Nyelvi lektorálás… húúúúú…
II. Mi fán terem a nyelvi lektor?
A budapesti bölcsészkar magyar szakát még el sem végezve, 1992 januárjában mentem el egy kellemes állásinterjúra (életemben akkor először és eleddig utoljára) a Rendőrtiszti Főiskolára, amiről addig azt sem tudtam, hogy létezik. Egy másik jelölttel szemben engem vettek föl, s a következő hónap közepétől próbaidővel nyelvi lektorként kezdtem dolgozni. A diplomám kézhezvételének napján pedig marasztaltak, s kineveztek. Az egész első “főnökömnek”, Szakács Gábornak köszönhető, és köszönöm is neki azóta, ha csak alkalmam van rá. Afféle nyomdai előkészítő tevékenységet végeztem, mindezt egy jó ideig otthonról: vittem-hoztam a paksamétákat, s ahogy kényelmes volt, úgy haladtam velük. Tollal, nyomtatott kéziratokban dolgoztam. Majd egy mostohább, de szerencsére igen rövid időszakban az intézmény házi nyomdájának szó szerinti előszobájában, akkor már számítógépen.
Vagy 15 éven át olvastam és javítgattam, pontosítgattam, szépítgettem kollégáim rövidebb-hosszabb írásműveit a tanulmánytól a disszertációig, a tantárgyi tematikáktól a tankönyvig, a házirendtől az intézmény akkreditációs dokumentációjáig. Így ismertem meg – tolláról is – sok kollégámat, ami egyben nagyon jó életiskolának is bizonyult.
Eközben már másik irodám lett, s 1996-ban a Társadalomtudományi Tanszék tanársegédjeként elkezdtem oktatni is. Nyelvi lektori munkámat továbbra is igényelték, megbecsülték, tanácsaimra hallgattak, sokan megkerestek, megkérdeztek, már nemcsak hivatalból.
Hosszú éveken át a Rendőrtiszti Főiskola eleinte szárnyait próbálgató, majd egyre tudományosabb igényű folyóiratának, a Főiskolai Figyelőnek és kis ideig a Magyar Rendészetnek is olvasószerkesztője voltam. Itt már nemcsak egyre több főiskolai kollégával, de az akkor fellendülőben lévő magyar rendészettudomány jeles művelőivel is megismerkedhettem, sokszor nemcsak a szövegeiken keresztül, hanem személyesen is. Szép korszak volt, szerettem.
Aztán mint minden, ez is véget ért. Főállású nyelvi lektorból alkalmi megbízásokra dolgozó, egyéni vállalkozást vivő szövegolvasó lettem. Néhány igényesebb kollégám írásbeli megmérettetéseinek egy-egy fontos állomásán azóta is afféle nyelvi kalauzként használ. Megtisztelő, hogy adnak a szavamra. Majd 2012 májusában jött ez a honlap, s immár ismeretlen emberek, nemcsak, sőt szinte egyáltalán nem rendészeti szaknyelven írt szövegeikkel keresnek meg, s én kapacitásomtól függően örömmel vállalok mindenféle tartalmú és műfajú szöveget. A reklám szórólaptól a regényig. És még mindig szeretem.
