Egy kis társasjáték– nemcsak unaloműzőnek
Egy családi társasjátékot ajánlok ezúttal, ami nem egyszerűen szórakoztató, és nem is csak „okos”, hanem több: összehozza, összeköti a generációkat, játékosan beszéltetve szülőket és gyerekeiket, egymással. És persze hogy egy kicsit van közöm hozzá.
***
Ezen a szakmai honlapon talált rám egy ügyfél – szerencsére immár mondhatom, hogy a szokásos menetrend szerint. Sok érdekes munkám akad nyelvi lektorként is, amelyekről azért csak időnként adok hírt itt, mert nem lehet, de nyilván nem is kell mindenről írni. Ez a mostani megbízás megint kivétel, mert az ügy, amiről szó van, szívügy. Még pontosabban lélekügy. Abban pedig nem ismerek tréfát.
Van egy vállalkozás, és annak egy szép honlapja. És van egy vállalkozó szellemű hölgy, Erika, az ügyvezető. Azt vette a fejébe, hogy segít szülőtársainak a gyereknevelésben. Azt ő is tudta, hogy ez így önmagában nyilván nem hatna meg senkit. De ha azt mondom, hogy mindezt sajátos módon képzelte el, mégpedig úgy, hogy társasjátékokat kezdett fejleszteni, akkor erre talán már néhányan felkapják a fejüket.
A gyereknevelés kedvelt, leginkább spontán módszereinek egyike a családi társasozás, ami sok mindenre jó: nemcsak kellemes, de hasznos időtöltés is. Sokat lehet közben megtudni a világról, egymásról, magunkról. Meg lehet tanulni nyerni és veszíteni, versengeni és/vagy együttműködni, attól függ, milyen játékokkal játszunk. Millió változat létezik, és mindenkinek megvannak a maga kedvencei. Ki a kártyára, ki az ügyességi, ki a logikai típusúakra, ki a pontgyűjtősökre, ki a viccesekre, ki pedig a komolyakra vagy éppen az okos játékokra esküszik. Ez utóbbiaknak különösen nagy divatja lett az utóbbi években. És azoknak is, amelyek egy külön kategóriát is képeznek immár: a pszichológiai társasjátékokra gondolok. Amit ajánlok, a két utóbbi kategória ötvözése: egy okos pszichológiai társas.
A fejlesztő, miután egy pszichológussal megíratta a játékhoz tartozó kártyákat és leírásokat, szerette volna, hogy azok, illetve a honlapjára felkerülő ajánlások is igényes stílusban jelenjenek meg. De nemcsak nyelvi értelemben. Tartalomhoz a megfelelő forma is kell – a kivitelezés is vonzóra sikerült. Jó kézbe venni a kártyákat, ami igenis fontos elvárás a használati tárgyakkal szemben. Tudom, mert természetesen az első példányok egyikét tiszteletből megkaptam.
Mihelyt megértettem, mi is ez a játék, egyértelmű volt, hogy szívesen vállalom a szövegek gondozását, sőt, bevallom, időnként még hozzá is írtam egy-egy gondolatot, mert az egyes kérdések mögé rejtett üzeneteket különösen fontosnak tartom. A gyerekek (mert készült egy változat a 6–9 éves korosztálynak), a gyerekből éppen felnőtté formálódó kamaszok (vagyis a 9 és 13 év közöttiek) és a – sokszor nem feltétlenül felnőtt – szülők közötti párbeszéd bárminemű támogatása mindenkinek jól jöhet, hiszen nagyon üdvös lenne szót értenünk egymással. Kommunikációs trénerként sokéves tapasztalat alapján állítom, hogy ennek fortélyai elleshetők, technikái tanulhatók. A tanulás játékos formában kifejezetten élvezhető, a társasjáték pedig a legalkalmasabb a közös tanulásra.
Tanárként tudom, hogy a folyamatosan és rohamosan személytelenedő online világban esetlenül mozgó, már-már beszédképtelen fiatalokkal foglalkozni igazán szép kihívás, hálás feladat. De nehéz is. Játékosan vagy komolyan, de valahogyan mindenképpen és minél korábban el kell kezdeni. És talán aki gyermekként játszva-beszélgetve nő föl, az szülőként is ezt adja majd tovább. Például ezekkel a társasjátékokkal is támogatható ez a szándék.
Alig vártam, hogy kipróbálhassam, de ahogy ez a vírushelyzet most kinéz, a húsvéti családi találkozó – így vele a társasozás is – elmarad. Talán majd nyáron pótoljuk. Ja, és már készül a 14–17 éveseknek szóló változat is, azt épp most olvasom…
