Nem digitális vendégnaplók 12. rész – Vendégnapló és könyvajánló. 2 in 1
Klotz Péter – Molnár Katalin – Zsolt Péter: Integritás – a láthatatlan védelem. Válogatott írások az etika és integritás elméletéből és gyakorlatából. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Közigazgatási Továbbképzési Intézet, Budapest, 2022.
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthető, hogy nem rossz az a (háromnegyed) év, amelyikre három könyvbemutató is esik – még akkor is, ha az elsőnek nem szenteltünk külön alkalmat, viszont 2022 telén-tavaszán háromszor is beszélhettem róla a nyilvánosság előtt. Sőt, immár négyszer – mert még most, a szeptember 1-jei tanévkezdés is a 4D kreatív bűvöletében telhetett.
A második, már valódi könyvbemutató a tanév végére jutott. 2022. június 23-án, különleges helyszínen, az Állambiztonsági Szolgálatok Országos Levéltárában gyűltek össze a „Tudományos Rendőrkávéház? Avagy a közös biztonság, a bűnmegelőzés meg a tudomány” című tanulmánykötetről beszélgetni vágyók.
És íme, itt a harmadik bemutatóról szóló híradás. A most szeptemberben megjelent kötet címében minden benne van. A főcímben a legfontosabb tézisünk. Valljuk ugyanis, hogy az integritás – láthatatlan védelem. Az alcímben pedig a műfaj és a kétféle megközelítés. Szeretjük a dolgoknak nemcsak a teoretikus, de a praktikus oldalát is megmutatni.
Két szerzőtársamhoz, Klotz Péterhez és Zsolt Péterhez, valamint szakmai lektorunkhoz, Domschitz Mátyáshoz közel tízéves szakmai kapcsolat, sok-sok közös gondolkodás, műhelymunka, tréning, tananyagfejlesztés, csupa kellemes, inspiráló élmény fűz. Nem véletlen, hogy együtt dolgoztunk ennek a kiadványnak a megszületésén. Igen jót beszélgettünk a könyvbemutatón is, amelyre 2022. szeptember 15-én az egyetem John Lukacs kávézójában került sor.
De miről is van szó? Az egyetemi honlap ProBono felületén futó „Integritás – a láthatatlan védelem” című tematikus csatornán 2020 októbere és 2022 januárja között megjelent blogbejegyzéseink válogatott, szerkesztett gyűjteményéről. Nagyon örülünk annak, hogy írásainknak méltó és maradandó keretet adhattunk. Hogy ez miért fontos, illetve hogy hogy sikerült a könyvbemutató, azt nem én szeretném elmondani, mert a kötet egyik szerzőjeként és szerkesztőjeként is duplán elfogult vagyok. A Nem digitális vendégnaplóba meghívtam hát a Pétereket. Következzenek az ő beszámolóik.
Zsolt Péter: Az írás szabadsága
Kedves Kata-napló! Zsúfolt egy csütörtök volt. Egész nap óráim voltak, este a nagy vihar után, mely a könyvbemutató alatt is csapkodta a fákat, még városvezetőkkel is találkoztam. Sokat készültem az óráimra, aztán otthon hagytam az összes előadásjegyzetemet. Gazdád is szívesen vette volna, ha legalább a közös kötetünk tartalomjegyzéke előttünk van a beszélgetés közben, de ezt se hoztam magammal. Így hát maradt a spontaneitás. Innen aztán vagy nagyon rosszul, vagy nagyon jól sikerülnek a dolgok.
A szépen terített asztal mögül – mely mint egy barikád, növelte volna a távolságot a közönségünk és köztünk – Kata előre tetette a székeket, így máris barátságosabb és komfortosabb lett a tér. Motivált és érdeklődő közönségünk tagjai közül sokan tudták, mi az az integritás, a mi feladatunk tehát csak az volt, hogy érdeklődést keltsünk a könyv iránt. Az Integritás tanácsadó szakirány hallgatói, akik velem jöttek és mentek, rögtön el is kezdték keresgélni az egyetem tárhelyén az elektronikusan megjelent kötetet. Ezt onnan tudom, hogy panaszkodtak, hogy nem találják a Tudástárat. A reklám tehát elérte a célját, de hogy a várakozásnak eleget tudunk-e tenni, az már egy másik történet.
A beszélgetésből – melyet kitűnő lektorunk celebrált – mindössze egy témakört fogok most kiemelni, a szabadság kérdését. Domschitz Mátyást mint az egyetemünk kötelékein kívül álló kutatót az érdekelte legjobban, hogy mennyire tudunk szabadon írni.
Válaszomban felidéztem a szocializmus egyik legrangosabb folyóiratának, a Valóságnak a szerkesztőségi elveit és kultúráját. A Valóság fölött a védernyőt a szerkesztőbizottságban Aczél György tartotta. Ő volt a kulturális miniszter, tőle származik a szocializmusban működő, ma is mindenkinek megtanított három T, azaz a tiltás, a tűrés és a támogatás. A Valóság a tűrt dolgok közé tartozott. Itt meg kell említenem egy saját belső megfigyelésemet is, amit nem sokan ismerhetnek, mert eddig keveseknek mondtam el. A Valóság igazán nagy műveltségű munkatársai és vezetői a hazai értelmiség krémjével tartottak kapcsolatot. Főleg reformer gondolkodásúakkal. Sajátos, igen lelkiismeretes szerkesztőségi elveket követtek, például mindenkinek el kellett olvasnia minden beérkező cikket, és meg kellett vitatni, mi legyen vele. Ma már ilyesmit sehol sem találunk. Büszkék voltak az autonómiájukra és arra az érdeklődésre, mely minden hónapban a megjelenő új számot kísérte. Alighanem joggal. Mégis a legbüszkébbek arra voltak, ha találkozhattak Aczél Györggyel. Ma ezt már integritást sértő értékrendnek tartanánk. Egy újságírótól, szerkesztőtől nem azt várjuk, hogy örüljön, ha egy politikushoz alkalmazkodhat. Vagy mégis? Nem tudom. Ha igen, nem sokat léptünk előre. Meggyőződésem viszont, hogy a mi kötetünk értékrendje nem az igazodás, hanem a szabadság, a szakmai lelkiismeretesség és a társadalmi elköteleződés értékhierarchiáját követi.
Annyiban mégis érdemes volt felemlegetnem a szocializmus időszakát, hogy még akkor is meg lehetett oldani, hogy szabadon szerkesszenek egy lapot. Egyrészt kellett hozzá egy védernyő, ez volt Aczél, másrészt volt a szerkesztőségnek akkor egy módszere: az összes tanulmány vonalas volt, egy azonban mindig kilógott a sorból. Tulajdonképpen mindenki azért az egyért olvasta. Említettem a bemutatón Hankiss Elemért, aki például megírhatta, hogy a szocialista rendszer miért hazug. Lényeges azonban, hogy nem ezt a kifejezést használta, azaz szakszerűen, kulturáltan, sohasem provokatívan fogalmazott. A többi cikk mind rendelkezett „vörös farokkal”. (Gazdád, Kata tanárosan megkérdezte a közönségtől, hogy tudják-e, mi az a vörös farok, de képzeld: tudták, bólogattak! Azért neked is elmondom: a cikkek elején és végén volt egy Lenin- vagy Marx-idézet. Hankisséiban sosem voltak ilyenek).
A mi kötetünkben ilyen ügyeskedésekre, mint a szocializmus napjaiban, nem volt szükség. Védernyőre, melyet az egyetem biztosít, illetve részünkről a civilizált fogalmazásra azonban ma is szükség van. A szabadság kérdésére, amely a könyvről szóló beszélgetés talán legkeményebbje és legfontosabbja volt, tehát ez a válaszom.
Klotz Péter: Kell egy könyv!
Kedves Kata-napló!
Nem tudom, hogy egy könyv élete mikor kezdődik el, de talán nem tévedek nagyot, ha ezt a könyvírás gondolatának megfogalmazására teszem. Blogunk életében a „Kell egy csapat!” felismerése után nem sokkal eljött a „Kell egy könyv!” gondolata is. Egy könyv, ami összefoglalja a gondolatainkat, a véleményünket, az érzéseinket, és amely megmarad az olvasóknak, az érdeklődőknek és nekünk. Talán egy kicsit magasztos a megfogalmazás, de egy digitális alapú blog esetében abszolút helytálló. Eltelik egy-két hét, és a korábbi bejegyzés már nem jelenik meg az első oldalon, már lejjebb kell görgetni azért, hogy hozzáférjünk. Egy fél évvel ezelőtti bejegyzés pedig – jóllehet fellelhető az Integritás – a láthatatlan védelem csatornán – már a múlt, rég túlléptünk rajta, mert jönnek az újabb és újabb impulzusok, a rácsodálkozni való hírek és fejlemények.
A felgyorsult világot nyilván nem tudjuk megváltoztatni (a csatorna keretében azért persze törekszünk egy kicsit jobbá és érthetőbbé tenni), de arra lehetőségünk van, hogy lelassítsuk a világot és egy könyv formájában visszatükrözzük az általunk érzékelt valóságot. Mint ahogy Zsolt Péter emlékeiben is megmaradt a több mint 30 évvel ezelőtti Valóság-szerkesztőség, az általunk készített kötettel is fennmaradnak a XXI. század harmadik évtizedének gondolatai az integritással, korrupciómegelőzéssel kapcsolatban. (Örök optimistaként pedig reménykedünk, hogy a későbbi korok emberei már csak szörnyülködéssel vegyes borzongással tekintenek vissza erre az ő szemükben sötét és barbár korszakra…)
A gondolat tehát megfogant és mi hárman gondosan ápoltuk és formáltuk mindaddig, amíg a virtuális térben testté nem lett. Sok közös gondolkodás és eszmecsere áll mögötte, amíg a hasonló, de meglehetősen szerteágazó gondolatokat sikerült összefésülni. Ebben Gazdádnak, Katának nyelvi lektorként és szerkesztőként kiemelkedő érdemei vannak. Ahogy a kötet formálódott, úgy lett számomra világossá, hogy az integritás nem csak láthatatlan, de mindenhol jelen van. Megléte vagy hiánya átszövi mindennapi életünket a futballpályától az egészségügyön át a nemzetközi és hazai politikáig. Ezt a szövetet mi a blog keretében elkezdtük formálni és láthatóvá tenni. Egy igazi patchwork lett belőle, amely remélhetőleg nem csak minket gyönyörködtet. A kötet tehát megszületett, a könyvbemutatóval útjára engedtük, hadd élje az életét immár önállóan, a szerzők gondoskodó figyelmétől kísérve.
***
Az ajánlott kötet letölthető innen.
