Nyelvi lektorálás… húúúúú…
III. Mit csinál a nyelvi lektor? És mit lehet ezen szeretni?
Annak, hogy elkezdtem itt nyilvánosan is gondolkodni a nyelvi lektorálásról, az az oka, hogy sokszor találkozom az ezzel kapcsolatos fogalomzavarral. Ideje hát tisztázni néhány dolgot. Mit is csinál a nyelvi lektor? Megpróbáltam összeszedni.
Olvas. Aprólékosan, szigorú szemmel. Áttekint, értelmez, megkérdőjelez. Előrelapoz, visszakeres, ellenőriz. Hivatalból értetlenkedik, kételkedik, gyanakszik. Gondolkodik, figyel, megbizonyosodik. Alakít, formál, javít. Elvesz, lekanyarít, kivág, kihúz, rövidít. Beilleszt, hozzátesz, kiegészít, toldoz, foltoz, átfogalmaz. Jobbít, szépít, kerekít.
Vagyis bíbelődik a szöveggel, s ezernyi olyan aprómunkát elvégez, amit a szerző nem. Mert nem tud. Mivel ő írta a szöveget, már szinte azt látja a papíron, amit mondani (írni) akart, és nem azt, ami valójában oda van írva. Vagyis nem veszi észre a hibákat, a logikai bakugrásokat, az elütéseket. Márpedig ilyenek akadnak. A szerző el-elszundikál, miközben a kis gonosz betűkeverő, gondolatgabalyító és szövegrontó manók nem alszanak. A nyelvi lektor viszont egészen jóban van ezekkel a manókkal. Játszik, incselkedik velük, kergeti, cserélgeti, elűzi őket. Jó móka ez. Már persze annak, aki szereti…
