Speciális témában kapott Police Café módszertani felkészítést több mint 40 rendőr két nap alatt. Ami elárulható, hogy az apropó a 2023. október 2-án Kaposváron útjára induló, két hónap alatt lebonyolítandó, minden megyére kiterjedő, tehát országos Roma Police Café sorozat. Café Kata egyszerre örül, de azért izgul is…

***

2023. szeptember 25–26-a a Police Café történetébe meglehetősen emlékezetes dátumként fog bevonulni. Hogy miért gondolom ezt, azt már a címben is igyekeztem jelezni. A két nap alatt az ország valamennyi vármegyéjéből érkező két-két rendőr részesült ugyanis módszertani képzésben. Az eddig ilyen módon felkészített kollégák száma ezzel 280 körülire emelkedett.

Bár a partneri párbeszédet professzionálisan űző rendőrökből sose elég, azért ez a számbeli gyarapodás az akkreditált képzés 2016-os indulása óta mégis csak büszkeségre ad okot. De a képző és moderátor inkább az örömöt hangsúlyozza, amit afölött érez, hogy a biztonságos és élhető közösségekért folytatott rendőr–civil párbeszédnek ezt a technikáját most az egész országra sikerülhet kiterjeszteni.

Mert a képzés apropója különleges: 2023. október 2-án Kaposváron indul az a valamennyi vármegyében megszervezendő Roma Police Café sorozat, amelynek közvetlen előzménye a 2023. május 11-én Bács-Kiskunban megrendezett első egész megyére kiterjedő rendezvény volt. https://policecafe.hu/a-masodik-roma-police-cafe-kiskunhalason/

Persze az ötletgazdák már komoly tapasztalattal a hátuk mögött vágtak bele a dologba. A 2016. április 20-ai első kiskunhalasi rendezvény https://policecafe.hu/police-cafe-halas/ óta sok és sokféle célcsoporttal kávéznak az ottani kollégák. Az első rendőr–roma találkozót is Kiskunhalason tartottuk 2018. december 6-án https://policecafe.hu/police-cafe-extra-22-mikulas-napi-police-cafe-kepeslapok/.

Már az is nagy sikert aratott, de a második annyira tetszett a meghívottaknak és a házigazdáknak is, hogy mindkét irányból hírét vitték. Mégpedig fölfelé, azaz döntéshozói szintekre. Alig telt el néhány hét, és egyszer csak azon kaptuk magunkat Oláh-Paulon Lászlóval, az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának vezetőjével, hogy felkértek minket: készítsük elő egy lehetséges országos Roma Police Café sorozat szakmai háttéranyagát. Hozzá is fogtunk lelkesen, s nyár derekán, a legnagyobb hőség kellős közepén ki is gondoltuk, hogyan kezdjük majd megtanítani a forró rendőrkávé elkészítését annak a néhány megyének, akik úgy gondolják, ezzel a módszerrel kívánják megszólítani a területükön élő cigány közösségeiket. Igazán ráérünk, nekünk nem sietős a dolog – gondoltuk. Hiszen ahogy a Police Café alapelvei előírják, a legrosszabb, ha sürgetjük, kötelezővé tesszük és tematikailag uniformizáljuk a Rendőrkávéházakat. Nos, sikerült mindhármat megszegni egy füst alatt. Mert szép az elmélet, de a gyakorlat nem ritkán felülírja azt. Különösen akkor, ha a gyakorlattól távol történik a döntéshozatal.

Éppen így esett, hiszen miniszteriális és országos rendőr-főkapitánysági szintről jött az utasítás, hogy a Roma Police Cafét bizony még idén ősszel, október 1. és november 30. között minden megyében meg kell szervezni. Ha már így alakult, próbáljuk meglátni a helyzet előnyös oldalait. Mert vannak ilyenek is. Először is a tény, hogy egyáltalán megmozdulhat valami a rendőrök és a cigányok közötti kommunikáció terén, sőt, talán egy elég jó módszer segíthet ennek moderálásában, mindenképpen ígéretes. Másodszor: a rendőri szervezés elég frappáns kereteket biztosít ahhoz, hogy jó irányba terelődjön a közös gondolkodás.

Ha nem bízzuk a véletlenre a találkozások résztvevőinek kiválasztását és összeültetését; ha a módszertani alapelveknek megfelelő módon invitáljuk és látjuk vendégül őket, az már fél siker. Ha felkészült témagazdák tartják mederben a helyszínenként 4-4 asztaltársaságban zajló beszélgetéseket; ha a helyi moderátorok biztos kézzel tartják egyben a tematikai szálakat, és értőn foglalják össze az eredményeket, az garantálja a siker másik felét. Ha a 8 órás (akkreditált, tehát 8 pontot érő!) felkészítő képzésen sikerült képbe helyeznünk, orientálnunk, ezáltal egyszerre megnyugtatnunk és fellelkesítenünk a megyei közrendvédelmi és bűnmegelőzési osztályvezetőket, illetve az általuk delegált, többnyire a rendezvényeket helyben szervező kollégákat; ha már a képzésen megkóstoltattuk velük nemcsak a rendőrkávét, de a mellette zajló élénk és hatékony beszélgetések zamatát, és feldolgoztattuk velük a négy témát, feltárva és egyértelművé téve a köztük lévő összefüggéseket – nos, akkor talán mégsem lesz számukra annyira megfoghatatlan és rémisztő a feladat.

Ha mindebben segítségünkre van három Bács-Kiskun vármegyei tapasztalati szakértő – az eredeti ötletgazdaként a programot jegyző Vaslóczki Ferenc, illetve Pintér Gábor és Stix Attila –, az egyenesen fantasztikus. Az is volt! Tőlük minden olyasmi is megtudható volt, amivel kapcsolatban szinte csak aggodalmakkal volt tele a képzendők lelke és feje. Ez persze érthető, hiszen a feladat nagy, új és nem kockázat nélküli. Ezért nagyon fontos, hogy kézzel fogható, megszólítható közelségből beszélgethettünk olyanokkal, akik sikeresen rendeztek már hasonlót.

Ugyancsak gyakorlott témagazdák segítettek feldolgozni a módszertani képzések egyik központi kérdésének számító témát. Az első napon Takács Anna, a másodikon pedig Pápai Balázsné és Kun Attila szedték össze a témagazdák feladatának ellátásához szükséges hozzávalókat. Egyikük Pest megyében, a másik páros pedig Baranyában rendelkezik hosszú évekre visszatekintő tapasztalattal a tárgyban. És ezzel a témával egy ültükben végig járhatták Nyugat-Magyarországot, ami nekik is jó helyzetképet adott. Az ő munkájukat is köszönöm.

Volt viszont a képzésen szereplő témagazdák között egy elsőbálozó. Kovács Richárdot egyenesen a mélyvízbe dobtam, amiért ezúton is megkövetem. Neki ugyanis nem szóltam előre, hogy témagazdának fogom felkérni, ráadásul mindkét napon. Így viszont nem volt ideje izgulni, és igen ügyesen megoldotta a feladatot. Neki is jót tett, hogy egy tanteremben két nap alatt úgy járta be az országot, hogy egy kilométert se kellett utaznia. Teszi ezt éppen eleget.

Azt még nem is mondtam, hogy hétfőn az ország keleti, kedden az ország nyugati megyéiből hívtuk a résztvevőket. Az ok szimplán csak praktikus: mivel kívánatos, hogy a projekt megvalósítása során az egymás szomszédságában lévő megyék egymást – akár kölcsön adott témagazdákkal is – segítsék, üdvös, ha már a képzésen összeboronáljuk őket kicsit. Mit mondjak? Ez olyan jól sikerült, hogy folyamatosan jelentkezgetnek be egymáshoz hospitálni a rendezvényeiken. Ez a tanár számára maga a megvalósult álom: a tanulók egymástól tanulnak, adják-veszik a saját élményen alapuló tapasztalatot.

Bár a példaadó Bács-Kiskuniak 2019-ben és 2023-ban önként és a maguk tempójában rendeztek Roma Police Cafét, ez a luxus most nem elérhető. Ha viszont így esett, akkor köszönet az Országos Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi szakterületi vezetőinek és munkatársainak, Kiss Róbertnek, Szekeres Tibornak és Szeles Norbertnek, hogy így összeterelték a képzendő kollégákat, és biztosították a képzéshez szükséges helyszínt és körülményeket. Persze mindez rendőrösen, azaz berendelővel történt, de hát egy központi program már csak ilyen. Ez egyébként nem biztos, hogy hátrány: a fegyelmezett végrehajtás akár még jót is tehet!

Mindkét napon ugyanaz volt a menetrend: köszöntők, bemutatkozás, a témára hangolódás, a kezdeményezés keletkezéstörténetének elmesélése, rövid Police Café módszertani ismertető, négy asztalforduló és összegzés. A szokásos képzési koreográfia. És működött.

Az, hogy az asztaltársaságok majd országszerte mindenhol ugyanazokkal a témákkal foglalkozzanak, már adta magát. Ezt nem is bánom, hiszen így legalább összehasonlítható eredményeket remélhetünk. Mert azt már most jelzem, hogy – miként a tízrészes baranyai járási Police Café sorozatból – ebből is készül kutatás. És természetesen hivatalos szakmai összefoglaló is, amelynek eredményét kíváncsian várom, és magam is felhasználom majd.

Ha a fent felsorolt hozzávalókhoz még hozzákeverjük az eddig rendezett 117 Rendőrkávéházból származó tapasztalatot, plusz egy jó adag Café Kata-féle módszertani tudást, illetve az elmaradhatatlan – és remélhetőleg megyehatárokon is áthat(ol)ó – szenvedélyt, akkor kávészem nem marad szárazon. A speciális italból ugyanis hozzávetőleges számításaim szerint minimum 500–600 adagra lesz szükség a következő két hónap alatt. Ennyi résztvevő várható a mintegy húsz Roma Police Caféban. Ez bizony nem kisüzem!

Az országszerte terjengő finom kávéillattól azonban – legalábbis ezt tanácsolom – senki ne bóduljon el! Nem lesz varázsszer ez sem, legalábbis egyszeri fogyasztás után biztosan. A rendőrkávé lassan kortyolandó, és sokat kell inni belőle, hogy a mellé kínált nyílt és professzionális beszélgetés is hatékony legyen. E projekt kapcsán nem kevés a nehezítő körülmény, és nemcsak az idő sürgetésére gondolok. A beszélgetőpartnerek közötti kulturális távolságok, az érdemi párbeszéd hiánya vagy elakadásai, a témát körülvevő sűrű politikai közeg, a kriminológiai alapvetések és a hétköznapok rendészeti gyakorlata közötti anomáliák, és végül, de nem utolsósorban a módszertani alapelvek betartásának kihívásai mind olyan elemek, amelyek közül akár csak egyen is el lehet csúszni, ha nem vagyunk elég ügyesek. Nem beszélve az egésznek a nyilvánosság előtti kommunikációjáról. Mondjuk e téren én szokásosan megteszem a tőlem telhetőt. És várom a Police Café képeslapokat is, természetesen.

Az, hogy a módszerre micsoda megmérettetés vár, talán nem kíván külön magyarázatot. De hiába a felkészítő képzés, ez nem elég. És önmagában az sem garancia, ha az egyébként jelen állás szerint öt vármegyében moderátorként személyesen is közreműködő, a témagazdák számára online mentorálást is felajánló Café Kata mindent belead.

A program végrehajtásáért felelős vezetők hozzáállásán, elkötelezettségén is rengeteg áll vagy bukik. Talán a képzésen sikerült az ő érdeklődésüket és hiúságukat is annyira felpiszkálni, hogy akarni fogják jól megcsinálni ezt a sorozatot. Biztatásomra a nap legelején őszintén kimondták a programmal szembeni fenntartásaikat. De látták-hallották az igen csak szép számban előadott elvárásaikat, reményeiket is. Hogy előbbieket magunk mögött hagyva hogyan lehet elindulni utóbbiak felé, arra a válaszokat a következő két hónap adja meg. De vallom, hogy valahol ezt is el kell kezdeni.

Mindenesetre holnap Somogyországon lesz – ha nem is a világ, de – az ország szeme. Ők vállalkoztak az első alkalom megrendezésére. Ott leszek, sőt, még vendég témagazdát is viszek. Hamarosan jelentkezem, mint krónikás. Addig kérem a lelkes olvasókat, hogy szurkoljanak, hogy a debütálás jól sikerüljön.