Szenvedélyes oktatók + mániákus kutatók = érdeklődő hallgatók
Kedves kollégámtól, Suba Lászlótól, a Vám- és Pénzügyőri Tanszék oktatójától jött az ötlet, hogy az alábbi rendezvényhez közöm legyen.
Régóta ismerjük egymást, évekig minden nap találkoztunk a folyosón, ahová egymással szemben nyílt az irodánk. Udvarias köszönésekből beszélgetés, majd szoros munkakapcsolat lett: három éve doktoranduszommá vált. Örömmel fogadtam, nemcsak választott kutatási témája – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kommunikációja –, hanem a munkához való megbízható, igényes hozzáállása, humánus értékrendje miatt is. S ha még kétségem lett volna, végképp meggyőzött, hogy az átolvasásra elküldött első szövege úgy volt tökéletes, ahogy volt. Ez a nyelvi lektor ritka, ezért különleges öröme. De nemcsak íráskészsége, hanem szóbeli megnyilvánulásai, beszédtechnikája is átlagon felüli. Lehet is, hiszen mint megtudtam, újságírónak tanult, sőt, azon utolsó mohikánok egyike, aki még mikrofonengedéllyel büszkélkedhet.
Szóval mindaz, amiről most beszámolok, részben Laci miatt van. Mióta a NAV kommunikációját kutatja, természetesen sokat beszélgetünk a szakemberek hatékony munkavégzéshez szükséges készségeiről is. Tanárként mindketten szenvedélyesen elkötelezettek vagyunk ez ügyben. A Vám- és Pénzügyőri Tanszékkel közös céljaink között szerepel, hogy a hallgatókat ne csak az ún. szakmai tantárgyak által, hanem a rendészeti kommunikációs tréningeken is a munkájuk során várható szituációk kihívásaira segítsünk felkészíteni. Régóta foglalkozom vámos hallgatókkal, s ebben a félévben is dolgoztam mindkét harmadéves szakasszal. Házi dolgozataikban most is sok érdekes, saját tapasztalatból származó élménnyel és értő, önreflektív elemzéssel örvendeztettek meg.
A végzősöknek nem nehéz kedvet csinálni a saját kommunikációs készségeik fejlesztéséhez, csak sajnos kevés az ehhez rendelkezésre álló idő és eszköz. Ezért minden alkalmat meg kell ragadni, hogy még több segítséget adhassunk nekik ehhez.
Pár hete beszélgettünk Lacival, s említette, hogy a Vám- és Pénzügyőri Tanszék „Rejtélyek és rejtekhelyek” címmel, 2016. november 29-én délután TDK-műhelyt tart. A szervezők – Szabó Andrea tanszékvezető és Ficskovszky Ágnes TDK vezető oktató – három remek szakembert hívnak vendégségbe Röszkéről, Záhonyból és a Liszt Ferenc Repülőtérről. Mindhárman tisztában vannak a munkájuk során alkalmazott kommunikációs technikák, praktikák jelentőségével. Ha már itt vannak, a szakmai történeteiket talán erre is ki lehetne hegyezni… És itt jöttem a képbe…
Azaz hogy előbb egy rendhagyó és humoros bevezető a Monty Python-tól. A tanárnős moderációval zajló kétórás előadást és beszélgetést nyugodtan nevezhetjük egy kibővített kommunikációs órának. Jó volt látni az érdeklődve és értőn figyelő, ismerős diákarcokat. Jó volt megtapasztalni, hogy a látottakat-hallottakat össze tudták kötni a pár hete gyakorolt, akkor talán kicsit elvontnak tűnő tanulnivalókhoz. A három, alkalom szülte segédtanár – Csáki Jenő Csaba, Kovács Zsolt és Navratil László – önkéntelenül is a kezünkre játszott, hiszen remek előadói készségük katedrára volna való. Navratil Lacit tavaly nyáron a reptéren munka közben is volt szerencsém látni. Igazolhatom, hogy amit itt most előadott, az nem csak a DEMO-változat volt.
Mindhárman másfél-két évtizede gyakorolják a szakmát, s amit ők hárman nem tudnak róla, az talán nincs is. Legalábbis joggal lehetett ez a benyomása annak, aki hallgatta őket. Mániákus kutatók. A tiltott tárgyak, eszközök, áruk országba történő behozatalát megelőzendő és megakadályozandó, kockázatot elemeznek, figyelnek, kutatnak, lefülelnek, lefoglalnak és elfognak. Mindhárman imádják a munkájukat, a naponta változó és fejlődő csempészési módok leleplezését. Szeretnek túljárni a csempészek eszén és apró jelekből rájönni, hol lehet – szó szerint – fogást találni az illegális dolgokat rejtő „ügyfeleken”. Maximalisták, elkötelezettek, szenvedélyesek, s ez igaz nemcsak a professzionálisan végzett munkájukra, hanem, mint hallhattuk, arra is, ahogyan beszélnek róla. Az évek alatt felgyülemlett esetek képes élménybeszámolóvá váltak, a három szakember élő példatárrá, s az izgalmas téma szinte magába szippantotta a hallgatóságot. Ám nemcsak hallgatni lehetett őket, hanem a beszélgetős műfajnak köszönhetően kérdezni is tőlük. Ha az idő nem ilyen korlátos – mindössze két óra állt rendelkezésünkre –, akkor a nappali és levelező tagozatos diákok haza se engedték volna az előadókat. Jó lenne sok ilyen fórum, ahol a pályakezdők kíváncsiságát fokozni képes, valóság szagú információk hangozhatnak el. Ahol értelmet nyer a tanulás, tapintható a tapasztalat, s talán átörökíthető a szakmaszeretet. A tudományos diákköri aktivitásnak ugyanis ez is feladata lenne.
Az egyetem honlapján is olvasható volt egy kis híradás erről az izgalmas délutánról: Rejtélyek és rejtekhelyek
Az érdeklődésre való tekintettel folytatás következik. Tavasszal egy újabb fórumot tervezünk, de hosszabb időtartamban, és még interaktívabb módon, hogy a tanulás még elmélyültebb és élményszerűbb legyen. A hogyanról majd akkor, hadd legyen meglepetés. A vendégek részben adottak, sőt, további jelöltjeink is vannak…
