Utazó vagyonvédelem
Egy komplex bűnmegelőzési program
2015. május 8-án Balassagyarmaton jártam. Ebben első hallásra nyilván nincs semmi különös. Nógrád megye sajátos hangulatú kisvárosa azonban tartogat kellemes meglepetéseket az ideérkezőnek, különösen akkor, ha egy érdekes szerepre kérik fel. Hívásra jöttem ezen a meleg tavaszi napon, mégpedig egy utazó program végállomására. A záró rendezvényen megrendezett vagyonvédelmi vetélkedő zsűrielnökének lenni volt kedves kötelességem, amelynek szívesen tettem eleget. Az Utazó vagyonvédelem című projekt a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Alosztálya szervezésében egy éve zajlik, s ezen a napon ért véget. Pontosabban remélhetőleg nem ért véget, csak egy szakaszának záró akkordját láthattuk, élhettük és izgulhattuk végig mindannyian, akik részesei voltunk.
Magáról a programról még akkor értesültem, amikor kitalálója, Medve Judit körülbelül egy évvel ezelőtt egy pályázati lehetőségre lévén figyelmes, végiggondolta, s a tervet meg is írta egy tudományos pályaműben, amellyel 2. helyezést ért el. A tanulmány néhány hónap múlva meg is jelent a Magyar Rendészet 2015/1. számában, ajánlom bűnmegelőzés iránt érdeklődő olvasóim figyelmébe.
A tanulmány azt a kérdést vizsgálta, persze akkor még csak elméletben, hogy mitől hatékony egy bűnmegelőzési program, egyáltalán, hogyan néz ki manapság a bűnmegelőzés helyzete Magyarországon. A szerző e téren szerzett csaknem két évtizedes tapasztalata, illetve a nevezett projekt tervének bemutatása volt a kiindulópont.
Azóta nemcsak hogy sok idő eltelt, de kitelt a projekt futamideje is. Immár az eredményekről is be tudunk számolni, legalábbis részben és szubjektíven. Erről szól ez a rövid írás. Hosszabban és objektívebben pedig egy újabb tanulmány, egy kisebb kutatás terve lebeg a szemünk előtt a projektgazdával, de erről megint csak később. Elnézést azoktól, akiknek már néha elege van az ígérgetésből, a halogatásból. De egyrészt nem szándékos, valahogyan magától értetődően lett folytatásos blog abból az ötletből, amelyik épp most hároméves: 2012. május 31-én került ide az első írás, azóta egymásba érnek és egymásból következnek a történések, az élmények, amelyeket itt megosztok. Másrészt viszont szándékos: mivel rövid a műfaj, ki kell porcióznom az információkat. Állítólag a jóból is megárt a sok, bár én ezzel folyton vitatkozom. Ha már ígéretek, jut eszembe: épp az előző bejegyzésben tartottam be egyet, hogy nehogy azt hihesse bárki is, hogy az az előtti élmény(pedagógiai) beszámoló csak mese volt, habbal…
Tehát Balassagyarmat, vetélkedő. Aki az 1980-as, 90-es években a Magyar Televízión nőtt föl, tudhatja, micsoda korszaka volt az a vetélkedőknek. Egy kicsit ezek hangulatát idézte föl ez a záró rendezvény, csak a kamerák kereszttüzét nélkülöztük. Ez nem is baj, mert nem a kirakatrendezésen volt a hangsúly. Sokkal fontosabb volt, ami a résztvevőkben és köztük történt. A projekt egyrészt a résztvevők prevenciós szemléletmódját szerette volna (ki)alakítani. Másrészt olyan technikai, praktikus tudást, információkat átadni, amelyek segítségével megtanulhatnak jobban vigyázni magukra és értékeikre. Illetve egymásra. Ez pedig már a résztvevők közötti kapcsolatok minőségére van kihatással. Ha a programsorozatban részt vevő civileknél elérjük, hogy ne csak arra várjanak, hogy a rendőrség vigyázzon rájuk, hanem ők maguk is tegyenek meg mindent a saját biztonságukért, akkor egy óriási lépéssel sikerül közelebb hozni egymáshoz a társadalom e két egymástól még mindig túlságosan elszigetelt rétegét. A rendőri szakma megtépázott presztízsét éppen a bűnmegelőzésen keresztül egyértelműen kommunikálható segítő, szolgáltató attitűd és szerep segíthet helyreállítani. Ennek volt egy kivételesen meggyőző és hatékony példája az Utazó vagyonvédelem című sorozat.
A vagyonvédelem a bűnmegelőzésnek – különösen az ezzel kapcsolatos problémákkal küzdő településeken – kiemelt területe. Sokszor kifejezetten saját óvatlanságunk áll a hátterében annak, hogy otthonunkba besurrannak, betörnek, vagyontárgyainkat, értékeinket eltulajdonítják, nemcsak bosszúságot, de komoly anyagi károkat is okozva. A célközönség a teljes lakosság, a gyerekektől az idősekig, hiszen minden generációnak meg kell tanulnia vigyázni magára és egymásra is. Háromfős csapatok indulhattak a kvízkérdéseket és érdekes feladatokat feldolgozó vetélkedőn: egy gyerek, egy felnőtt és egy nagyszülő, de nem kellett, hogy a valóságban is egy családot alkossanak. Összesen 12 Nógrád megyei csapat indult, a projektben részt vevő települések képviseletében.
Az Utazó vagyonvédelem fókuszába állított megelőzendő bűncselekmények elsősorban a lopás körébe tartoznak. A felvilágosítás egyrészt tehát szükségszerűen a technikai eszközökre koncentrál, de ez önmagában kevés lenne. Emellett a tulajdonosok elővigyázatos viselkedésének szükségességére is felhívja a figyelmet. Ettől is komplex a program.
Külön értékes hozadéka a nyilvános vetélkedő műfajának, hogy nemcsak magukat a versenyzőket aktivizálja. Ugyanis a versengés nézőközönség előtt zajlik, kávéház jelleggel berendezett asztaloknál ülnek a csapatok, a meghívott vendégek és a csapatoknak szurkoló kísérők kivetítőn követhetik a kérdéseket, ők maguk is megtippelhetik a válaszokat, hallhatják a helyes megfejtéseket, eközben nemcsak tanulhatnak, ismételhetik, összegezhetik, ellenőrizhetik a korábban tanultakat, de jól szórakozhatnak is. Vagyis több szinten hat a kommunikáció, ami így az eredményt megsokszorozza és hatékonyabbá teszi.
De ez a műfaj komplex attól is, hogy a versenyzőknek nemcsak a tudásukat, az emlékezetüket mozgatja meg, hanem az együttműködési készségüket, ügyességüket és gyorsaságukat is próbára teszi.
Az összegyűjtött pontszámok alapján szoros eredmények születtek, s persze a győztes településnek talán kicsivel nagyobb taps járt, de mindenki gazdagabban távozott: a kapott tudás és közösségi élmény mellett egy-egy ajándékcsomaggal.
A zsűrinek egy pillanatig sem volt ideje unatkozni. A feladatok javítása folyamatosan zajlott, és mire az utolsó kérdés pontjait is összeszámoltuk, szinte megszületett a végeredmény, nem kellett rá órákig várni. A vetélkedő után a projekt történetét, egyes állomásait, eredményeit bemutató szükséges prezentáció az izgatott várakozást érdeklődésbe fordította, hiszen arról szólt, ami a jelen lévő települések lakosságát a legközelebbről érinti: róluk magukról. Közben a jelen lévő versenyző gyerekeknek újabb lehetőségük volt rajzban kifejezni, mit tanultak, mit gondolnak a bűnmegelőzésről. Az ösztönzés az volt, hogy a fél óra alatt készülő rajzokat a messzebbről érkező vendégeknek adhatják ajándékba. S valóban, zsűrielnökként én is őrzök egy kedves rajzot azóta is. A féléves programsorozat zárásaként elhangzó szakmai értékelések – a projektvezetőé és a projektet támogató NBT elnökéé – ily módon egyetlen résztvevő számára sem váltak unalmassá, felületessé. Annál is inkább, mert a versenyző csapatok számára mégiscsak legizgalmasabb momentum, az eredményhirdetés csak ez után következett.
Egy gondosan megtervezett és jól felépített, differenciált, professzionálisan kivitelezett, ugyanakkor szórakoztató, tehát komplex és ebből következően hatékony bűnmegelőzési projektnek lehettem tanúja, sőt, még messziről jőve is részese. Azt kívánom, hogy a megálmodói, megvalósítói és a támogatói is úgy ítéljék meg, hogy érdemes folytatni, és nem csak Nógrád megyében!
