Digitális napló 3. rész – Online idővihar
Kedves Naplóm!
A harmadik online tanítási hetem is eltelt, és még nincs vége. Jön majd a 4. rész is. Remélem, győzöd! Mert én igen. És ha a tanórák elfogynak, jönnek a vizsgák, online. Ha kíváncsi vagy, azokról is beszámolhatok. Kérlek, ha nem jelentkeznék, légy türelmes, de az csak azért lehet, mert időviharba kerültem. Tudod, azt érzem, mintha ebben az online üzemmódban ötször annyi munka volna…
2020. december 1., kedd
Kedves Naplóm!
Az a jó abban, ha az ember elég sokat ír, hogy ha fel akar idézni valami fontosat, csak elő kell kapni egy-egy korábbi szöveget, beilleszteni hivatkozásként, és már meg is van a penzum. Jaj, nem úgy értettem, meg ne haragudj! Nem letudandó karakterszám-automata vagy! Nagyon is szeretném, ha mindenről értesülnél, és megértenéd, mi folyik körülöttem, mi zajlik bennem. Mert hiába vagy digitális napló, neked is van lelked!
Már nyilván unod azt a jelzőt, hogy fantasztikus, de mit tegyek, ismételnem kell magam. Mert az a program, amelyet ez a mai tanszéki szakmai nap kínált, megint csak az volt, és azt hiszem, a hallgatók tetszését is elnyerte.
Most megállom, hogy még ne idézzek az általuk írt visszajelzésekből, de megnyugtathatlak, hogy akiknek ilyen színes és gazdag témakínálatot és színvonalas előadói felhozatalt készített elő a tanszék, joggal lehettek elégedettek. Arról nem is beszélve, hogy én mennyit tanultam ez alkalommal is!
Szóval itt az írás, nézd csak meg, mi történt ezen a sűrű programokkal teli napon!
2020. december 3., csütörtök
Kedves Naplóm!
Ha nekem valaki akár csak egy hónappal ezelőtt is azt mondja, hogy fogok én még Kahoot-ozni, hát bizony furán néztem volna rá. Főleg mert azt se tudtam, mi az. Ma már inkább azt mondanám, bizonyára a jövőbe látott. Vagy lehet, hogy inkább csak ismer valamelyest. Hogy tudniillik az első ellenálláson túltéve magamat, a megoldást keresem, így a kényszerű online oktatásban is elkezdtem a kihívást látni, és amennyire egy digitális bevándorlótól telik, viszonylag gyorsan felvenni a fordulatszámot.
Két éve is van már, hogy négy kedves szerzőtársammal írtunk egy pedagógiai módszertani jegyzetet.
Ennek 6. fejezete az alábbi címet viseli: Nézzük más szemszögből! – új technikák és új generációk. Témakörei pedig az alábbiak: action learning; akciótanulás-coach; gamification; e-tanulás, e-learning anyagok használata a tanulásban; m-learning… Hát, ez nekem akkor kínai volt (mentségemre szóljon, hogy egy jelentősen fiatalabb trénertárs, Stréhli Georgina írta ezt a részt). És akkor álmaimban meg nem fordult, hogy hamarosan rászorulunk ezekre a módszerekre. Ma annyival vagyok beljebb, hogy – részben ebből a jegyzetből elméletben, részben a ránk zuhant valóságból gyakorlatban – meg kellett ismerkednem és egyúttal barátkoznom is a fenti 21. századi eszközök némelyikével. Bevallom, gyermeki énem legelőször a tanulás játékosítása (gamification) iránt mutatott hajlandóságot.
Vettem hát egy nagy levegőt, letöltöttem ezt a játékos számonkérésre kiválóan alkalmas Kahoot nevű programot, megszerkesztettem egy húsz kérdésből álló TKI-kvízt (még a neve se rossz), pár nappal ezelőtt jól leteszteltem baráti körben (ezúton is köszönet a kedves kalauzolásért digitális mentoromnak, Ernának), és a mai napon bevetettem az éles fegyvert. Sőt, emelve a tétet, a premierre meghívtam kedves érdeklődő tanár kollégámat, Gál Erikát is – mondjuk így – hospitálni. Még adós az általa látottak elemzésével, de ami késik, nem múlik.
Hogy a hallgatók mit szóltak hozzá, majd arra még visszatérek máskor, de az biztos, hogy a játékosság bejött. Beindult köztük az egészséges versenyszellem, és ami a legjobb volt, hogy a kérdések után szántunk időt a helyes válaszok alapos végigbeszélésére is. Hiába, egy vérbeli tanár még a számonkéréskor is tanít – legalábbis én ezt már régóta megfigyeltem magamon. Csak hogy biztos legyen: egyetlen nebuló se kerülhet ki a keze alól úgy, hogy a tőle telhető legtöbb tudást el ne hintse a fejében.
Az órán még két fontos dologra szántunk időt. Miután előző alkalommal igyekeztem eléggé alaposan körüljárni a hallgatókkal az érdemi, minőségi visszajelzés technikáit, ezt is teszteltük. Utolsó találkozás lévén, egyrészt az előző órán zajló Szakmai napról szabadon szóban, másrészt az egész mögöttünk álló kurzusról egy strukturált írásbeli kérdéssor segítségével kértünk tőlük visszajelzést Zsolt Péter trénertársammal.
Utóbbi összegzésével, remélem, hamarosan – vagyis inkább így mondom: ha túl leszünk az összes házi dolgozat értékelésén, az előrehozott vizsgákon és a félév adminisztratív lezárásán – jelentkezünk. Óh, Szent Neptunusz! Áldassék a neved!
2020. december 5., szombat
Kedves Naplóm!
TKI, TKI, veled álmodom. Társadalmi és kommunikációs ismeretek. Jó, hogy most már te is tudod, mit takar ez a név, s főleg, hogy mit tartalmaz ez a komplex tantárgy. Ám a legjobb, hogy úgy tűnik: a hallgatók is tudják. Hidd el, a tanár apró örömei csupa ilyesmiből származnak.
Amit a mostani elsőéves biztonsági szakirányon tanuló levelező tagozatos csoport e téren bizonyított, az felér egy Mikulás napi ajándékkal. Végül is könnyen lehet, hogy december 5-én este, miután vége volt az órának, egyikük-másikuk a családban is Mikulás jelmezbe bújt… De hogy engem sikerült meglepniük, az biztos.
Értő esettanulmányaikban kivétel nélkül olyan problémákkal, észrevételekkel, sokoldalú elemzésekkel töltötték meg a puttonyukat és szórták azokat bőkezűen az elektronikus postaládámba, hogy nem győztem írni az elismerő értékeléseket. Még egy szakdolgozat biztató csíráit is felfedezni véltem az egyik beadandóban.
És hát ez az ősz-tél – az online oktatás ellenére, vagy ki tudja, tán épp azért – valahogy egészen gazdag termést hoz olyan színvonalú házi dolgozatokból, amelyeket aztán szívesen megosztok a Vendégoldalon. Ne lepődj meg, de ebből a csoportból két hallgatótól kapott írás is odakerült. Egy tanulságos esettanulmány; A rendőri kommunikáció gyakorlati tanítása
Komolyan mondom, még a végén sajnálni fogom, hogy ez a félév így elszelelt…
