Év végi hajrá…
A szokásos év végi hajtás számomra idén december 18-án ért véget. Azóta a pihenés édes időszakát élvezem, már persze amennyire az én szakmámban egyáltalán lehetséges a kikapcsolódás. Néha úgy tűnik, nem az. Szüntelenül foglalkoztat valami, így akkor is dolgozom, ha épp nem dolgozom. Összegzek, elemzek, értékelek, tervezek. Ez most, év vége közeledtén különben is aktuális.
Megint olyan gyorsan elszaladt két hónap. Fel se tűnt, hogy azóta nem írtam ide. Ideje beszámolnom róla, mennyi minden történt az év utolsó heteiben. Igencsak sűrű és termékeny időszakon vagyok túl. Az őszi szemeszterben minden eddiginél több egyetemi órám volt. Az egyik első évfolyamos csoportom kedvéért összeszámoltam: párhuzamosan 7 témában és 16 csoportban tartottam előadást vagy gyakorlatot. Csodáltam, hogy tudtam, mikor hol vagyok.
Emellett persze volt más is. 2015. november 18-ára egy megtisztelő felkérést kaptam: a Magyar Tudományos Akadémia Rendészeti Albizottsága „Rendészeti képzési modellek itthon és a nagyvilágban” címmel rendezett egy szakmai kerekasztal-beszélgetést. Igazán testhez álló témáról beszélhettem: A kommunikációs ismeretek oktatása, szerepe a rendészeti képzésben.
2015. november 24-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara és a Közszolgálati Személyzetfejlesztési Főigazgatóság rendezte meg a „A korrupció elleni küzdelem a rendészet területén” című tudományos-szakmai konferenciát. Itt rangos előadók sorában szintén olyasmiről tarthattam előadást, ami a szívügyem. A rendészeti etikaoktatás 20 éves történetét, jelenlegi dilemmáit és az ezzel kapcsolatos jövőbeli elképzeléseket oszthattam meg „Az integritás szemlélet formálása a rendészeti tisztképzésben” címmel. Ennek szerkesztett szövege az Antikorrupció és integritás című tanulmánykötetben már napvilágot is látott. Antikorrupció és integritás
Ugyancsak az integritás témakörében szeptemberben és októberben egy-egy tréninget tartottam a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézetében. Immár három éve, hogy fogságban tart ez az igazi szellemi kalandot jelentő téma. Nagyon jó érzés volt, amikor az egyik tréningen részt vevő székesfehérvári kollégákat olyannyira sikerült „megfertőzni”, hogy decemberre két alkalommal kihelyezett tréninget szerveztek városukba a kormányhivatal, a helyi NAV és Magyar Államkincstár 20-20 dolgozójának, s ennek megtartására engem kértek fel. Igazi élvezet volt a lelkes, érdeklődő résztvevőkkel tölteni egy-egy napot.
Az egyetemen a szorgalmi időszak utolsó két és a vizsgaidőszak első hetének fókuszában természetesen már a számonkérések álltak. Az örök kedvenc – igen, elfogult vagyok, de van miért – a mesterképzés. A vezetői kommunikáció rejtelmeibe próbálunk betekintést nyerni a „Kommunikáció, vezetői kompetenciák” című, 20 órás kurzuson. A kiscsoportokban zajló önismereti és készségfejlesztő tréningek és a hozzájuk kapcsolódó sajátos vizsga – talán nemcsak nekem – az egyik legmélyebb élménye a félévnek.
Még egy kis bűnmegelőzés is jutott decemberre: a Budapesti Rendőr-főkapitányság kétnapos továbbképzést szervezett a főváros területén dolgozó DADA- és ELLENSZER-oktatóinak, iskolai bűnmegelőzési tanácsadóinak és drogprevenciós összekötőinek. Azt kérték, hogy a szervezeten kívüli kommunikáció nehézségeiről, buktatóiról, illetve a gyerekekkel, fiatalokkal való kommunikáció rejtelmeiről beszéljek másfél órán keresztül. Sokszor volt szerencsém ilyen kollégákkal dolgozni, beszélgetni, s valahányszor az volt a benyomásom, hogy ők, minden nehézség ellenére is, a leglelkesebbek valamennyi rendőr közül. Ez volt az első olyan alkalom, amikor nem ezt éreztem, s bevallom, ez igencsak elgondolkodtatott, s aggodalommal töltött el.
S végül, de nem utolsósorban, hetek óta dolgozatok áradata ömlik az elektronikus postafiókomba. Két évfolyamnyi, közel 500 levelező tagozatos hallgató 2-10 oldalas házi dolgozatait tessék elképzelni, illetve ennek rám eső részét, úgy 160 darabot… Az olvashatatlantól a szinte irodalmi színvonalú szövegig mindenféle van köztük, amelyek rövid szöveges értékelése a téli szünet egyik szép tanári házi feladata. Nagyobbik részükkel még ünnep előtt el szerettem volna készülni, hogy a hallgatók a karácsonyfa alá tehessék az érdemjegyeket. Sikerült. Másik részükkel ma végeztem. A feladat egy-egy olyan saját eset leírása és elemzése volt, amely valamilyen pszichológiai, kommunikációs vagy erkölcsi reflexiót tartalmaz. A hallgatók kivétel nélkül komolyan vették a kérésünket, és több-kevesebb tehetséggel, tudással megírt, ám nagyon érdekes eseteket küldtek. A kevéssé színvonalas munkákat szerencsére kárpótolja az a jó néhány kifejezetten igényes dolgozat, amelyek szerzői tapasztalt, felelősségteljes, szociálisan érzékeny, magas önreflexióval és alapvetően jó készségekkel rendelkező rendészeti szakemberek. Jó látni és tudni ezt.
Mindent összevetve, a 2015-ös év mérlege számomra pozitív. Persze voltak nehéz, szellemileg, fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő időszakok, hullámvölgyek. Hol könnyebben, hol nehezebben, de mindig sikerült átlendülni ezeken. Bízom benne, hogy ez jövőre is így lesz. Sőt: új év, új remények… Mindenesetre kíváncsian állok 2016 küszöbén. A szokásos újévváró hangulathoz ezúttal az is hozzájárul, hogy komoly munkahelyi változásnak nézünk elébe. Január 1-jétől új intézetvezetőnk lesz.
