Nem digitális vendégnaplók 17. rész – Ki mentorál kit?
Szakács Éduát még gyerekkorából ismerem. A naplómnak elárulhatom, hogy nagyon kedves kapocs fűz hozzá, ami talán a vezetéknevéből ki is található. Igen, aki most Szakács Gáborra gondol, az jól teszi: apáról és lányáról van szó. És ha már családi kötelék: az alma meg a fája tipikus esetei ők. Ennek sokrétűségét nem fejtegetem, de az egyik összetevő most konkrétan nagyon idevaló, ezért meg is nevezem: a mindkettőjükre jellemző pedagógiai érzék. Ha az ilyesmit lehet örökölni, akkor bizonnyal ez történhetett. Ha szocializáció során sajátítható el, az eredmény ez esetben is ugyanaz.
Gábor a legelső munkahelyi vezetőm volt, és mint ilyen, egyben mentorom is. Én a mai napig így tekintek rá, amit ő mindig szerény mosollyal fogad. Az elmúlt évtizedekben sokat dolgoztunk együtt, és talán az ő nevében is mondhatom, hogy soha csalódást még nem okoztunk egymásnak. Vele tehát mindig biztosra megyünk. Éduával azonban ez volt az első közös munkánk. De mindjárt egy kétnapos co-trénerséggel kezdeni – bevallom, elég nagy bátorságra vall. Túl azon, hogy az ember valamelyest ismeri magát, ezért nem vállal akármit és akárkivel, azért ehhez a műfajhoz kell egy másik nélkülözhetetlen hozzávaló, amit úgy hívnak: bizalom.
Amikor ebben a projektben a csoportok kiosztásánál – mindkettőnktől függetlenül – egymás mellé osztottak be minket, nagyon örültem. Több okból is. Az egyik az említett régi ismeretség és kölcsönös szimpátia. A másik a kíváncsiságom: remek alkalom lesz ellenőrizni, hogy a sajátos családi „örökségre” vonatkozó feltételezésem valóságos-e. A harmadik pedig, hogy Édua már régóta foglalkozik tehetségmentorálással, és ennek a tananyagnak az átdolgozásában is részt vett. Vagyis a témát illetően támaszom, mentorom lehet. Hogy esetleg én is neki, azt akkor még csak reméltem.
Most, hogy túlvagyunk a dolgon, a magam részéről kijelentem: a várakozásom maximálisan teljesült. Nagyon jól éreztem magam a közös műhelyben, amit két napon át komfortosan berendeztünk a csoportunknak és magunknak is. Hogy ő mit gondol erről, azt legegyszerűbben úgy deríthetem ki, hogy – a felkészülés során tapasztalt és a folyamat közbeni gördülékeny együttműködésen, illetve a tréning végén egymásnak mondott köszöneten és az egyértelműen érzékelhető nyugodt derűn túl – megkérem, hogy egy kicsit bővebben is fejtse ki tapasztalatát, élményeit a Nem digitális napló oldalain.
Vagyis most a 2023. január 24–25-én az egyetem Közigazgatási Továbbképzési Intézetének egyik projektje keretében zajló közszolgálati vezetői tehetségmentorok tréningjének a kedves trénertárs szempontjából történő – számomra is meglepetésként készült – reflexiója következik.
***
Szakács Édua: Sallay–Regőczy
Kedves Naplóm! Hol is kezdjem? Talán itt jó lesz…
- január 23. hajnali 4 óra
CSATTT, BUMMM! A francba, a macska már megint akciózik… Meg kéne nézni… Dehogy kell! Ne is figyelj rá, csak aludj tovább… ANYAAAAA… ANYAAAAAA… Anyám! Még ez is. Oké, legyen. Gyors terepszemle, azután szundi.
(15 perccel később.) Macska rendben, gyerek rendben. Most már alhatsz… Egy bárány, két bárány, három bárány… Mit is fogsz ma csinálni? Négy bárány, öt bárány… Áh, mentor tréning! Az jó. Szeretem. Hat bárány, hét bárány… De párban, Katával. Az is jó? Persze. Katát is szeretem. És a duettet? Nyolc bárány, kilenc bárány, tíz bárány… Igazad van. Azt nem annyira. Inkább a szóló, mint a Sallay–Regőczy… Az nem az én műfajom. Tizenegy bárány, tizenkét bárány… Hülyeség. Mindent megbeszéltünk, tudom, mi fog történni. Bízom benne. Menni fog. Tizenöt bárány, ja nem is, tizenhárom bárány… De mi van, ha önállósítja magát? Tizennégy bárány… Ugyan, ő nem olyan. És mi van, ha te önállósítod magad? Tizenöt bárány… Jogos. Én tudok olyan lenni… Önkontroll, majd gyakorlom… Tizenhat bárány, tizenhét bárány… És mi van, ha olyat mond, amit te nem mondanál? Na és? Erről szól a partnerség, nem? De… Tizennyolc bárány… És mi van, ha nem hagyja, hogy elmondd, amit te akarsz? Hagyni fogja… És mi van, ha…. Befejezhetjük ezt a beszélgetést? Már csak 20 percem maradt! Oké. Legyen, ahogy akarod… Tizenkilenc bárány, húsz bárány…
Reggel 8 óra
Látod, időben érkezett. Megmondtam, hogy bízhatok benne. Oké, de azért várd csak ki a végét! És nézd, még a ruhánk is harmonizál. Szuper! A piros ruha valóban garancia arra, hogy semmi gond ne legyen… Ne légy cinikus! Nem áll jól neked. Inkább nézd meg, milyen felkészült. Kipreparált forgatókönyv, privát jegyzetek. Nyugodt és összeszedett. Igazad van. Jobb, ha te is összekapod magad. Nem lazázhatod el, most közösen viszitek a vásárra a bőrötöket… Vettem!
Figyelj! Szállingóznak az első fecskék… Annyira nem tűnnek lelkesnek. Valóban, de tudod, hogy ez majd változni fog… Remélem. Azon leszünk.
Délelőtt 9.30
Bemutatkozó kör. Kata zseniális. Észrevétlenül szövi a bizalom hálóját a csoportban. Nézd, máris oldódnak a feszült mosolyok, nyílnak az összezárt karok. Valóban. És mindezt úgy, hogy közben időben is jók vagytok. Mondtam, hogy kár aggódni… Belátom, talán mégis igazad volt… De most figyelj, hamarosan rajtad a sor. Oké.
Délelőtt 11.30
Lassan a délelőtti blokk végére érünk. Szerinted sikerült helyre rakni a programmal kapcsolatos célokat? Igen. Ne parázz már annyit… Úgy tűnik, egyre jobban értik, miért vannak itt. Persze… És nézd, egyre lelkesebbek! Tényleg. Jól haladunk. Örülök!
Délután 14.00
Mit gondolsz? Azt, hogy hasítunk! El se hiszem… Ilyen összhangot és ütemet rég nem éltem át. Észrevetted, hogy szinte percre pontosan tartjuk a forgatókönyvet, és közben semmilyen sürgető érzés nincs a csoportban? Sőt, folyamatosan mélyülnek el a célokban, a feladatokban, a módszerekben… Igen, látom. Olyan jó, hogy nem vagyok egyedül, hogy van kire támaszkodni… Egyetértek.
Este 17.00
Az első nap pipa. Alig várom, hogy elolvassam a záró üzeneteket. Na, csak ne siess annyira! Holnap is lesz nap… Tudom, de most már az is biztos, hogy Katával bármit megoldunk. Szerinted is? Szerintem is. Látszik az összhang, pedig nagyon más, mint te. Talán éppen ezért működik… Lehet.
- január 24. 8.00
Új nap, új kihívások… Ja, de milyen más ez, mint tegnap… Valóban, csak úgy buzog benned az energia! Pontosan. Alig várom a mai napot!
Délelőtt 10.00
Kata kezdeményezésére a csoporttagok a saját mentoraikról mesélnek. Hallod ezeket a sztorikat? Igen, de te ezt soha nem kérdezted volna meg… És milyen kár, hogy nem tettem volna meg. Szinte harapni lehet a levegőben az érzelmeket… Öröm, nosztalgia, bizalom, kitartás, én-erő, elmúlás… És te kire gondolsz? Inkább kikre. Olyan sokan vannak. Szerencsére. Lütyesz, Marcsi, Zsuzsa néni, Zsóka… Melyikről beszéljek? Majd érzed. Oké. És Kata? Ő róla fog beszélni. Tudom. De jó lenne, ha ő is hallaná. Soha nem hiszi el, hogy milyen hatással volt másokra. Majd elmondod neki. Igen, elmondom. Fontos, hogy tudja. És ne pityeregj. Ugyan, most azt is lehet. Igazad van. Most azt is lehet.
Délelőtt 11.00
Racionalizálni kéne… Ezt komolyan mondod? Most, amikor mindenki egy másik dimenzióban jár? Pont azért. Hozd vissza őket a földre. Nem vagyok biztos benne. Kell még az üzenetet a szájukba rágni? Légy önmagad, te megtennéd! Igazad van. Legyen.
Egész jól veszik. Na, ná! Hidd el, ez is kellett. Oké. Talán ezért megy ilyen jól. Pontosan. Kata fel tudja őket emelni, te meg készpénzre váltod, amit átéltek. Mindkettőre szükség van.
Délután 16.00
Búcsúzunk. A csapat motivált, értik, érzik és várják a programot. Siker! Igen, a kettőtök sikere! Pontosan! Ezt csak együtt tudtuk összehozni. Remélem, lesz még ilyen, mert mégiscsak kell az a Sallay–Regőczy…
