkönyv 3. részét. Ez a boldogság netovábbja, hiszen a módszer nyolc és fél évvel ezelőtti születése után a századik Rendőrkávéházat volt alkalmam megnyitni, amiről még később írok. Ez a kerek szám adott nyilvánvalóan jó apropót a harmadik blogkönyv megszületésének is.
A társszerzőkkel való írást harminc éve űzöm. Különösen szívesen alkotok Uricska Ernával, akivel márciusban a Tanulás 4D-ben. Diskurzus a digitális didaktikai diverzitásról című tanulmányunk jelent meg.
Április 1-jén – egyáltalán nem tréfából – a komáromi Selye János Egyetem vírusnyelvészeti szimpóziumán szerepeltünk. Az előadásból készült tanulmány hamarosan olvasható lesz.
Május végén Az angol nyelvű járványszótár létrehozása szerzői és szerkesztői szemmel című tanulmányunk jött ki, egy év várakozás után. Ez volt az ötödik közös munkánk. Ha már a cikkben az angol covidszótárról van szó, akkor hadd éljek egy járvány idején keletkezett kifejezéssel: ez igazi minimony (’mini’+’ceremony’) volt. De az ünneplésnek nem volt vége, mert a december is jól indult: hosszabb hallgatás után Erna újra kölcsönkérte a vendégnapló oldalait. Nem is akármilyen örömhírekkel töltötte meg a sorokat, hiszen a 2018-as médiakönyvemről magyar, angol, sőt lengyel nyelven jelentek meg recenziói. Ez aztán a nemzetközi reputáció! És jövőre se fogunk unatkozni…
Zsolt Péterrel is nagyon szeretek dolgozni. Még 2021 májusában egy konferencián a 2020 őszi közös egyetemi kurzusunk végén készült kutatásunkról beszéltünk. Idén áprilisban megjelent az ebből készült kutatási beszámolónk.
Májusban a szlovákiai Eruditio – Educatio című folyóirat közölte egy összefoglaló tanulmányomat a rendészeti pályaorientáció magyarországi helyzetéről.
Az október egy tanszéki ötös szerzőségű tanulmányt hozott a Belügyi Szemlében A magatartástudomány helye és a kompetenciafejlesztés lehetőségei a rendészeti felsőoktatásban címmel.
December elején pedig a Mácsár Gábor könyvéről szóló recenzióm Magyar Rendészetben való megjelenéséről adhattam hírt. Azt hiszem, egy év alatt három könyv és hat tanulmány megjelenése valóban megelégedettségre adhat okot.
A bűnmegelőzés régi szívügyem. Ezért is volt szép nap április hetedike, amikor a Pest megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya megrendezte az első Prevenciós Pikniket, amelynek kivitelezésében nyakig benne lehettem. Fővárosi kedves rendőreim pedig a bűnmegelőzés napjára, április 12-ére időzítették a Bűnmegelőzési Expónak keresztelt eseményüket, ahol együtt ünnepelhettem velük. Május 3-án Pilisszentkeresztről hozott Police Café képeslapot az elektronikus posta, ahol az iskolaőröket Police Café módszertannal képezte az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának kedves előadója. Schiller Zsuzsinak, Czéder Andinak és Fehér Tündének ezúton is köszönet!
Mint ahogy a Nem digitális naplóm vendégszerzőinek is. Az idei első saját bejegyzésem a Mester Szabadegyetem január utolsó hétvégéjén tartott összejöveteléről szólt, amelyre a most éppen legihletettebb résztvevő, Srágli Iza “ellenírása” volt a válasz.
Aztán áprilisban következett a Szolgálati Agarak istápolója, egyben kedves mestertanítványom, Hajnal Kornél, aki szerintem soha nem gondolta volna, hogy egyszer a nyilvánosságnak fog írni. De szelíd csellel bizony rávettem, és nem bánta meg.
Májusban sikerült tollvégre kapni Zsigmond Csabát, aki módszertani szárnypróbálgatásairól számolt be vendégnaplójában.
Júniusban Magasvári Adriennt üdvözölhettem újfent, aki kedves pénzügyi nyomozó vendéghallgatóiról írt. Neki egyébként szépen zárult az év: decemberben ledoktorált, amihez itt is gratulálok. Ha már a sikeres pénzügyőröknél tartunk: szeptember másodika szívörömöt hozott. Első doktoranduszom, Suba Laci sikeresen megvédte disszertációját, és ebbéli örömét megosztotta a vendégnapló olvasóival is.
Különösen kedves vendégírás volt számomra Gál Erikáé októberben, aki A rendészettudomány múltja és jövője című konferencián tartott előadásáról számolt be, amelyben közös témánkról, a Police Caféról, mint lehetséges tudományos kutatási módszerről beszélt. Erikával is nagyon termékeny volt ez az évünk, és remélem, ez jövőre csak fokozódni fog. Mert tervünk van bőven…
2021 karácsonyán megjelent 4D című könyvem hatásából idénre is bőven jutott: a reklámlehetőségek majdnem zavarba ejtő sokaságát kaptam. Először februárban a kari oktatás-módszertani továbbképzés keretében; aztán márciusban egy tréneri műhelyben beszélhettem róla. Februárban és márciusban az egyetem egy nyomtatott és egy online interjúban és egy riportműsorban is bemutatta a kötetet, aminek rettentően örültem.
Két kollégám, Fekete Márti és Hlavacska Gergő is kötélnek álltak: a szeptember 15-i tanszéki szakmai workshopjukról a vendégnapló lapjain számoltak be.
Az év utolsó vendégszerzője Lajer Sándor volt, akinek régi vágya teljesült azzal, hogy órát tarthatott az egyetemen.
Az új tanév első napjaiban egy kis módszertani felvértezettséggel láthattam el előbb kari kollégáimat, majd az egyetemi tanévnyitó kreatív konferencia hallgatóságát.
Szeptemberben a kaposvári kormányablak munkatársait , novemberben pedig a felújított Déri utca csőszeit győzködtem sikerrel az ügyfél központú kommunikáció szépségeiről. Mind a kettő nagyszerű élmény volt.
2022. november 22-én volt kétéves a Digitális Naplóm, de idén szeptemberben már annak is egy éve, hogy nem digitális kistestvére megszületett.
A Kreatív Tanulás Osztály idén elindított módszertani teadélutánjának november 30-án lehettem vendége, ami megtiszteltetés volt számomra. Érdekes egybeesés, hogy ott is az egyik kedvenc témámról, a számonkérésről, értékelésről beszélgettünk kollégáimmal, és ugyanerről írtam le sajátos elképzelésemet december elején a naplómban.
Police Cafékat is szép számmal rendeztünk idén. Február 16-án a rendészeti pályaorientáció témájával Komárom kezdte, majd április 21-én Tata, szeptember 7-én pedig Dorog folytatta a sort. Komárom-Esztergom megye szeretne felzárkózni a Police Cafék rendezésében, amire jövőre jó esélyük van. Én szurkolok nekik!
Rekedt Gréti és kis csapata február 25-én Kiskunfélegyházán Youth Tea Morning álnéven tartott Police Cafét, ahonnan szívmelengető képeslapot küldtek.
Május 9-én újra Pécsre vitt az utam, ahol Police Café képzést tartottam. Szép egybeesés volt, hogy éppen a róla szóló blogbejegyzés lett az 500.
Józsefvárosban sem tétlenkedtünk. A Fókusz Közösségi Tér már a második Police Cafénak adott otthont május 24-én.
Az első Deák Diák Rendőrkávéházat június 14-én tartottuk. Az Orczy kerti nyári önkormányzati gyerektábor nebulóival pedig augusztusban beszélgettünk. Szeptember 16-án a Deák Diák iskola két végzős osztályát foglalkoztattuk. Idén egyébként véget ért a többször is meghosszabbított Magdolna–Orczy Projekt. Érdekes, hogy kétszer is lezártuk: először március 2-án nyilvánosan-hivatalosan, másodszor pedig szeptember 29-én a közreműködő rendészekkel – részemről bevallottan nem kis nosztalgiával.
Az ősz a Police Café portyák jegyében telt. Szeptember 6-án Pátyon; október 13-án Pécsen – örömömre ismét a Zsolnay Negyedben – kávéztunk. Novemberben Baranyából Police Café képeslapokat kaptam: 8-án Szigetváron, 15-én Szentlőrincen, 22-én Mohácson, 24-én pedig Bólyban rendezett Cafét a Baranya Megyei Bűnmegelőzési Tanács és a megyei rendőr-főkapitányság Kommunikációs és Megelőzési Osztálya.
November 29. nagy nap volt: ekkor érkezett el a 100. Police Café, amelyet Siklóson tortával ünnepeltünk.
Zuglóban sikerült összehozni egy olyan egész napos rendezvényt, ahol találkozhattak egymással azok a szakemberek, akik saját tapasztalatból tudják: rendőrként is lehet másképpen (is) közeledni a civilekhez, és velük együtt vigyázni közös biztonságunkra. Az e téren létező helyi megoldások néhány nemzetközi és magyarországi példájának bemutatása volt a célja a 2022. október 19-én a Zuglói Civil Házban megtartott I. Vándor Workshopnak.
Szeptember 15-én szép munkám volt: a Papyrus Hungária Zrt. munkatársaival egy belső szervezetfejlesztési folyamat keretében ismertethettem meg a Café módszert.
Nem túl gyakran engedek betekintést az életembe, bár ez az egész blogolás végül is elég átlátszóan arról szól. Ebben az évben több közvetlen okom volt a magán jellegűnek tűnő érzelemnyilvánításra. Kedves volt tanítványom, Szilágyi Zoli halálhíre szíven ütött. Február 16-án ugyanis utolsó szolgálatába szólították, s azóta az égi csapaterőt növeli.
Másnap, február 17-én 30 éves munkaviszonyom alkalmából köszöntöttek az egyetemen. Ez nem volt nagy meglepetés, de az a töménytelen mennyiségű kedves gratuláció, amit ennek mentén a tanítványoktól, kollégáktól, barátoktól kaptam, elmondhatatlanul megható volt.
Szépen és biztatóan látszott indulni az idei tavaszom, mert úgy tűnt, megtaláltam a remény magjait. De talán túl korán örültem nekik, mert sajnos nem keltek ki. Mindenesetre Joyce DiDonato budapesti koncertje felejthetetlenné tette a márciust, és a remény reményét azért még őrizgetem.
Pandora nyomába szegődött az a tündér, akitől egy szép ajándékot kaptam júniusban.
Júliusban viszont mindössze egyetlen bejegyezés született, de az annál súlyosabb. Jeligéje talán ez lehetne: Isten veled, Dunakeszi!
Szeptember 21-én a 35. érettségi találkozó adott ürügyet egy jó kis nosztalgiaírásra, talán osztálytársaim megelégedésére is.
Ez az év oly sokaknak hozott fájdalmat, bánatot, reménytelenséget, hogy amikor novemberben egy reménnyel kapcsolatos kísérletről olvastam egy közösségi oldalon, a benne rejlő manipuláció annyira felbosszantott, hogy nem bírtam magamban tartani a véleményemet.
December 16-a fájdalmas emléket idézett fel bennem is. Akkor volt két éve, hogy itt hagyott minket Kozáry Andrea. De igazsága – bár ő maga ennek már nem örülhetett – végül nemcsak erkölcsileg, de jogilag is győzedelmeskedett. Muszáj volt megírnom neki.
Mindent összevetve 2022 hozott hideget is, meleget is – a szónak minden értelmében. A világ forrong, kint válság, drámák, viszály. Nincs más esély, csak az, hogy magunkban teremtsünk harmóniát. Azt kívánom, hogy az új esztendőben találja meg, aki kitartóan és hittel keresi! Én továbbra is ezt gyakorolom. Ezzel búcsúzom ettől a számomra izgalmas és gazdag évtől, és boldog 2023-at mindenkinek!
