A zene világnapján…
Wagner & Bősze
Bősze Ádám: Nagy zenészek, nagy szerelmek, 2019. szeptember 25. – Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont
# wagner – ez a felirat segít az érkezőnek odatalálni a különleges előadóterem bejáratához. Rendhagyó útjelző tábla a kora őszi alkonyatban, de hamar értelmet nyer. A modernitás és a hagyomány találkozása jellemzi – minden szempontból – ezt az estet.
A mester zenéjének szeretete felkeltette bennem az érdeklődést élete iránt is. Nemrég írtam arról, hogy az augusztusi nyaralásom idején faltam az életrajzát. Így nem csoda, hogy az éppen ennek olvasása közben a Facebookon hirdetett zenetörténeti sorozatra azonnal lecsaptam. Ráadásul kedvenc zenei műsorvezetőm, Bősze Ádám jegyzi a nagy zeneszerzők szerelmeiről indított, havonta egyszer három órában tartandó előadásokat, és nem is akárhol.
A helyszínről még sose hallottam. A neve is különleges: Lóvasút. És valóban az. A Hegyvidéki Önkormányzat által csodálatosan felújított egykori végállomásból Kulturális és Rendezvényközpont lett. Az intézmény régi pompájában várja a látogatókat. A kívülről hagyományos épület modern, letisztult, tágas és élénk belső tereket kapott. És nagyon fontos funkciót: Buda nem túl nagy számú kulturális színtereinek egy újabb fontos állomása lett. Szó szerint.
A műsorvezető készülődik, toporog, mintha kicsit izgulna. Könyveibe, jegyzeteibe merülve ül a visszafogottan elegáns, pasztell színű füles fotelben, amivel a piros tornacipő – farmer – kockás ing lazasága kicsit ugyan ellentmondásban látszik lenni, de majd látjuk: ez is illik az egész estéhez.
Wagner zenéje komoly dolog – legalábbis ezt sugallják a vele kapcsolatos elvárások és megszokások. Azonban ma nem Wagner zenéjéről lesz szó, hanem a szerelmeiről. Az előadó, a komolyságában is könnyed és humoros Bősze Ádám a szellem eleganciáját választja a külsőségek helyett. És az egész nagyon jó így, ahogy van.
Előre közli, hogy nem a zenéről, hanem a zeneszerzőről, annak is a magánéletéről – egészen konkrétan a szerelmeiről – lesz szó, így hát színtiszta bulvár, ami következik. Kétszer is elmondja: mindez nem helyettesíti Wagner zenéjét! Nem mintha ezt a Wagner zenéje iránt nyilvánvalóan rajongó közönség előtt bizonygatni kellene. Persze, máris derülünk ezen az első poénon.
A választott témának sajátos megvilágítást ad, hogy Bősze a nők felől vizsgálja a történteket. Ahogyan Wagner a nőkhöz, a szerelemhez, a párkapcsolathoz, a házassághoz, a gyerekekhez viszonyult, az korántsem nevezhető nagyvonalúnak. Nem kifejezetten a harmónia és a boldogság sugárzik a bemutatott életrajzból. De szinte enyhítő körülményt jelent az a mély empátia, amellyel az előadó beavatja a hallgatóságot az intim részletekbe.
Bőszét különben általában is a tapintat, a felkészültség lenyűgöző alapossága, a finom humor, a kedélyes könnyedség jellemzi. Valahányszor hallom (a Bartók Rádió egyik legjobb műsorvezetője), vagy látom (komolyzenei fesztiválok előszeretettel alkalmazott műsorközlője), mindig meg kell állapítanom: amit ő tud, azt kevesen képesek utána csinálni. Az, hogy két lábon járó zenei lexikon, természetes, hiszen zenei antikváriumot működtet, de stílusa is utánozhatatlan: lendületes, fantáziadús mesemondó. A fejében fél könyvtárnyi zeneirodalom, és még a hangjából is árad a muzsika, ami nem csoda, hiszen benne él. Szerintem az ébrenléti óráinak 90%-át a zene tölti ki.
Zenebolond barátnőmmel megint megállapítjuk, hogy jó helyen vagyunk, sőt, leszünk is, mert itt és most eldöntjük: minden hónapban jövünk, és hallgatjuk Bőszét és mindazt, amit okosan összehord a híres zeneszerzők szerelmeiről.
Sokan úgy vannak vele, hogy a művészeknek inkább csak a műveit akarják élvezni, és nem kíváncsiak az életükre. Engem viszont érdekel, hogyan, milyen körülmények között, miféle hatásokra születtek az utókor által csodált remekművek. És bizony sokszor kiderül, hogy a történetek telis-teli vannak illúzióromboló részletekkel – miként Wagner szerelmi élete is. De valahogy egészen jól tudom magam függetleníteni ezektől a tényektől, és úgy tekinteni rájuk, mint érdekes adalékokra. Igyekszem nem ítélkezni, hanem felhasználni a hallottakat arra, amire valók: hogy segítsenek jobban érteni, miből, miért keletkezett és állt össze éppen az az életmű, ami.
Kíváncsian várom tehát a sorozat többi alkalmának főszereplőit. Hónapról hónapra sorban Mendelssohnt, Puccinit, Mozartot, Wolfot, Schumannt, Brittent, Lisztet, Mahlert és Beethovent. Így aztán csak kibírjuk jövő júniusig…
–
